Herczeg Ferenc a nemzeti sajtó ünnepéről beszélt

Diadalt ült a nemzeti gondolat, a magyar elszántság, a magára ismert turáni erő.

Fotó: Fortepan

Az egyetemi ifjúság a Vigadóban rendezi ünnepségét. A Budapesti Hírlap szerint „Zúgó taps és éljenzés közben lépett Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a dobogóra: […] – Hiába mondják nekem, hogy az egyetemen annak van helye, aki dolgozik! A magyar egyetemen annak van helye, aki dolgozik – és a nemzet szempontjából megbízható! Hiába mondják, hogy Magyarország azé, aki dolgozik! Magyarország a magyaré, aki dolgozik. S a magyarnak kell dolgoznia, hogy akárki, aki idejön, ki ne licitáljon minket! […] Az ifjúságnak nem azért kell az első fronton állnia, hogy zavarokat csináljon, hanem mert az öregebbek, akiknek már megvan a falat kenyerük, békülékenyebbek, nem érzik annyira a nemzet veszedelmét.”

Az Ébredő Magyarok Egyesülete a Petőfi-szobornál tart megemlékezést. Szabó Dezső a Pesti Napló tudósítása szerint úgy indít: „Jó, hogy itt van ma ez a szobor, az egyetlen merészség ebben a kifosztott, kirabolt, agyonsanyargatott Magyarországon! Mert senki sem mer ebben az országban. […] Az ország romlását – mondotta – a liberalizmus és a pacifizmus okozták.” Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter „arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország csak úgy menekül ebből a rettenetes helyzetből, ha kultúrát teremtenek, mindenki munkához lát. Azt mondjuk, hogy szellemileg már felszabadultunk, de anyagilag nem vagyunk szabadok és csak kitartó hosszú munka után érhetjük ezt el. A békeszerződés olyan kelepcébe szorít bennünket, ahonnan csak megfeszített munkával tudunk szabadulni.”