Még 1982-ben disszidált nyugatra a balatonboglári Zsemberi András, akkor elhatározta, hogy szerencsét próbál és Németországba helyezi át székhelyét. – Nem volt pénzem sem, de szakmám sem, csak egy érettségim, de azt nem fogadták el a németek. Úgyhogy tanulnom kellett és a nyelvet sem ismertem, ezért kellett idő, mire beilleszkedtem és mire elismertek itt is, mondta a most 65 éves férfi. A nehézségek ellenére Zsemberi András nem adta fel, kitartóan tanult és dolgozott, majd benyújtotta az állampolgárság iránti kérelmét, amit majd tíz év múlva 1992-ben kapott meg. – Akkoriban más rendszer volt, a hatóság azt kérte, hogy válasszak; felveszem a német állampolgárságot és ezzel lemondok a magyarról, vagy inkább hagyjuk az egészet. Nehéz szívvel, de meghoztam a döntést, mondta. Akkoriban még nem tudtuk, hogy mi lesz, nem is sejtettem, hogy nem sokkal később már a kettős állampolgárság sem lesz akadály, tette hozzá.
Otthon, Balatonbogláron tette le az állampolgárságot
Amint ez lehetővé vált, kérelmezte a magyar állampolgárság felvételét és az ehhez szükséges esküt a balatonboglári városházán tette le. – Én magyar vagyok, magyarnak születtem és így kérvényeztem a konzulátuson, hogy felvehessem a magyar állampolgárságot és a köztársasági elnök engedélyezte. Szerettem volna a 90 éves édesanyámnak is örömet szerezni, hiszen ő Bogláron negyven évig dolgozott pedagógusként és már idős, tette hozzá a német-magyar kettős állampolgár András.
Németországban, Kaiserslauternben telepedett le Zsemberi András, miután sikeresen elvégezte az iskolát fizikoterapeutaként kezdett dolgozni. Magánpraxisában jelenleg is dolgozik, de egyre többet jár haza, Boglárra. Azt mesélte, kellett legalább 15 év, mire nevet szerzett magának, de végül is szerencsésen alakult az élete.
