– Felejthetetlen négy nap volt, még sokáig emlegetni fogjuk – mondta el lapunknak Lévai Zsóka, a zuglói Móra Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese, pedagógusa, miután hazatértek a négynapos szepességi útról, amelyet a Határtalanul! pályázattal nyertek el. Egy zuglói lakótelepi iskoláról van szó, hatszáz tanulóval. Az intézményben – a német nemzetiségi osztály mellett – közel húsz éve logopédiai osztály is működik, a negyedik osztály után az itt tanulókat integrálják a többi osztályba.
„A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, illetve elmélyítése. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra” – olvasható az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő honlapján. Segítségével magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalatokat szereznek a külhoni magyarságról. 2010 óta megközelítőleg százezer magyarországi diák vehetett részt a határon túli régiókat célzó tanulmányi utakon, 2016-ban a programra 1,9 milliárd forint jutott.
A Határtalanul! programban az iskolák szabadon választják ki, hova szeretnének menni, természetesen van néhány szempont, amelyet figyelembe kell venni. Így döntöttek a Móra Ferenc Általános Iskola vezetői a Szepesség mellett, amely ma Szlovákiához tartozik, és egyébként is a tananyag része történelemből. Mivel a Szlovákiába vitt osztályban több sajátos nevelési igényű gyerek jár, például Asperger-szindrómás vagy hiperaktív, ezért öt kísérő tanár ment el velük.
– Az ötlet, hogy pályázzunk, hamar megérlelődött bennem, talán azért is, mert művelődésszervező diplomám is van, szeretek mozdulni – mesélt a kezdetekről Lévai Zsóka, aki elmondta: az iskola igazgatója is azonnal melléállt, hogy vegyenek részt a programban. A pályázatot elnyerték, méghozzá a lehető legmagasabb összeget: 2,2 millió forintot. – Ennek a hatalmas anyagi segítségnek köszönhetően mindössze tizenegyezer forintot kellett befizetniük a gyerekeknek. Ennyi önerő a szülők szerint sem volt sok, hiszen három éjszakát töltöttünk külföldön, és az utazáson kívül a napi háromszori étkezés is az árban volt – fejtette ki a tanárnő. – Az úti cél kiválasztásánál szempont volt, hogy ne legyen nagyon messze, illetve fontos volt, hogy korábban már minden helyszínen jártam, ezért tudtam, mire számítsak, ami egy osztálynyi gyereknél nagy előny – fogalmazott a pedagógus.
Ők is pályáztak és nyertek: piarista diákok indulnak busszal a Vajdaságba
Fotó: MTI/Soós Lajos
– Volt olyan diák, aki életében először járt külföldön, ezért is jelentős a program szerepe. Ha a szülők el is viszik nyaralni a gyereket, nagyon ritka, hogy megnéznek műemlékeket, múzeumokat vagy bármilyen egyéb kulturális programot – jegyezte meg a tanár, aki történelmet és földrajzot tanít. – Az út alatt földrajz-, történelem-, biológia- és kémiaórát tartottunk a diákoknak. Nagyon élvezték, hiszen végre kiléptünk a tanterem falai közül, és a tananyag összekapcsolódott azzal, amit akkor és ott tapasztaltak. Minden tananyag megmaradt, amit a tanulmányi út során adtunk át a diákoknak, öröm volt látni, ahogy ezeken az élményszerű órákon koncentráltan figyeltek – mesélte a tanárnő. Hozzátette, azóta az órákon volt, hogy belekérdezett a Szlovákiában leadott tananyagra, és valóban jól emlékeztek mindenre a diákok.
– Elmentünk többek között a tamásfalvi kilátóhoz, túráztunk a Csorba-tó körül, megkoszorúztuk a Thököly-mauzóleumot, elénekeltük a Himnuszt a Rákóczi-kriptában. Négy nap alatt a negyven gyerekre összesen kétszer kellett rászólni, meg is lepődtünk, hogy mennyire fegyelmezettek – magyarázta Lévai Zsóka.
A kirándulás egyik legfontosabb eleme az volt, hogy meglátogattak egy szepességi iskolát, ahova magyar gyerekek járnak. Az út egyik legnagyobb hozadéka pedig az volt, hogy rengeteget erősödött a gyerekek közötti kapcsolat, sőt a pedagógusokkal is jobbá vált a viszonyuk, hiszen nem az órán megszokott számonkérő hozzáállás volt a meghatározó. Közös éneklés egy sötét barlangban, esti játékok, csapatoknak szóló kvízek: ezek mind olyan élmények voltak, amelyek összetartóbbá tették őket. – Volt egy ötórás túra is, ahol nem volt könnyű a terep: eső után mentünk oda, csúszott minden, és sok szakaszon láncokba kapaszkodva kellett haladnunk. Mindez arra ösztönözte a kicsiket, hogy megtanuljanak egymás felé fordulni, segítséget nyújtani. Megdöbbenve láttuk mind az öten, akik felnőttként velük voltunk, hogy mennyire szívvel-lélekkel ott vannak egymásnak. Ha kellett, kézen fogták egymást, ha kellett, szavakkal segített, aki már előrébb járt, hogy hova tegye a lábát a sziklán az utána jövő, hogy le ne essen – mesélte a tanárnő, aki szerint ez is mutatja, milyen közösségteremtő ereje van az ilyen kimozdulásoknak.
– Ahogy a gyerekek meséltek egymásnak az élményről az iskolában, úgy egyre több osztály akar részt venni a Határtalanul! programban. Több diák jött már oda hozzám, hogy megkérdezze: Jövőre engem is el tetszik vinni? Ezért 2020-ban újra pályázunk – zárta a beszélgetést Lévai Zsóka.
