– A magyar lakosság 10-30 százaléka horkol, ebből öt százalék szenved úgynevezett obstruktív alvási apnoéban, amelynek gyakorisága férfiaknál négy, nőknél két százalék – figyelmeztetett a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika tanársegédje. Molnár Viktória elmondta: a horkolás a felső légutak alvás alatti ellazulásakor az átáramló levegő által okozott hangjelenség, amelyből alapvetően két típust különböztetünk meg.
A jóindulatú horkolásos hangjelenség tulajdonképpen csak egy zavaró hanghatás, nem kíséri más panasz. Az obstruktív alvási apnoé szindrómához társuló hangjelenségnek viszont jellegzetessége a hangos, horkantással kísért horkolás. Utóbbi sokkal veszélyesebb, mivel ilyenkor elzáródnak a felső légutak, ezért az alvó ember akár tíz másodpercet meghaladó ideig nem jut levegőhöz. – Ez a folyamat egy éjszaka során akár százszor is megismétlődhet, megakadályozva a mély alvás kialakulását – magyarázta a szakember.
Ha a horkolás az obstruktív alvási apnoé szindróma részeként jelentkezik, és légzéskimaradás is társul hozzá, annak komoly szövődményei lehetnek: cukorbetegséget, magas vérnyomást, szívritmuszavarokat, szívinfarktust, stroke-ot, de akár szexuális zavarokat és demenciát is okozhat. – Emellett az alvási apnoéban szenvedők 2-3-szor annyi közlekedési balesetet is okoznak, mint egészséges társaik – figyelmeztetett a tanársegéd.
A horkolás minden életkorban előfordulhat, de 40-50 év körüli férfiaknál gyakoribb a jelenség, ami hormonális, a testsúlyban bekövetkező változásokkal, anatómiai eltérésekkel, dohányzással és alkoholfogyasztással függ össze. Gyerekeknél a horkolás hátterében általában a megnagyobbodott orr- vagy garatmandula, illetve az elhízás áll.
A magyar lakosság tíz-harminc százaléka szokott horkolni
Fotó: 123RF
Amennyiben a horkolás tartósan fennáll, érdemes kivizsgáltatni, mi áll a hátterében. Ha valaki kellő mennyiségű alvás ellenére is fáradt, nappal aluszékony, ingerlékeny, fáj a feje, koncentrációs zavarokkal küzd vagy éjszaka gyakori vizelési ingere van, esetleg izzad, akkor nála a horkolás nagy valószínűséggel légzéskimaradással társul. A fül-orr-gégészeti rendelésen első lépésként kikérdezik a beteget az alvási szokásairól, felmérik a társbetegségeket és a rizikófaktorokat, ezután pedig egy alapos fül-orr-gégészeti állapotfelmérés következik. Itt már bizonyos anatómiai eltérésekből következtetni lehet a horkolás okára.
Amennyiben egyszerű horkolásról van szó, akkor altatásos endoszkópos vizsgálat során az orron keresztül levezetett endoszkóppal megnézik, hogy a légutak melyik része esik össze, hol keletkezik maga a hang. Ha a vizsgálat során felmerül az alvás közbeni légzéskimaradás gyanúja, a beteg kap egy műszert, amivel otthon tudják vizsgálni a szervezet alvás alatti működését, illetve annak kóros eltéréseit. Ezt azután kiértékelik, megállapítva, hogy milyen súlyosságú légzéskimaradásról van szó – magyarázta a szakember. A beteg kivizsgálása ezt követően az alváslaborban folytatódik, ami egy éjszakás befekvést igényel; itt részletesebb képet kapnak a beteg alvásáról. Az endoszkópos vizsgálatot az alvási apnoés betegeken is el kell végezni, azzal a különbséggel, hogy nem vibrációt, hanem elzáródást keresnek.
Egyszerű horkolás esetén többféle kezelés is lehetséges: amennyiben a horkolás túlsúllyal összefüggésben jelentkezik, akkor mértéke a fogyással párhuzamosan jellemzően csökken. Léteznek különböző eszközös terápiák is, mint például az úgynevezett lágyszájpad-előemelő: ezt a beteg éjszakára behelyezi a szájába, és a lágy szájpadot lehet kicsit előrébb húzni vele, amivel eredményesen kezelhető a lágy szájpad rezgése miatt kialakult horkolás. Létezik állkapocs-előemelő eszköz is, amely egy kivehető fogszabályozóhoz hasonlít: ez az alsó állkapcsot húzza előrébb abban az esetben, ha a horkolás kiváltó oka a nyelvgyök hátraesése. Az egyszerű horkolásos panasz műtéti megoldással is eredményesen kezelhető, azonban operáció csak alvás alatti endoszkópos vizsgálatot követően történhet – mondta Molnár Viktória. Középsúlyos vagy súlyos fokú obstruktív alvási apnoé esetében a leghatékonyabb a pozitív nyomású légsínterápia. Ezzel a lélegeztetőgéphez hasonló készülékkel az elzáródások mesterségesen megszüntethetők. Légzéskimaradás esetén a műtéti eljárás kevésbé hatékony, és vannak olyan anatómiai eltérések is, amelyeket nem tudnak operálni.
– A kezeletlen allergia, nátha, a lefekvés előtt alkalmazott nyugtató, az alkoholfogyasztás és a túlsúly hajlamosít a légutak menti izmok ellazulására, ezáltal a horkolás kialakulására – hívta fel a figyelmet a szakorvos, hozzátéve: ezek elkerülésével a horkolás is csökkenthető.
