Behívatták az asszonyokat, és közölték velük: hagyma lesz, vagy semmi

Miként honosították meg a hagymatermesztést Hartán? A Magyar Nemzet archívumából.

– Tehát 1962 volt és fél-fél holdat rákényszerítettünk az asszonyokra. Sajnos, dughagymát háromfélét kaptunk és elég gyatrát. Na, lestük, mi lesz ebből? Elvetették. De mi lett az eredmény? Még rágon­dolni is rossz. Harmincnyolc mázsa volt az átlagtermés. Hatvan holdon! Rosszabbat már elképzelni sem lehetett Az országos átlag nyolcvan mázsa. Húztuk a nyakunkat és kerültük az asszonyokat. A következő évben már csak har­minc holdon ültettünk hagy­mát.
– Visszalépés volt ez. Hát­rafelé mentünk. De nem nyu­godtunk, makacsság van ben­nünk. Elemezni kezdtük a rossz termés okát Arra a következ­tetésre jutottunk, hogy a dughagyma rossz minősége az oka mindennek. Él itt egy fiatalasszony, Makóról került ide, megtudtuk, ő ért a hagymá­hoz. Megkerestük, ő lett a szakértőnk. Ő is mondta, az a baj, hogy rossz a dughagyma, szerezzünk be jót Makóról és ha ez meglesz, ó is vállal hagy­matermesztést. Elmentem Ma­kóra. Sikerült, 320 má­zsa dughagymát kaptunk. De mondták, a szállítást nem tud­ják biztosítani. Hát ezen ne múljon! Saját teherautóinkkal mentünk, rakodókkal, zsáko­kat vittünk és négy nap múl­va itthon volt a vetőmag. A makói asszony lett a többiek patronálója: az asszonyok el­lesték a tudományát.
– És a termésátlag?
– Jó lett. Elértük a makói átlagot. Holdanként 80–100 mázsa termett 90 százalékban export minőségű. Ez a tény bizonyságot adott, hogy a föld a hagymának megfelel, a mű­velést megtanulták az asszo­nyok. és ekkor következhetett az újabb lépés: mennyiségileg még többet termelni, az exportmennyiséget százalékosan emelni, a munkafolyamatokat gépesíteni. Úgy van ez, ha az embernek száz forintja van, akkor kettőt akar.

– Hogyan termelhetnénk többet? Az ültetésnél a tőtá­volságot az előírásoknak meg­felelően betartottuk. Vizsgálni kezdtük, ha a tőtávolság kisebb, jobb talajműveléssel ti­zenöt–húsz mázsával növel­hető holdanként a termés. Ki­próbáltuk, saját felelősségünk­re és a kísérlet sikerült. 1964-ben már 100–105 mázsa volt az átlagtermés. De a kézi mun­ka nem csökkent. Az asszo­nyok még mindent kézi erő­vel végeztek, az ültetést, a ka­pálást, a szedést, a hagymaszár levágását, a válogatást. A hagyma szedése ásóval történt, tövenként. Mit tegyünk? Á következő évben megpróbáltuk a hagymát lóekével kiszántani, hogy „gépesítsünk”. Kezdetle­ges volt és nem is vált be, a ló rátaposott a hagymákra, nem húzott egyenletesen, néha megugrott, belevágott a hagy­mafejekbe. Ezt abbahagytuk. Kis RS 09-es traktor mögé kö­töttük a kapát. Ez már bevált. Olyannyira, hogy ezzel a gép­pel végezzük el ma már a ka­pálást is. Két művelet gépe­sítését megoldottuk. Most már még tovább akartunk jutni! Felkerestük egyik régi ismerő­sünket, tanár a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskolán. Elmond­tuk, több helyen érdeklődtünk, tudomásunk szerint a hagyma­termelés gépesítése nincs meg­oldva, szeretnénk, ha létrejön­ne egy új konstrukció, a hagymakombájn, amely szán­tást végez, szedést, szárvágást, válogatást Az egyetemi tanár felvette a kapcsolatot a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár­ral, aztán üzent, elkészítenének egy ilyen gép-prototípust, de ahhoz pénz kellene.
– Pénzt adtunk. Saját sza­kállunkra. A gép elkészült, egyetlen példány, tavaly el is hozták, itt folytattuk a kísér­leteket, aztán ez év elején el­végezték a tapasztalatok alap­ján a módosításokat is, és az új változat éppen tegnap érke­zett meg. Reméljük, most már kifogástalan.
– Eddig ennyit értünk el. De hadd dicsekedjünk azzal is, hogy már a dughagymát is ma­gunk termeljük. Ennek a gé­pesítését is megoldottuk. Ta­valy voltunk Makón, az egyik legnagyobb, a Kossuth Tsz-ben. Ott láttunk egy gépet, hagymamagot vet, és elvégzi a sorközi művelést is. Ez évben vettünk tőlük egy ilyen gépet. És most értünk haza Nagyszé­násról, értékes tapasztalattal. A dughagyma felszedése után a dughagymát szárítani kell, majd osztályozni. A szárítást mi kis kézirostán, elavult mód­szerrel végeztük, a válogatást meg kézzel. Nagyszénáson egy régi cséplőgépet átalakítottak, az szeleli, szárítja a hagymát a kézirosta helyett, és osztá­lyozza is. Nálunk is van né­hány öreg cséplőgép, nyolc éve semmire sem használjuk, elmentünk Nagyszénásra a gé­pészünkkel. Megnézte ott az átalakított öreg masinát, haza­jött, és most hozzáfog, hogy átalakítsa a mienket. Az át­alakítás két–háromezer fo­rintba kerül és a számítások szerint több mint negyvensze­res lesz ezzel az évi megtaka­rítás.

– Az eredmények után Harta majd a hagymájáról lesz híres?
– Lehet. Az idén száz hol­don termeltünk és a termés­átlag 130 mázsa. A téesz össz­bevételének 12 százalékát a hagyma adja. Szerződés szerint 110 vagon hagymát küldünk exportra.
– Hartán három téesz van. A többiek nem kaptak kedvét a hagymatermesztéshez?
– Dehogynem. Ebben az év­ben az Új Életben harminc holdon, a Béke Tsz-nél pedig hatvan holdon termeltek hagy­mát. Amint hallom, a termés­átlag ott is jó és ezen felbuz­dulva úgy tervezik, hogy jö­vőre száz-száz holdon ültet­nek. A mi tervünk jövőre 150 hold. És el akarjuk érni hol­danként a 140 mázsás átla­got.

Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke mondotta: „A harmadik ötéves tervről szóló előterjesztett tör­vényjavaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság terme­lése 1966–70 átlagában, a meg­előző öt év átlagához képest 13–15 százalékkal emelked­jék. Ez a feladat nagy köve­telményeket támaszt a mező­gazdasággal szemben, de ren­delkezünk azokkal a feltéte­lekkel, amelyek a sikeres megvalósításhoz szükségesek...”

Az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta.

A hartai Lenin Tsz elnöke, ahol a hagymát termelik, országgyűlési képviselő.

H. Barta Lajos (1966. augusztus 16., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!