Az új Friedrich-kormány nem tudja megerősíteni a helyzetét. Sem a megszálló románoknak, sem az egész antantnak – amelynek négytagú tábornokdelegációja már napokkal azelőtt megérkezett – nem élvezi a bizalmát. Nem tetszik nekik, hogy a lakosság körében népszerű, magyar tudatú Habsburg József főherceg gyakorolja az államfői jogokat. A külföldön ellenlobbizó szociáldemokraták áskálódásai kedvező fogadtatásra találnak.
A Dacia hírügynökség nyomán a debreceni Egyetértés lehozza a hírt augusztus 20-án, miszerint József főherceg lemondott a budapesti kormánnyal együtt. A bukaresti orgánum arról ír: „A román kormány és a szövetségesek között oly megegyezés jött létre, mely szerint csakis olyan magyar kormányt ismernek el – amely tényleg elegendő garanciát nyujthat arra, hogy a rendet fenntartja és a szomszédos államokkal jó viszonyban akar lenni.” A Viitorul román kormánylap közli: „A jugoszlávok és a cseh-szlovákok különösen ellenséges magatartást tanusitanak a magyarországi uj regimével szemben, amelyet veszélyesnek tartanak, tekintve, hogy ez Magyarországnál a monarchikus államforma visszaállítását kisérli meg. E két szláv állam ebben az értelemben a békekonferenciához fordult, ahol szempontjukból erős támogatásra találnak az amerikaiak részéről.”
A Viitorul Lyonból jelenti: „A békekonferencia cseh-szlovák delegátusai a békekonferencia titkárának jegyzéket nyujtottak át, amelyben tiltakoznak József főhercegnek hatalomrajutása ellen. […] Ellenjavaslatot tesznek az uj magyar kormány elismerésével szemben.”
Eduard Benes csehszlovák külügyminiszter kijelenti: „A József főherceg vezetése alatt alakult uj magyar kormány az első lépést jelenti az osztrák monarchia visszaállításához, valamint annak a dinasztiának a feltámasztásához, amely ellen a cseh-szlovákok föllázadtak.”
József főherceg
Az antant végül kikényszeríti József főherceg 23-i lemondását. Az altábornagy A magyar néphez! című közleményében úgy fogalmaz: „Most amikor látom, hogy hazánk a sülyedésből felemelkedőben van és látom, hogy a választások előkészitése akadály nélkül megindulhat, olyképen, hogy a nemzet igazán saját akaratára alapithatja jövőjét: működésemet befejezettnek tekintem és a kormányzói hatalmat a nemzet kezébe visszaadom. Az én személyem ne legyen akadálya annak, hogy eddigi ellenségeink barátainkká váljanak s a népünk fejlődésére szükséges eszközökkel megsegitsenek.”
Ekkor még sokan hiszik, hogy az országgyűlési választást engedik megtartani a román megszállók. A pécsi Dunántúl így ír: „Az augusztus 21-iki minisztertanácson Perényi belügyminiszter választójogi javaslatot terjesztett elő, amelyet a kormány tagjai behatóan megvitattak. A javaslat a nőkre is kiterjedő legáltalánosabb szavazati jog elvén épül fel a lajstromos szavazat elejtésével. A szavazás titkos. A minisztertanács határozata szerint a választás szeptember 20-ika körül lesz.”
Perényi Zsigmond belügyminiszter rendeletet ad közre a Budapesti Közlönyben 19-én „a letartóztatásokról és a letartóztatottakkal való bánásmódról”. A „Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének és a budapesti államrendőrség főkapitányának” címzett jogszabály azzal kezdődik: „Több oldalról hangzik el az az aggodalom, hogy az elmult rendszer hivei kiméletlen üldözésben fognak részesülni. Az ilyen alaptalan aggodalmakkal szemben kijelentem, hogy a jelenlegi kormány a szigoru jogrend alapján áll, egyfelől tehát kiméletlen szigorusággal megtorol minden bűncselekményt, másfelől azonban ártatlanokat üldözni, megfélemliteni vagy épen megkinozni nemcsak nem kiván, de azt nem is engedi. […] a rendelkezésemmel szembehelyezkedő ilyen közeg ellen, mint aki állásának betöltésére méltatlan, a legkiméletlenebb szigorusággal fogok eljárni.”
A kormány a gyorsított büntetőeljárásról szóló 20-i rendelkezéseiben bevezetné a rögtönítélő bíráskodást. A budapesti büntető törvényszék elnöke hirdetményt tesz közzé „A rögtönbiráskodás (statárium) elrendelése” címmel, felsorolva a bűncselekményeket, amikre vonatkozik a gyilkosságtól a szándékos emberölésig, rablásig, gyújtogatásig. 22-én a román hadsereg főparancsnoka, Mardarescu tábornok és Diamandi miniszter egy másik hirdetményben – valószínűleg az antant direktívája nyomán – közli: „Ezen hirdetmény semmis és érvénytelen, minthogy senki másnak, mint a román csapatok parancsnokságának nincs joga ilyen hirdetményeket közzétenni a megszállási idő alatt.”
Folytatódik az intézmények, javak visszaszármaztatása. 19-én rendeletet tesznek közzé a kórházak, gyógyintézetek, szanatóriumok tulajdonosaiknak történő visszaadásáról. Megszületik a „proletárdiktatura által foganatositott sérelmes lakásrekvirálások felülvizsgálatáról” szóló jogszabály is. 24-én megjelenik a rendelet „a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vétele és a művelődés és oktatás ügye igazgatásának tárgyában a volt tanácskormány által kiadott rendelkezések hatályon kívül helyezéséről”. A Kecskeméti Közlönyben 24-én olvasható: „A hadügyminiszter elrendelte, hogy a hadseregben ezentul mint átmeneti tábori ruhát a szegedi nemzeti hadsereg egyenruháját kell hordani. A régi cs. és kir., valamint honvédruha a hadügyminiszter parancsa szerint szolgálaton kivül elhordható, a szovjet-ruha pedig rögtön kiküszöbölendő.”
