A házelnök, a háromnapos rendezvény fővédnöke, azt mondta: a nagyvilágban, a Kárpát-medencében, Magyarországon és a Jászságban egymást számon tartó és kereső jászok a világtalálkozón egymásra találhatnak és együttlétükkel megerősíthetik közösségüket.
Az egyén és közösség viszonyában is igaz, hogy „amit keresel, téged keres” – idézte Dzsalál ad-Din Rúmit, a 13. században élt perzsa filozófust és költőt, aki azokban az időkben fogalmazta meg ezt a gondolatát, amikor a keleti őshazából útra kelő jászok megtalálták új hazájukat a Kárpát-medencében.
A több mint nyolcszáz éves perzsa bölcsesség nemcsak a 25. Jász világtalálkozót erősítheti, hanem szavakba önti a magyarok és jászok közötti Kárpát-medencei sorsközösséget is – mondta Kövér László, hozzátéve, a sorsközösségben és a nyelvben összeolvadó, de öntudatukat büszkén megőrző magyar és jász közösségek együttélésében is igaz, hogy „amit keresel, téged keres”.
A legnyugatibb keleti népként a magyarok lélektársakat kerestek a Kárpát-medencei történelmi helytálláshoz, mert „nekünk a magyaroknak nemcsak a lélek szavunk, hanem lelkiségünk is Keletről származik” – fogalmazott Kövér László.
A házelnök hangsúlyozta, az őshazájukból kiszakadó jászok azt keresték, ami a Kárpát-medencében várta őket: rokonlelkeket és olyan földet, amely küzdelem, munka és áldozatok árán otthonukká és szülőföldjükké lényegül. Így maradtak meg jászoknak a jászok Magyarországon és mutatnak napjainkban is példát megmaradásból minden európai nemzeti közösségnek – fűzte hozzá.
A megmaradás titka a Jász öntudatban rejtőzik – emelte ki Kövér László.
A közös történelmi tudat, a közös ősök és származás tudata, a közösségi áldozatvállalás tudata olyan erős, hogy – igazi jász virtus gyanánt – évszázadok óta saját jász nyelv hiányában is képes éltetni a különbözőség méltóságát a jász emberekben – mondta.
„A vagyonodat elvehetik, de ha öntudatodat megőrzöd, mindent visszaszerezhetsz. Ha öntudatodat elveszik, mindened elvész és semmit nem szerezhetsz vissza” – fogalmazott.
Elmondása szerint a jászok ezt a történelmi leckét a 18. században „adták fel” a világ népeinek, amikor volt erejük verejtékes munkából származó tömérdek pénzzel visszaszerezni földjeiket és megváltani szabadságukat azon korabeli hatalmasságoktól, akik megfosztották őket szülőföldjük tulajdonától.
Ez az öntudat a magyarázata annak, hogy a jászok soha nem a felejtés, hanem mindig az emlékezés népe, soha nem a tudatlanság, hanem mindig a tudatosság népe, soha nem a gyökértelen kozmopolitizmus, hanem mindig a szülőföldben gyökerező lokálpatriotizmus népe volt és maradt – hangsúlyozta.
A jászok önmagukat nem magyar szülőföldjük „spekuláns hitelezőinek és busás haszonhúzóinak”, hanem – mint ahogyan 1991-ben az újjáalakuló Jász Egyesület alapítói ezt szívből jövően meg is fogalmazták – önmagukat a magyar szülőföld adósainak tartják, akik értékteremtő hittel és munkával akarják gyarapítani azt – emelte ki.
A magyarországi jászok azt üzenik ma a nagyvilágnak és abban Európa nemzeteinek, hogy mindazok, akik a szülőföldjük hitelezőinek gondolják magukat – és akként is viselkednek -, azok előbb vagy utóbb el fogják veszíteni szülőföldjüket és leírja őket a történelem – mutatott rá Kövér László, kiemelve: akik viszont a szülőföldjük adósainak érzik magukat és akként cselekszenek, azok megmaradnak, megerősödnek és ők írják tovább a történelmet.
Az eseményen – mások mellett – beszédet mondott Aslan Cucijev, Észak-Oszétia-Alánia nemzetközi kapcsolatokért felelős minisztere és Pócs János, a térség fideszes országgyűlési képviselője.
A díszünnepségen Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke átadta a Jászságért díjat a jászberényi Bugyi László Guriga fotográfusnak vizuális képalkotó tevékenysége és közösségi szolgálata elismeréseként. Ezután beiktatták az új jászkapitányt, a jászkiséri Nemes Józsefet.
A jászok első világtalálkozóját 1995-ben, Jászberényben tartották a jász redemptio, azaz a jász önmegváltás 250. évfordulója alkalmából. A jász önmegváltás története 1702-ben kezdődött, amikor I. Lipót császár eladta a jászok és kunok lakta területeket a Német Lovagrendnek. Az ott élők azonban ebbe a változásba nem nyugodtak bele, és 1745-ben saját pénzükön visszavásárolták szabadságukat és régi kiváltságaikat.
