Két évtizeddel ezelőtt, január 30-án az esti órákban szakadt át Nagybánya mellett annak az aranybányának a zagytározója, mely soha nem látott környezeti katasztrófát okozott a Tiszán.
A mintegy 100 ezer köbméternyi cianid és nehézfémtartalmú szennyvíz a Lápos folyón, majd a Szamoson keresztül jutott a Tiszába. A mintegy 40 km hosszú, összefüggő ciánszennyezés két hét alatt vonult le a folyón, szinte végzetes károkat okozva annak élővilágában. Az akkori vizsgálatok megállapították, a halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, ez a Szamos-Tisza találkozásánál 34-szeresre hígult. A katasztrófa mértékét jelzi az is, hogy Belgrádnál és a Duna bulgáriai szakaszán is határtérték feletti volt a víz szennyezettsége.
Az Aurul bányavállalat által okozott ökológiai katasztrófa több mint 1240 tonna hal pusztulását eredményezte, ugyanakkor a csodával határos módon a mikroszkopikus élővilág túlélte a ciánszennyezést.
A katasztrófa után a biológusok azt mondták, a halállomány újratelepítése öt évig is eltarthat, az élővilág teljes helyreállítása pedig akár 20 évet is igénybe vehet. A halászati vállalkozások súlyos veszteséget szenvedtek – 15 ezer ember megélhetése került veszélybe.
Emlékezve a román-ausztrál tulajdonú bányavállalat által okozott ökológiai katasztrófára, a magyar országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.
Lassan teljesen helyre áll a Tisza élővilága
Fotó: MTI
