Bejegyzésben elemezte a Dunaferr leépülésének okait Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője a Nézőpontok blogon.
A Gyurcsány a hibás? című blogbejegyzésben a politológus úgy fogalmazott: „A Dunaferr körül ismét áll a bál. Biztonsági őrökkel gyárat foglalni vadkeleti módszer és az állam erőszak-monopóliumának megkérdőjelezése. Még szerencse, hogy a felvonuló rendőrök láttán a verőlegények visszatáncoltak. A baloldali támogatással megválasztott jobbikos polgármesternek is érdemes átgondolnia, ki a politikai felelőse a történteknek.”
Mint írja, a szebb múltat is látott vasmű körül évek óta sok a bonyodalom. Az acél nemzetközi piaci árának változása, a gazdasági világválság, az ukrajnai háborús helyzet, valamint az orosz és ukrán tulajdonosok vitája régóta okoz egyre több és nagyobb nehézséget. A múlt pénteki egyenruhás felvonulás azonban Mráz Ágoston Sámuel szerint új minősége a konfliktusnak.
Lehet, hogy a fekete ruhások nem is a gyárfoglalás reményében, csupán a megfélemlítés szándékával érkeztek, de a város jobbikos polgármestere, Pintér Tamás alighanem látott már ilyet.
– emelte ki az elemző. Emlékeztetett: annak idején a Jobbikhoz kötődő Magyar Gárda sem az erőszak alkalmazásával, csak az erőszak alkalmazásának lehetőségét képviselve vonult fel több településen. Akkor és a most is a magyar állam és szervei mindent elkövettek a rendbontás elkerülése és a károkozás ellehetetlenítése érdekében. Jogszerűen, határozottan és eredményesen. A politikai felelősség akkor Vona Gábor vállát nyomta, szép lassan meg is pörgetve saját tengelye körül a pártja identitását később elvevő Jobbik-elnököt.
„De vajon ki a minapi dunaújvárosi felvonulás politikai felelőse?” – tette fel a kérdést Mráz Ágoston Sámuel. Szerinte a polgármestert nem lehet ezzel vádolni, hiszen 2019 óta tölti be a tisztségét. A kormányt sem, mivel rendet teremtett, s 2010-ben, a hatalomátvételkor, már kész helyzetet örökölt a balliberális elődjétől a vasművel kapcsolatban. Ezért
a 2010 előtti időkben kell keresni a felelősöket.
A politológus felhívja a figyelmet arra, hogy Medgyessy Péter balliberális kormánya közpénzosztogatással próbálta megtartani és szavazatokra váltani népszerűségét 2002 után. Az államkassza ennek eredményeként hamar kiürült, ezért – többek között – felpörgették a privatizációt. „Jellemző az akkori időkre, hogy a családi ezüstöt nem mindig aranyáron adták el, sőt. A mintegy 170 milliárd forint árbevételű dunaújvárosi vasművet mintegy 110 millió forintért (már ebben az évben nagyobb eredménye lett a társaságnak, a következő öt évben pedig összesen 100 milliárdra ugrott a profit).” – fogalmaz az elemző.
Felidézi, hogy
bár a 2002-es kampányában Medgyessy megígérte, hogy miniszterelnökként nem privatizálja egy lépésben a Dunaferrt, már 2003 márciusában erről döntött kormánya.
2004 nyarán az ukrán (?) Donbass és a svájci (?) Duferco konzorciuma tette a legjobb ajánlatot a vasmű nyolcvan százalékára, amelyben tőkeemelést, munkaerő-megtartást és beruházásokat is ígért. A privatizációs szerződés rögzítette, hogy a vevőnek meg kell állapodnia a társaság hitelezőivel, s ez az utolsó pillanatban, állítólag a hitelekre vonatkozó állami garanciával, sikerült is. A szerződést végül az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) 2004. szeptember 30-án írta alá, az eredeti határidő meghosszabbításával. Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én lett miniszterelnök, azaz végül is igazat mondott Medgyessy Péter.
Addigra már az önkormányzatok és különösen Dunaújváros olyan mértékben eladósodott, hogy inkább pénzzé tette a vasműben meglévő 15 százalékos részesedését. A Dunaferr új tulajdonosai szinte teljhatalmat kaptak. Sőt: 2005-ben pénz is jutott nekik. 37,4 millió eurós adókedvezményt kaptak az akkori magyar kormánytól „kevésbé fejlett régióbeli munkahelyteremtésért”. A beruházás átadóján Gyurcsány Ferenc is részt vett, igaz, addigra már az unió vizsgálta az adókedvezményt „tiltott állami támogatás” gyanújával.
Egy évvel később több száz munkavállaló elbocsátásáról szóltak a hírek, amelyhez az azóta börtönviselt Tátrai Miklós, a nemzeti vagyonkezelő vezetője a privatizációs szerződés módosításával asszisztált.
A leépítések, az értékvesztés és a problémahalmaz azóta is csak növekszik. A tulajdonosokkal szemben a magyar kormány keze is meg van kötve – hangsúlyozza Mráz.
Szerinte a Gyurcsány-kormány politikai felelőssége tehát a rossz privatizációs szerződés megkötése, a szerződés betartásának elmulasztott ellenőrzése, a profit támogatása, a leépítés elnézése, összességében Dunaújváros strukturális nehézségeinek növelése. „Nem véletlen, hogy anno a Jobbik Gyurcsány ellenében jött létre. De mit csináljon most egy jobbikos politikus, aki tudja, hogy mandátumát és települése legnagyobb baját is Gyurcsánynak köszönheti?” – teszi fel végezetül a kérdést az elemző.
