– Miniszterelnök úr, ön azzal a határozott állásponttal ment a brüsszeli uniós csúcstalálkozóra, hogy nem engedi, hogy megkezdődjenek a tárgyalások Ukrajna csatlakozásáról. Végül azonban engedte. Miért?
– Miután egy nyolcórás vitában nem sikerült meggyőznöm az unió többi tagállamát, hogy ez rossz döntés, végül az maradt a kérdés, hogy a huszonhatok rám, illetve Magyarországra tudják-e kényszeríteni az akaratukat. Erre egyetlen választ adhattunk, hogy nem veszünk részt a döntésben.
Lehet, hogy többen vannak, és a mi álláspontunkat nem tudják elfogadni, mi viszont az övéket nem tudjuk.
Így kitartottam a magyar álláspont mellett, ebben a rossz döntésben Magyarország nem vett részt, a mi lelkiismeretünket ez nem terheli. Tudjuk, hogy a döntés sok bajjal jár majd, ám mostantól jogalapunk van arra, hogy ezeket a bajokat elhárítsuk, ha elérnek Magyarországig.
– Ha engem huszonhat ember nyolc órán át győzködne egy témában, egy ponton felmerülne bennem, hogy én tévedek. Önben nem merült fel?
– De igen. Jogász végzettségű vagyok, a szakkollégiumok világából jövök, ahol mást sem csináltunk öt éven keresztül, mint folyamatosan vizsgálat tárgyává tettük a saját álláspontunkat. A magyar politikában most megvan a képesség, hogy a saját pozícióját is folyamatosan értékelje. Ezt tettem nyolc órán keresztül, igen, gondolkoztam, hogy vajon nem én megyek-e szembe a forgalommal. Határozottan meg kellett állapítanom, hogy ők. Minden egyes érv, amit Magyarország képviselt és kifejtett, megállja a helyét.
Nem új helyzet ez, pontosan így történt a migrációval is. Mindenki láthatja, hova jutottak ők, és hova mi.
– Az Ukrajnával folytatandó csatlakozási tárgyalásokról szóló döntés inkább elvi döntés, a folyamat később számtalan alkalommal megállítható. Erre készül?
– A tárgyalások megkezdését nem tekintem elméleti kérdésnek, hiszen még meg sem kezdődtek a tárgyalások, de két területen már súlyos gazdasági bajokkal kellett szembenéznünk. Gondunk van az ukrán gabonával, ami komoly veszteséget okoz a magyar gazdáknak, és már meg kell állítani Magyarország, Lengyelország és Szlovákia határainál az ukrán kamionokat, mert tönkreteszik ezeknek az országoknak a fuvarozóit. A csatlakozási tárgyalások megkezdése annak kinyilvánítása, hogy azt akarjuk, Ukrajna tagja legyen az uniónak. Nekünk az a problémánk, hogy semmilyen vizsgálat nem előzte meg ezt a döntést. Mivel jár ez a francia, a német, a magyar gazdákra, kisvállalkozókra, kereskedőkre, fuvarozókra nézve, és a gazdaság szinte teljes metszetét sorolhatnám.
Kétségkívül igaz, hogy a tagság egy hosszabb folyamat, és minden tagállamnak körülbelül hetvenszer van módja arra, hogy ezt a folyamatot lelassítsa vagy megállítsa, de önmagában ez a döntés azt jelenti, hogy huszonhat ország szeretné, hogy Ukrajna tagja legyen az Európai Uniónak, és erről érdemben tárgyalni akar.
Mindezt úgy, hogy közben nem világos, hol vannak Ukrajna határai, nem a nemzetközi jogi, hanem a tényleges földrajzi határai, és mennyi ember lakja. Része lesz-e az uniónak az a terület, amit az orosz hadsereg most megszállva tart, és mint népesség rajta tartózkodik? Vajon velük is számolunk-e? Alapvető kérdésekre nincs válasz, mert sokan úgy gondolták, hogy most csak egy politikai gesztusról, egy geopolitikai döntésről van szó.