Soha nem hallott vallomások 2006 rendőri brutalitásáról

A Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában Ékes Ilona országgyűlési képviselővel és Siklósi Beatrix csatornaigazgatóval beszélgettek az őszödi beszéd következményeiről, a rendőri brutalitásról és annak elhallgatásáról – olvasható a Híradó.hu oldalán.

A műsorban felevenítették Siklósi Beatrix és Matúz Gábor Becsapott ország – 2006 című rövidfilmjét, amely közvetlenül a gyalázatos, brutális tömegoszlatások és erőszakcselekmények után, 2006 novemberében készült – derül ki a cikkből.

[audio mp3="https://magyarnemzet.hu/wp-content/uploads/2021/05/2438603vujsiklosiekes.mp3"][/audio]

Az őszödi beszéd tizenötödik évfordulóján érdemes újra felidézni, mit élt át, min ment keresztül több tízezer, gyakran csak járókelőként, kávézóban ücsörgő vendégként, saját házának lépcsőházába hazatérő belvárosi lakosként vagy turistaként a rendőri terrorcselekmények áldozatává váló budapesti és nem budapesti lakos.

A Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában a 2006-os filmből kimaradt, eddig nem hallott interjúrészleteket mutattak be.

Az első felvételen megvert lányok mesélik el, hogy milyen rendőri brutalitást kellett elszenvedniük 2006 őszén.

Elmondják, hogy békés tüntetőként vettek részt a Kossuth téri tüntetésen, majd innen hazafelé tartva ütköztek a rendőrök sorfalába. Menekülniük kellett a könnygáz elől, egy kapualjban próbálták meghúzni magukat, de a rendőrök oda is utánuk mentek, és brutálisan megverték őket.

– Elkezdtek minket ütni, a fejemen, ami fel is szakadt. Összerogytam, utána addig ütöttek, amíg teljesen ki nem terültem. Utána a hajamnál fogva szedtek fel”

– meséli az egyik megszólaló a megrázó élményeit.

Két-három óráig térdepeltették a lányokat, egyiküket a rendőrautó csomagtartójába tették be, és úgy szállították őket be a rendőrségre.

– Annyit közöltek velünk, hogy maguknak mostantól nevük nincs, csak egy számuk, amit ráírtak nekem például a tenyeremre, de volt, akinek az arcára írták rá a számát – mesélik a felvételeken a lányok, hogy milyen bánásmódban részesültek.

A rendőrségen is térdepeltették őket, és amint megmozdultak, megrugdosták őket.

Öt vádpont volt ellenük, ötször változtatták meg, hogy mivel vádolják őket. Az ügyvédjük tájékoztatta őket folyamatosan arról, hogy egyre súlyosabb vádakkal kell szembenézniük. Először még azt mondták nekik, hogy másnap kiengedik őket, utána ez 72 órára változott, majd a tárgyaláson harminc napra.

A lányok ügyvédjének az ellenük valló rendőrök vallomását nem adták ki, három rendőr vallott ellenük, akik – nyilvánvalóan hamisan – eltérő helyet jelöltek meg a letartóztatás helyszínéül.

Az öngyilkosságba hajszolt Csorba Attilával való beszélgetés pedig még ennél is megrázóbb. Beszámol arról, hogy miként küzdöttek az életéért, és miként vesztette el a látását, miután egy rendőr 15 méterről célzott lövést adott le a fejére.

A fiatalember először volt kint tüntetésen, a korábbi eseményeken nem vett részt, az egyetlen ép szemgolyóját ki kellett venni a sérülés miatt.

– A gumilövedék teljesen szétroncsolta a szememet, a szemgolyómat ki kellett venni

– hallható a felvételen Csorba Attilától, akinek az agyhártyája is megsérült, amelynek a következtében az agyvize is szivárogni kezdett. Olyan maradandó sérüléseket szenvedett, és olyan kilátástalan helyzetbe került – hiszen elvesztette az állását, teljesen megvakult, és állandó fájdalmai voltak, – hogy ezek miatt később öngyilkosságba menekült.