Nem volt elég a szovjet technológia

A Magyar Nemzet 1965. december 17-én megjelent számából válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

A lakások nem a mának épülnek

Tervezik a Gyáli úti új házgyárat

A Technika Házának egyik szobájában időközönként összeül néhány ember és vitatkozik, érvel. A téma mindig ugyanaz, ennek ellenére min­dig érdekfeszítő, mindig le­het valamit hozzátenni, vala­mivel kiegészíteni. A vita tár­gya a lakásépítés. Nemcsak az adja meg e tárgykör izgalmasságát, hogy minél előbb, minél több lakás kellene, de az is, hogy a jelenleginél job­bak, olcsóbbak és korszerűb­bek is.

A Szentendrei úton nemrég óta üzemel a szovjet házgyár, de az IPARTERV-nél és a BUVATI-nál már egy új ház­gyár tervei készülnek, amelyet a Gyáli úton építenek fel. Szükség van-e arra, hogy más országokból másfajta, de lé­nyegében nem korszerűbb házgyárat hozzunk be – vető­dik fel némely emberben a kérdés. A Gyáli útra kerülő gyárban ugyanis a dán Larsen-Nielsen rendszerrel készül­nek majd a házelemek. Így ez a téma is az Építőipari Tu­dományos Egyesület lakásépí­tési bizottsága terítékére ke­rült

Az indítóokok tisztázódtak. Nemcsak azért vettük meg a dán házgyárat, hogy legyen egy nyugati is. Fontos szem­pont, hogy az új lakások vál­tozatosak is legyenek, több tí­pusú házat emeljünk. A laká­sok nagyságával, beosztásával minél többféle igényt lehessen kielégíteni. Az első dán házgyári épületeket a zuglói lakó­telepen építik majd fel. A gyár kapacitása akárcsak a Szentendrei útié, évi 1800 új lakás lesz.

Megtanácskozzák azt is, me­lyek azok a hazai anyagok, amelyeket a külföldi házgyár technikája megkíván. Ezután kell még eldönteni, milyen le­gyen a házak homlokzati kialakítása, nagy súlyt helyezve azok időtállóságára. Egyben legyen-e beemelve a für­dőszoba vagy sem, és így to­vább.

– A jövő évben széles kö­rű, alapos vizsgálatnak vetjük alá a szovjet házgyár munká­ját is. Egy esztendőn keresz­tül figyeljük, elérhető-e vele az a termelékenység – a ha­gyományosnak a kétszerese –, amit várunk tőle. Vizsgáljuk a minőséget és a gazdaságos­ságot is. A számítások szerint ugyanis a házgyárban előállí­tott lakás sem kerül olcsóbba az első időben, mint a hagyo­mányos módon épített. A munka- és üzemszervezésben azonban itt nagy tartalékok lesznek, amit fel kell majd tárni – mondja Kelen Tibor, az ÉTE lakásépítési bizottsá­gának titkára, a BUVÁTI technológus főmérnöke.

Amikor nálunk a magas la­kóházak – tizenhat emeletes­nél magasabbak – építése napirendre került, vele egy időben felparázslott a vita is körülöttük. A fő kifogás: többe kerülnek, mint a nem magasházak. Ezt egyébként a Józsefvárosba szánt és je­lenleg tervezés alatt álló magasház adatai is már alátá­masztják. Miért drágább?

Az ilyen ház több és jobb lifteket igényel, homlokzatát nemesebb anyagokból kell épí­teni, szigorúbbak a tűzrendé­szet előírásai. Építéséhez spe­ciális torony- és úszódaruk kellenek, az építőmunkások fel- és leszállítása problémát jelent. A magasházakban az egy lakásra eső költség mint­egy 25 százalékkal megnő. Ezenkívül nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy az emberek szeretnek-e magas­ban lakni. A külföldi felmérések szerint a többgyerme­kes családoknak nem ideális, ha az otthonuk a tizenötödik, vagy a huszadik emeleten van, s ezért általában garzonlakásokat alakítanák ki a magas­házakban. Ami mellette szól: megtakarítás a közművesítés és a közlekedési beruházásoknál – kevesebbet nyomnak a latban, mint a hátrányai.

– Ezek szerint a magasházaknak nincs jövőjük nálunk?
– Általánossá semmiképpen nem válnak. Néhány nagyobb lakótelepünkre azonban egyet- kettőt terveztek, hogy színesít­se, szépítse a telep összbenyo­mását. Ezenkívül ahol szaná­lás van, mint például a József­városban, csak ezáltal lehet el­érni, hogy az új épületek kör­nyéke szellős, tágas legyen és a lakósűrűség se csökkenjen. A magasházak építésével kapcsolatos feladatokat – előnyeit és hátrányait – a jövő év májusában az egyesületben konferencián szándéko­zunk megvitatni, amelyre külföldi szakembereket is meghí­vunk.

Igen aktuális, sokat tárgyalt téma: mekkorák és milyen be­osztásúak legyenek a lakások. A szakemberek többsége hangsúlyozza: a tervezőknek figye­lembe kell venni, hogy ne csak a mai, de az ötven–száz év múlva jelentkező igények­nek is feleljenek meg bizo­nyos fokig. Ha az utóbbi években épí­tett lakások méreteit nézzük, megállapítható: egyre nő a tá­gasabb, két-háromszobás lakások aránya. A harmadik ötéves terv irányelvei ezt a fejlődést tovább támogatják. Az új lakások nagy része – be­épített bútoraikkal, jó felszereltségükkel – mindjobban megfelelnek a korszerű lakás követelményének.

– A fejlődés iránya való­színű nálunk is az lesz, hogy több kis hálószobát építünk egy lakásban. Egy négyszemé­lyes családnak például a mai igények szempontjából az a legideálisabb lakásbeosztás, ha rendelkezik egy nagyobb fek­vőhely nélküli nappali szobá­val és két kis hálóval.

A lakásépítésben a nemzet­közi szinttől elsősorban a kü­lönböző víz, gáz, villany, köz­ponti fűtés szerelvények kor­szerűtlensége, gyenge minősé­ge miatt vagyunk lemaradva. A törekvések ellenére kicsi még a választék burkoló anya­gokból, hő- és hangszigetelők­ből is.

A lakásépítési bizottságban tevékenykedő szakemberek fi­gyelmüket elsősorban a lakás­építés iparosítására, a házgyá­rak munkáiénak elemzésére irányítják. Emellett igyekez­nek segíteni a hagyományos építési módokkal dolgozókon is, hiszen a következő években még így épül meg a lakások hatvan–hetven százaléka.

Egyik legmunkaigényesebb művelet a válaszfalak felrakása, vakolása. Lengyelország­ban. Csehszlovákiában és szá­mos nyugati orsóéban több­nyire előregyártják már ezeket könnyű anyagokból és a felállításuk után nyomban sima, festésre, tapétázásra al­kalmas falfelületet kapnak. Az Építéstudományi Intézetben sok kísérletezés, kutatás folyt ebben a témában.

A bizottság legutóbb célul tűzte ki a magánépítkezők se­gítését is. Magánerőből épül fel jelenleg hazánkban az új lakások mintegy ötven száza­léka és az építési kedv tovább emelkedik. Szakmai szempont­ból azonban lényegében alig foglalkoznak velük, kevés javaslatot kapnak, hogy gazdaságosabban, korszerűbben építkezhessenek. A bizottság az egyik ankét alapján java­solta, hogy a fővárosban kon­centrálják egy-egy helyre az ilyen építkezéseket. Ehhez azonban több szabad telekre lenne szükség egymás közelé­ben. E probléma megoldásá­ban a fővárosi tanács nyolca­dik osztálya kész támogatni a magánerőből építkezőket.

A népfrontbizottságokkal és a KISZ-szel közösen szeretnék megteremteni annak a lehetőségét, hogy azok is bekap­csolódhassanak a társas- és szövetkezeti lakások építésébe, akik csak hat-tízezer forintnyi megtakarított pénzzel rendelkeznek az induláshoz. A kiskunhalasi példa azt bi­zonyítja. ez az út járható csak több támogatást igényel minden| érdekelt szervtől.

A lakásépítési bizottság hasznos javaslatait, tanácsait gyakran eljuttatja a beruhá­zókhoz, a kivitelezőkhöz, a minisztériumok osztályaihoz, így tevékenyen hozzájárul ah­hoz, hogy minél gyorsabban, minél több olyan ház, lakás épüljön az országban, ame­lyek évtizedek múltán is ké­nyelmes otthont nyújtanak az embereknek.

Keserü Ernő (1965. december 17., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!