– A hazai és a nemzetközi közvélemény egy része nagyjából minden héten eltemeti a magyar jogállamiságot, de az utóbbi hetekben melléföldelték az oktatási rendszerünket is. Írjuk azt a fejfájára, hogy élt 2019-ig?
– Vannak, akik következetesen ragaszkodnak a nemzeti kishitűség programjához, és egyre csak azt hajtogatják: Magyarország minden tekintetben Nyugat-Európa mögött kullog. Számukra a magyar nemzet történelme is lemaradástörténet, ami kizárólag arról szól, mikor miben előztek meg minket mások. Mondhatnánk, hogy az ő bajuk, de mindenkire rá akarják erőltetni a nézőpontjukat. Miközben a valóság az, hogy a múltban és a jelenben egyaránt sok minden van, amire büszkék lehetünk. Ilyen az oktatási rendszerünk is.
– Nem csak a kincstári optimizmus beszél önből?
– 2010 óta minden elemében sokat fejlődött az oktatás, ezt mutatják az azóta elért eredmények. Javaslom, hogy szemezgessünk kicsit az elmúlt évek kormányzati döntései közül: bevezettük az ingyenes tankönyvellátást, 2020 őszétől minden diák ingyenesen juthat hozzá a tankönyvekhez, ami jelentős megtakarítást jelent a családoknak. Ingyenessé tettük a KRESZ-tanfolyamot, a KRESZ-vizsga letételét, a nyelvvizsgát, és mára közel 42 ezer fiatal bizonyítványának az árát térítette meg az állam. Mindeközben annyi informatikai eszköz áll rendelkezésre a magas szintű digitális tudás megszerzéséhez, valamint az élményszerű oktatás biztosítására, mint korábban soha. Csak ebben a tanévben 45 ezer laptopot, 24 ezer táblagépet, ötezer projektort és háromezer interaktív kijelzőt kapnak az iskolák. És akkor még nem beszéltünk a kétszer két hetes nyelvi tanulmányútról, amelyet szintén az állam finanszíroz, és amivel évente 140 ezer 9. és a 11. évfolyamos diák vehet részt külföldi nyelvi kurzuson. Ez egy párját ritkító lehetőség egész Európában. Nem mellesleg 125 milliárd forintból sok száz település hatszáz tanintézményét újítjuk meg éppen. A 2020-as költségvetésben pedig az oktatási kiadások megközelítik a 2080 milliárd forintot, ami több mint 633 milliárd forintos növekedést jelent 2010-hez, és közel ötvenmilliárdot 2019-hez képest. Melyik kormány fordított utoljára ekkora figyelmet az oktatásfejlesztésre?
– Nehéz lenne eltagadni a kormány intézkedéseit, a kritikus hangok egy része nem is erre irányul, inkább azt kérik számon, hogy elengedték a felsőoktatást; a hangsúlyok a szakképzés felé tolódtak el. Magyarországnak valóban nem kellenek a diplomások?
– Nem tudom, emlékszik-e rá, nekem beleégett a retinámba egy kép az ellenzéki tüntetésekről: volt ott egy tábla, amire azt írták, „Érzem, hogy butulok”. Az „internet népművészei” nagyon szerették, rengeteg mémet készítettek erre alapozva. De szerencsére a magyar fiatalok helyzetére, esélyeire az alapállítás egyáltalán nem jellemző. Sőt! Miközben sajnos évről évre szűkül az a generáció, amelyet az oktatás érint, 2018-ben mégis 800 fővel nőtt a sikeresen érettségizők száma; a mesterképzésen részt vevő hallgatóké tíz százalékkal; az osztatlan képzésben résztvevőké pedig 37 százalékkal emelkedett, és ötszázzal többen járnak doktori képzésre. Ennyire „nem kellenek” nekünk a diplomások. A célunk a gyermekek, tanulók iskolai előmenetelének támogatása.
– A mennyiségi mutatókat illetően tehát jól állunk. De mi a helyzet a minőséggel? Az ellenzék előszeretettel hivatkozik ilyen-olyan nemzetközi felmérésekre.
– Akkor beszéljünk kicsit a nemzetközi tapasztalatokról is. Tudta, hogy az utóbbi években a Cambridge-i Egyetemen a magyar felvételizők érik el az egyik legjobb eredményt? Évekig a második legjobb eredményt hozták a magyarok a felvételin, és idén már nem volt jobb nálunk, megelőztük a hazai pályán induló briteket, de még az oktatás egyik fellegvárának tartott Szingapúrból jelentkező diákokat is. Önmagában ez a tény bizonyíték arra, hogy akik a magyar oktatási rendszer teljesítményét lebecsülik, ezt elsősorban politikai indíttatásból teszik. Ám nem ez az egyetlen adat vagy eredmény, amire büszkék lehetünk. Két, joghallgatóknak szervezett nemzetközi perbeszédversenyt nyertek meg hazai csapatok, de a diákjaink sorra aratnak a technikai, robotikai és informatikai megméretéseken is. A balett grand prix-n ugyancsak az élen végeztek. Vagyis a magyar oktatás, a magyar pedagógusok a humán, a természettudományos és a művészeti képzés terén is olyan hátteret biztosítanak a tanulóiknak, hogy világszínvonalat tudnak hozni.
– Igen, csak kérdés, hogy meddig. Egyesek folyton azt hangoztatják, hogy a jó szakemberek kiöregszenek, nyugdíjba vonulnak, a fiatalok pedig nem mennek tanárnak.
– A tanárutánpótlás problémája nem magyar sajátosság, ez egy európai szintű kihívás. Viszont a magyar kormány időben észlelte és reagált rá. Ennek köszönhetően az ötvenévesnél idősebb pedagógusok arányát tekintve az unió legjobban teljesítő tíz országa közé tartozunk, azaz nálunk a tanári kar kevésbé elöregedett, mint mondjuk Németországban. A pedagóguspálya egyre vonzóbb, ezt bizonyítja a jelentkezések száma is, amely az elmúlt években jelentősen emelkedett. Ehhez bizonyosan kellett a pedagógus-életpályamodell, hogy átlagosan ötven százalékkal nőtt a pedagógusok bére, és a Klebersberg-ösztöndíj bevezetése. De hogy konkrét számokat is mondjak, míg a németeknél a tanárok 45 százaléka idősebb ötvenévesnél, nálunk 37.
A politikus úgy véli, büszkék lehetünk az oktatásunkra
Fotó: Kurucz Árpád
– Egy régi toposz, hogy a tanári pálya elnőiesedett. Kell-e, lehet-e ezen változtatni?
– Ez a megállapítás igaz – de már egyre kevésbé. A diákoknak, egyetemi vagy főiskolai hallgatóknak egyaránt szükségük van férfi- és női mintákra, példaképekre. És e tekintetben, úgy tűnik, trendfordulóhoz érkeztünk. A középiskolákban mára 38:62-re javult a férfi tanárok aránya. A felsőoktatásban ugyanakkor a női előadók száma gyarapszik mostanában, így csökken az egyetemi oktatók körében a férfidominancia.
– Valamelyik balliberális lap a köznevelési törvény módosításáról azt írta, hogy ez a jogszabály tulajdonképpen visszahozza a Kádár-kort.
– A balliberális sajtó egy ideje lényegében átvette az ellenzék szerepét. Ugyanakkor, ha figyelmesen elolvassa a cikkeiket, azt látja, hogy nem nagyon találtak fogást a köznevelési törvény módosításán. Amikor látszólag mégis, akkor meg nem volt igaz, amit állítottak.
– Például a magántanulói státus eltörlésére gondol?
– Igen, a magántanulókkal kapcsolatos hírverés jó példa erre, hiszen szó sincs arról, hogy a kormány eltörölné az iskolán kívüli tanulás lehetőségét. Mi azt szeretnénk, hogyha ezen a területen is érvényesülne a jogegyenlőség, amit az új rendszer a korábbinál jobban biztosít majd. Továbbá azt, hogy az egyéni tanrend azoknak legyen elérhető, akiknek a körülményei ezt valóban indokolják: például a sportolók vagy a tartósan beteg gyerekek. E tekintetben a módosítás éppen a diákok és a családjuk érdekeit tartja szem előtt. Továbbá az eltérő joggyakorlatok és visszaélések világának felszámolása a cél. Tehát a támadások oka itt is inkább a politikai érdek, mintsem a diákokért való aggódás.
– Igaz az, hogy a törvényjavaslat előkészítése során nem hallgatták meg a szakmai-érdekképviseleti szervezeteket?
– Nem a véletlen műve, hogy a szakmai szervezetek kérésének megfelelően bekerült a tervezetbe például a pedagógusok céljuttatása, a külsős óraadó tanárok óraszámának emelése és a végzős tanárszakos hallgatók bevonása az oktatásba. De ugyanez igaz a bérgarancia-alap megteremtésére is. Ennek egyébként az a lényege, hogy a magánintézményekben tanító pedagógusok a munkáltató fizetésképtelenné válása esetén is hozzájuthassanak az elmaradt bérükhöz. Szintén bekerült a tervezetbe a Nemzeti Pedagóguskar régóta hangoztatott javaslata, az igazgatói életpálya. Ez érezhető jövedelememelkedést jelent majd az iskolaigazgatóknak.
– Kissé mintha elsikkadt volna, hogy a javaslatuk elfogadása komolyan érinti az óvodákat is. Erről mit lehet tudni?
– Az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legfontosabb eleme. E téren két kérdéssel kellett foglalkoznia a kormánynak. Az egyik a kapacitás növelése, ami mára már jó úton halad. A következő években számos új óvoda épül, többet pedig felújítanak. Az elmúlt években közel ezerrel nőtt az óvodapedagógusok száma és tízezerrel az óvodai férőhelyeké. Ezzel párhuzamosan pedig csökkent az egy pedagógusra jutó gyermekek száma, így minden óvodásra nagyobb figyelem juthat. A másik egy tartalmi elem. A gyerekek életében nagyon markáns választóvonal van az óvoda és az iskola között. Ezen úgy szeretnénk változtatni, hogy a nagycsoport, tehát az óvoda utolsó éve egyre hangsúlyosabban iskola-előkészítővé válik, ami elősegíti az iskolai érettséget és könnyebbé teszi a beilleszkedést az iskolai keretek közé.
