Hősünk, Karácsony Gergely, alias Karigeri főpolgármester azt írta csütörtökön a honlapjára a koronavírus-járvány miatti korlátozásokkal kapcsolatban, hogy Budapesten el kell kezdeni a nyitást.
Majd arra utalva, hogy a kormány még csak a vidéket illetően enyhített, felteszi a költői kérdését: „A kormány vagy töketlen, vagy politikai alapon bünteti a budapestieket.”
Én meg azt gondolom, hősünknek csínján kellene bánni a töketlen jelző használatával. (Nem mellesleg, a kormány szombaton feloldotta a kijárási korlátozást Budapesten is.)
Mit is tett – pontosabban nyilatkozott – a fölényesen magabiztos Karigeri főpolgármester az elmúlt napokban-hetekben?
Végtelenül határozottan és tökösen fejezte ki álláspontját néhány nappal ezelőtt: a koronavírus-járvány miatti korlátozások enyhítésével óvatosan kell bánni.
Majd néhány napra rá közölte, szintén tökösen: mégsem. A fővárosban el kell kezdeni a korlátozások feloldását.
Tökösen mondott ellent önmagának, nem vitás. De hát csak az ökör következetes.
Néhány héttel ez előtt, a járvány kellős közepén, talán április elsejei tréfaként, ritkította a tömegközlekedést, aminek hatására zsúfoltság lett a buszokon, villamosokon, s így a szükséges másfél méteres távolságot képtelenség volt betartaniuk az utasoknak, abban az időszakban, amikor tényleg tombolt a járvány.
Tökös döntés volt, az biztos, kár, hogy nem tartotta mindenki annak. Mindenesetre néhány napra rá változtatott a döntésén – helyesen –, és sűríttette a járatokat a BKK-val, de kiderült: a zsúfoltság még mindig fennmaradt, ezért még egyszer be kellett avatkoznia.
Mentségére legyen mondva Karigeri főpolgármesternek, hogy a tökös lépései után elnézést kért a fővárosiaktól. Legalább ennyi.
És akkor nem szívesen beszélek a Pesti úti idősotthonban történtekről, ahol a többhetes, sőt több hónapos orvos- és gondozóhiány miatt, idősek százai fertőződtek meg a vírussal, és sajnos több mint negyven idős ember meg is halt emiatt. Az idősotthonban áldatlan állapotok uralkodtak, és egyetlen – jogi bikkfanyelven beszélve – „tényálladék” azért nem vitatható: a fenntartó a főváros, annak vezetője pedig hősünk.
Hősünk az idősotthonban kialakult helyzetről szintén igazán tökösen nyilatkozott. Április 28-án az Országgyűlés népjóléti bizottságának ülésén Selmeczi Gabriella azon kérdésére, hogy valóban folyamatos volt-e az orvosi ellátás a Pesti úton, azt válaszolta: „a válaszom nagyon határozottan igen.” Lehet-e ennél valaki tökösebb?
Azonban, sajnos, néhány nap múlva már azt írta: „Az kétségtelen tény, hogy április legelején volt néhány olyan nap, amikor […] nem volt fizikailag jelen orvos az intézményben.”
Ismét tökösen és határozottan.
Arról már nem is beszélve, hogy azóta az is kiderült az érintettek beszámolóiból, hogy nem néhány napig, hanem hónapokon át nem volt megoldva az idősek tisztességes ellátása az otthonban, többeknél megjelent a rüh (ez mindent elmond a tisztaságról), és ez nyilvánvalóan kiváltó oka lehetett a tömeges megbetegedéseknek és elhalálozásoknak.
Nos, ez az igazán határozott és következetes – állításait soha meg nem változtató – főpolgármester, akinek szavai mögött hihetetlen aranyfedezet van (vagyis nincs), képes azt mondani a kormányra, hogy vagy töketlen, vagy szándékosan rosszat akar a fővárosiaknak…
Arra a kormányra, amely már nemzetközi elismeréseket is kapott – többek között Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból és máshonnan is – azért, mert időben, gyorsan, határozottan reagált a kialakult válsághelyzetre, lépései arányosak, megfontoltak és következetesek voltak. Úgy is mondhatnám – Karigeri elméleti szociológus főpolgármester stílusában –, hogy a kormány tökös volt és most is az. Szombaton pedig – időben és jó ritmusban – Orbán Viktor bejelentette, hogy a fővárosban is feloldják a kijárási korlátozást.
Ehhez képest van Karigeri, és az ő nagy beszólása…
Rossz vicc ez, gyerekek, nagyon rossz vicc.
Egyébként, Karigeri akkorákat hibázott már eddig is, hogy komolyan és megalapozottan fel lehetne vetni a lemondásának szükségességét – a főváros érdekében.
De most még baj van, még vannak fontosabb dolgaink, amiket meg kell oldani együtt az országnak.
Ám nem felejtünk, és ha eljön az ideje és helye, vissza kell térnünk erre a kérdésre.
Tökösen.
