Navracsics Tibor: Még nem lehet kulturális közösségnek nevezni az Európai Uniót

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerint az európai integráció életben tartásához elengedhetetlen, hogy egy olyan kulturális közösség alakuljon ki, amely tiszteletben tartja a nemzetek sajátosságait. A miniszter lapunknak beszámolt az európai uniós források helyzetéről, a kereszténydemokrácia válságáról, Ukrajna uniós csatlakozásáról és a magyar elnökség jelentőségéről is.

Átadták a Komárom-Esztergom vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara felújított térségi irodáját NAVRACSICS Tibor (Fotó:MTI/Bodnár Boglárka) Fotó: Bodnár Boglárka

– Az utóbbi időben az uniós forrásokkal kapcsolatban többször is előkerült a kérdés, hogy Ukrajna esetleges uniós csatlakozása milyen pénzügyi terheket róna hazánkra. Mekkora anyagi terhet jelentene ez nekünk?

– Erről még folynak a számítások. Azonban az is fontos kérdés, hogy milyen konstrukcióban történne meg Ukrajna esetleges csatlakozása. Egy példát említhetek? Elég valószínű, hogy mind a mezőgazdasági támogatások, mind a kohéziós pénzek jelentős része Ukrajnához kerülne, hiszen az országnak ezen a területen is nagyon alacsonyak a fejlettségi mutatói. Így pedig, ha a jelenlegi elvek mentén osztanák szét az európai uniós költségvetést, Ukrajna Moldovával kiegészülve elvinné a most rendelkezésre álló összegek döntő többségét, több ezer milliárd eurót. Ezért is gondoljuk úgy, hogy Ukrajna még nem érett meg a csatlakozásra.

– Hogyan lehet például egy bolgár és egy francia gondolkodását közös nevezőre hozni? Lehet-e jelenlegi állapotában kulturális közösségnek nevezni az uniót?

– Még nem lehet kulturális közösségnek nevezni az Európai Uniót. Robert Schuman is úgy gondolta annak idején: ahhoz, hogy az európai integráció életben maradjon és fejlődjön, arra lenne szükség, hogy egy kulturális közösség jöjjön létre, amely tiszteletben tartja a nemzetek önállóságát. Ebből a szempontból a kérdésre az a válasz, hogy egy bolgár és egy francia között a közös nevezőt viszonylag könnyű megtalálni vagy könnyebb megtalálni akkor, amikor a gyarapodás időszakát éljük, és a többletjavakat kell elosztani, de sokkal nehezebb olyankor megtalálni, amikor a hanyatlás időszakában vagyunk, és a hiányt kell elosztani. Jelen esetben arról van szó, hogy az Európai Unió egy amúgy sem túl fényes gazdasági időszakát éli, a legtöbb országban stagnál vagy csak töredékszázalékokkal fejezhető ki a növekedés. Ebben a helyzetben akarunk olyan pénzügyi kötelezettséget vállalni, amely a csoport versenyképességét középtávon veszélyezteti? Az a kiadás, amivel Ukrajna támogatása és a jövőbeni európai uniós tagsága jár, olyan feszültséget jelent, amely ma az Európai Unió számára feloldhatatlan.

– Ukrajna európai uniós csatlakozása a békét vagy inkább a háborút hozná el az Európai Unióba?

– Ukrajna egy hadban álló ország, amely védi a saját földjét, miközben az állam területének egy része megszállás alatt van. Ukrajna tehát nem tudja teljesíteni a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges egyik alapvető feltételt, mert nem tudja megmondani, mekkora az a terület és az a népesség, amely ténylegesen az ellenőrzése alá tartozik. A nemzetközi közösség elismeri Ukrajna igényét a kelet-ukrajnai oroszok által lakott területekre, ugyanakkor ezek ténylegesen nincsenek ukrán ellenőrzés alatt. Vagyis önmagában egy olyan kormánnyal megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, amely nem tudja megmondani, hogy mekkora területtel és mekkora népességgel csatlakozna az Euró­pai Unióhoz, olyan bizonytalansági tényező, amely az egész unió jövője szempontjából kockázatos.

– A korábban tapasztalt erővonalak mennyire változtak meg az elmúlt években az Európai Unióban?

– A brexit ebből a szempontból egy korszakhatár volt, hiszen korábban az Egyesült Királyság uniós tagsága azt is jelentette, hogy a hagyományos német–francia törekvésekkel szemben van egy erős, kormányközi Európát szorgalmazó nagyhatalmi pozíció is, amely képes volt ellensúlyozni a kontinentális törekvéseket. Franciaország és Németország pedig jól láthatóan azt a következtetést vonta le a brit távozásból, hogy sokkal gyorsabban kell haladni az integráció építésével. Ez egyértelműen kiélezte az Európai Unión belüli politikai konfliktusokat, hiszen most már az látszik egyértelműen, hogy a nyugat-európai országok gazdaságilag nem tudnak motorjai lenni az Európai Uniónak. Mára azt mondhatjuk, hogy a szövetség legdinamikusabb növekedést felmutató és legversenyképesebb térsége a közép-európai térség, amely szintén igényt formál arra, hogy a saját álláspontja megjelenjen az unió döntéshozatalában és a jövő formálásában.

– Ezeknek az erővonalaknak a változása mennyire látszódik majd az európai uniós választások eredményein?

– A legfőbb kérdés az, hogy az a nagykoalíció, amely tulajdonképpen 1952 óta, az Európai Szén- és Acélközösség létrejötte óta többségi pozícióból irányította az európai integrációt, és amely a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a liberálisok együttműködéséből állt, többséget szerez-e az új Európai Parlamentben. A másik forgatókönyv, hogy valamilyen más együttműködési formá­ciót kell keresniük maguknak ezeknek a pártoknak. Ez nagyon komoly hangsúlyeltolódást eredményezhet az Euró­pai Parlament tevékenységében is.

– A kereszténydemokrácia és a szociáldemokrácia valóban elavulttá, megkopottá vált a nagy uniós tagországokban, vagy ez csak egy átmeneti állapot?

– Azt nehéz megjósolni, hogy átmeneti állapot-e vagy pedig egy végleges hanyatlásról beszélünk. Én hiszek abban, hogy ez egy átmeneti állapot, és a kereszténydemokrácia relatív hanyatlása részben annak köszönhető, hogy ez az irányzat Nyugat-Európában elhagyta azt az utat, amit a második világháború utáni nagy alapító atyák kijelöltek. Amelynek segítségével harmó­niával tudták kezelni az európai közösségeket, a nemzeti érdekeket, illetve a nemzeti törekvéseket. Én úgy gondolom, hogy a közép-európai kereszténydemokrata pártoknak éppen az a missziója, hogy megpróbálják korrigálni ezt a tévutat. Amennyiben ez sikerül, meggyőződésem, hogy a kereszténydemokrácia is vissza tudja szerezni az európai választók támogatását.

– A magyar soros elnökség mekkora hatást gyakorolhat a kereszténydemokrácia erősödésére?

– Az európai parlamenti választás után július elején az új összetételű Euró­pai Parlament is megalakul, és megkezdi az első tárgyalásokat, illetve meghallgatja az Európai Bizottság következő elnökjelöltjét. Ebben a fél évben alakul meg az új Európai Bizottság is, és ilyenkor választják meg az Euró­pai Tanács elnökét, Charles Michel utódját. Ezért az uniós elnökségnek a hagyományos szakpolitikai feladatok mellett egyfajta közvetítői szerepet is el kell látnia. Az intézményi megújulás évében sokszor közvetíteni kell az egymással vitatkozó felek között, és segíteni kell ezt a megújulást. Ha ezt a magyar uniós elnökség hatékonyan véghez tudja vinni, az hozzájárulhat a közép-európai kereszténydemokrácia presztízsének növeléséhez is.

– Milyenek lesznek a választások után létrejövő új uniós intézmények?

– Az Európai Bizottság összetétele alapvetően nem az európai parlamenti választástól, hanem a tagállamok aktuális kormányzati helyzetétől függ. Ebből következően itt én drámai változást nem várok. Hasonló a helyzet az Európai Tanácsnál, amelyben a tagállamok kormányainak miniszterei ülnek. Itt sem várok hatalmas fordulatot. Jelentősen módosulhat azonban az Európai Parlament összetétele, a mostani előrejelzések ugyanis azt mutatják, hogy a baloldali pártok veszíteni fognak a pozícióikból, a jobboldali pártok pedig erősödnek. A kutatások szerint az Európai Néppártban tömörülő kereszténydemokrata néppártok győznek, mellettük pedig a konzervatív jobboldali pártok is jelentősen erősödhetnek a választáson. Egy ilyen eredmény esetén pedig a jövő európai belpolitikája attól függ, hogy az Európai Néppárt fenn akarja-e tartani azt a centrista koalíciót, amely a liberálisokból, a szociáldemokratákból és a kereszténydemokratákból áll, vagy pedig jobbra nyit, és inkább a konzervatív pártokkal és egyéb jobboldali csoportosulásokkal folytatja majd az együttműködést.

– Az új Európai Parlamenttel milyen lesz az elkövetkező öt év, hogyan látja Európa jövőjét?

– Az európai integrációról általában minden időszakban azt szokták mondani, hogy válságban van. Ami most újdonságot jelent, az a külső környezet, vagyis hogy közvetlenül az Euró­pai Unió határainál háború zajlik, emellett a közel-keleti térségben és a Balkánon is fokozódik a feszültség. Ez sokkal bizonytalanabbá teszi az euró­pai integráció működését. A másik újdonság, hogy sokkal élesebb politikai konfliktusok jelentek meg az európai belpolitikában, elkezdtek kialakulni azok a pólusok és törésvonalak, amelyek a tagállamokon belül megszokottnak mondhatók. Ez azt eredményezi az én megítélésem szerint, hogy az eddigieknél sokkal intenzívebb, sokkal konfliktusosabb európai politikára kell felkészülnünk.

Borítókép: Navracsics Tibor (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)