Orvos, aki nem csak a rendelőben gyógyít

Azok az idős emberek, akik boldogok és pozitívan tekintenek a jövőbe, átlagosan hét évvel tovább élnek.

A szakember szerint 55-60 évesen már megkezdődik a gondolkodási képesség hanyatlása, de a kutatók megfigyelték azt is, hogy az idősek bizonyos helyzetekben sokkal boldogabbak. Könnyebben elviselik a nehéz élethelyzeteket, jobban kezelik a kríziseket, és hatékonyabban szabályozzák az érzelmeiket is. Éppen ezért eredményesebbek is a komplex döntések meghozatalában. Bárdos Judit kutatásokra hivatkozva ezt azzal magyarázza, hogy a hanyatlás kompenzálására új idegpályák alakulnak ki agyban, amelynek így új funkciói lesznek. Előadása egyfajta támasz is lehet az idős hallgatóságnak, akik azáltal, hogy megértik a testükben zajló természetes folyamatokat, másképpen viszonyulnak a kihívásokhoz. A doktornő elmondta: akik pozitívan tekintenek saját öregségükre, azok hét évvel tovább élnek. Emellett persze érdemes figyelni az étrendre, sok halat, kevés zsíros húst és cukrot kell fogyasztani, ugyanakkor minél több zöldséget, gyümölcsöt vegyünk be az étrendbe.

Az egészség megőrzésében kulcsszerepe lehet a rendszeres testmozgásnak is. Bárdos Judit kérdésére, hogy hányan szoktak rendszeresen sétálni, a hallgatóság fele emeli magasba kezét. A jelek szerint ez inkább a nőkre jellemző. Azért, hogy a többiek lelkesedését is megnyerje, a doktornő felveti, szervezzenek közös eseményeket, csoportos sétákat, hiszen együtt könnyebb rávenni magunkat a mozgásra.

A félórás előadás után friss epret kínálnak a résztvevőknek, az ínycsiklandó illat betölti a termet. Miközben a zamatos gyümölcsből szemezgetünk, néhány idősebb asszonnyal is szóba elegyedünk. – Nagyon szeretem ezeket a klubokat, ha tehetem, mindig eljövök, érdekesek a doktornő előadásai, és hasznos, hogy kérdezni is lehet – mondja el Kázmácz Józsefné.

Bárdos Judit, aki egyébként 2002 óta a Semmelweis Egyetem oktató orvosa, családorvos, pszichoterapeuta, lapunknak az előadás után arról beszélt: gyermekkorát egy Baranya megyei kis faluban, Zengővárkonyban töltötte, az ottani közösségi élet, az összetartás meghatározó volt az életében, ezt próbálja továbbvinni a hivatásában is. – Azért akartam háziorvos lenni, mert fontos számomra a személyes kapcsolat, hogy tényleg ismerjem a betegeimet, és mindenkinek személyre szabott kezelést, akár életmódtanácsot tudjak adni – teszi hozzá. Szerinte egyre lényegesebbé válik a betegoktatás, a pácienseknek növekszik az információigénye, ezért is fontos, hogy minél több ilyen klub alakuljon.