Fürcht Pál felidézte: a hajtóként dolgozó sértettre 1996. november 13-án este az ügetőn négy lövést adtak le és három golyó el is találta. Az életét csak a szakszerű orvosi ellátás mentette meg.
A vádirat szerint P. Tamás azért akarta megöletni a férfit, mert tudomást szerzett arról, hogy az terhelő adatot közölt róla a rendőrséggel.
A közlemény szerint az 51 éves vádlott (P. Tamás) az 1990-es évek közepétől egy olyan, mintegy 15-20 emberből álló csoportot szervezett maga köré, amelyet ő irányított és a tagoknak az volt a feladatuk, hogy végrehajtsák az utasításait. A férfi megölette egy riválisát, ami miatt nyomozás indult, és ebben tanúként hallgattak ki egy az ügetőn hajtóként dolgozó férfit.
A férfi a tanúkénti kihallgatása után, a folyosón említést tett a rendőröknek arról, hogy az emberölés hátterében szerinte P. Tamás állhat. A vádlott tudomást szerzett erről és elhatározta, hogy megöleti az általa besúgónak, „vamzernek” tartott hajtót.
P. Tamás 1996 novemberének elején rávett egy másik férfit arra, hogy végezzen a hajtóval. A megbízott az akcióba bevonta öt társát – köztük a testvéreit – és beszerzett egy puskát is. A fegyvert a Fiumei úti temetőben rejtette el az elkövetés előtt, mivel a sírkert fala határos az ügetőpályával, majd végre is hajtotta a gyilkossági kísérletet – közölte a főügyészhelyettes.
Az Országos Rendőr-főkapitányság július 2-án kiadott közleményéből kiderül: a hajtó, L. Csaba annak a P. Józsefnek volt a barátja, akit 1996. november 1-jén a budapesti Ladik utcában öltek meg, P. Tamás megbízásából. A rendőrség szerint a hajtó ellen elkövetett merénylet az 1996 végén kezdődött – budapesti – leszámolásos jellegű bűncselekmény-sorozatnak volt az egyik állomása.
A Fővárosi Ítélőtábla 2018 januárjában jogerősen is 11 év fegyházbüntetést szabott ki a hajtó elleni merénylet elkövetőjére, Tanyi Györgyre. Az ítélet szerint a támadó testvérei és negyedik társuk bűnsegédként működött közre azzal, hogy figyelőként biztosították az elsőrendű vádlott tettét és segítették menekülésében.
