A cékla az iskolai menza rettegett savanyúságának alapanyagából vált mára a modern konyha Jolly Jokerévé: egyrészt az íze, másrészt a beltartalma miatt gyakran és szívesen használják a konyhákban. Ám a feldolgozásával járó macera sokaknak elveszi a kedvét attól, hogy dolgozzanak vele. Ennek a kiküszöbölésére van Széll Tamás séfnek néhány kipróbált, bombabiztos praktikája - derül ki a mindmegette.hu cikkéből.
Egészséges, vitaminokban gazdag gyökérzöldség, de nem szívesen nyúlunk hozzá, mert bizony nyomot hagy a bőrünkön és a konyhai felszerelésünkön. A céklás kényelmetlenség kiküszöbölésére, valamint a tápérték megőrzésére Széll Tamás séf a főzés helyett a sütést javasolja, ugyanis főzés közben nem csak a színéből – amit látunk is a főzővízen –, hanem a beltartalmából is sokat veszít, így jobb, ha csak leveskészítéskor alkalmazzuk ezt a módszert.
Nem csak a céklával, hanem a gyökérzöldségekkel kapcsolatban én a következő szoktam javasolni mindenkinek: körömkefével sikáljuk meg, vágjuk le a szárát, ha szükséges, utána csomagoljuk alufóliába, loccsantsuk meg egy kis olívaolajjal, dobjunk rá egy csipet sót, és 170-180 fokra előmelegített sütőben süssük meg. Ilyenkor a cékla egyrészt saját levében megpárolódik, másrészt meg is sül, és így lesz a legfinomabb.
Széll Tamás azt is elmondta, hogy bár általában télen komponáljuk bele a céklát a menübe, nyár közepén a legzsengébb, és ekkor sül a legkönnyebben, és ilyenkor a legkönnyebb meghámozni is. A cékla hámozása, sajnos, a sütés után is macerás kicsit, de ha gumikesztyűt használunk, a bőrünk biztosan megússza majd.
És hogy mit tegyünk a sült céklával? Bármi lehet belőle a snacktől a chipsen keresztül a salátáig, de Széll Tamás azt javasolja, próbáljuk ki a savanyított sült céklát, és meglátjuk, ég és föld a különbség a főtt és a sült céklából készített változat között!
