Benkő Tibor hangsúlyozta: 25 éve a katonai tábori szolgálatot nem parancsszóra alapították újra„, hanem ”belső indíttatásból, abból felismerésből, hogy a katonáknak szükségük van a lelkészek támogatására.
Rámutatott: a tábori lelkészek munkáját „ugyanaz az odaadás, tenni akarás” jellemzi ma is, mint 25 éve.
„Ők is, akárcsak a katonák, a hazát, a nemzetet szolgálják”.
A miniszter hozzátette: a tábori lelkészek nemcsak a katonákat gondozzák, hanem azok családjait is.
Áder János köztársasági elnök levélben köszöntötte a résztvevőket.
Azt írta: a honvédségben az egyházi jelenlét nem pusztán a vallásukat gyakorlók támasza, hanem „felekezeteken túli lelki gondozás, a sajátos élethelyzethez alkalmazkodó egyedi pasztoráció”.
„A tábori lelkész kísér, segít, meghallgat. Pótolhatatlan munkatárs abban, hogy a katonák mentális egészsége megmaradjon” – fogalmazott.
Felidézte: a magyar alakulatokban minden időkben ott voltak az egyes felekezetek és egyházak képviselői, gondoskodtak a vallásukat gyakorlók hitéletéről, és rendelkezésére álltak mindazoknak, akik folytonos életveszélyben hittel vagy kétkedéssel, de az örök élet képviselőitől vártak biztatást.
Lelkész és katona ma mis mindenekelőtt bajtársai egymásnak. Mindkettejük feladata többszörösen átalakult a 21. századra, de a katona ma is hazája védelmét választja hivatásának, a lelkész pedig támogatja őt e nem könnyű vállalásban – tette hozzá a köztársasági elnök.
Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa arról beszélt: a tábori lelkészek és a katonák feladatai, kötelességei kiegészítik egymást. A katonák bátorságukat, szakmai felkészültségüket állítják a béke szolgálatába, akár saját életük kockáztatásával is. A lelkészek pedig olyan természetfeletti értékeket képviselnek, melyeket mindenképpen meg kell védelmeznünk, ugyanakkor konkrét és sajátos lelkipásztori gondoskodással szolgálják a katonák és családjaik szükségleteit.
Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke szerint a mai, értékválsággal küzdő Európában nagy szükség van a nemzeti hadseregre. Európa nyugati fele ugyanis az „önfeladás veszélyes útját választotta, és minket is magával kíván rántani a megsemmisüléssel fenyegető szakadékba”.
Lackner Pál evangélikus püspök, nyugalmazott protestáns tábori püspök azt mondta: az egyházi és világi kormányzás nem egymástól független, hanem párhuzamos, egymással dialógust folytató valóság. Ez a kettős kormányzás és kötődés leginkább a tábori szolgálat munkájában érhető tetten.
A tábori lelkészség 25 éve próbál megfelelni annak a kötelességének, hogy etikai kérdésekben tanácsot adjon a világi hatalomnak. Megjegyezte: ez az útmutatás nem mindig arat osztatlan sikert.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke arról beszélt: az orvosok, a katonák és a lelkészek „a halál árnyékának völgyében” teljesítik hivatásukat. Az orvos gyógyít, a lelkész vigasztal és közben óhatatlanul az elmúlás tanújává válik, a jó katona pedig védelmez „halált hozó fegyverével”. Mindannyiuknak ott kell helytállni, „ahova mi civilek, ha tehetjük el sem merészkedünk”. Hiszen „ott a legnehezebb kitartani, megőrizni emberségünket, és tisztességünket” – mondta.
Hozzátette: ők „pontosan tudják, kitől kaptuk az életet, a körülöttünk lévő világot, és tudják, hogy azt őrizni kell, mert ezzel bízott meg minket a Mindenható.”
Tudják azt is, hogyan ne féljenek, mert akit a félelem irányít, az „nem vehet a kezébe fegyvert” vagy szikét és „nem sáfárkodhat jól a rábízott lelkekkel” – fogalmazott Heisler András.
Győrfi László, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) alelnöke azt mondta: a 21. század elején a tábori rabbinátus szerepe nehezen összehasonlítható a múlt szádi, illetve korábbi szolgálattal. Ugyanakkor mindent megtesznek, hogy a messzi földön szolgálatot teljesítő katonáknak biztosítsák vallásuk gyakorlását és támogassák családtagjaikat.
Az ünnepségen részt vett mások mellett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, Totha Péter Joel, a Tábori Rabbinátus vezető tábori főrabbija és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija.
