Európában mindeddig egyedülálló az a magyar javaslat, mely a társasági adó (tao) egy részének sportra való felhasználást tűzte ki célul. A 2010 nyarán módosított sporttörvénybe az öt látványsportágat (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogató kezdeményezés is bekerült. Ennek lényege, hogy amennyiben a sportklubok, szövetségek meg tudnak nyerni támogató cégeket, utóbbiak az államkasszának befizetett adó kisebb tételét nem a büdzsébe, hanem a pályázók bankszámlájára utalják. Természetesen a sikeres pályázatokat komoly feltételekhez kötötték.
Bánki Erik idén májusban úgy fogalmazott portálunknak: ha a pályázók július 15-ig begyűjtik a dokumentációhoz szükséges megfelelő igazolásokat, akkor augusztus első napjaira ott is lehet a pénz a klubok számláján. Az egyesületek egyelőre hiába lesik a tranzakciót jelző SMS-t.
December 20-án lejárt az idei társaságiadó-előleg feltöltésének határideje, mi pedig úgy véltük, itt az ideje, hogy sportközgazdászok is véleményt formáljanak az egyre nyúló tao-kedvezmény ügyében.
Nem lehet megbecsülni az összeget
– A pontos számokat az illetékesek hozzák majd nyilvánosságra, az viszont már most látható, hogy az igények jóval nagyobbak voltak, mint a pályázható keret – reagált Dénes Ferenc azon kérdésünkre, mekkora összeg áramolhat majd a magyar sportba a cégektől. A közgazdász kifejtette: miután a pályázatok egy része olyan beruházásokat finanszírozna a tao-kedvezményből, mely évekig is eltarthat, így megbecsülni is nehéz, mi lesz a végösszeg. – A bizonytalanságot jól jelzi, hogy rendre eltérőek a hivatalos becslések. Beszéltek már 8, 12, majd 30 milliárdról is. Úgy gondolom, egyelőre az államtitkárság sem tud biztosat mondani.
A profi sportklubok kiadásainak jelentős hányadát köztudottan a fizetések teszik ki, a társaságiadó-kedvezményt azonban kizárólag infrastruktúra-fejlesztésre és az utánpótlásra lehet felhasználni. „Biztosra vehető, hogy a magyar javaslat nem ment volna át az Európai Bizottságon, ha bérek is benne szerepeltek volna a felhasználási körben, hangsúlyozta a sportközgazdász. – Az unió a versenyszféra részeként tekint a profi sportra. Úgy vélik, a klubok a szórakoztatóipar részei, ezért ugyanúgy sértené a versenyjogot az egyesületi bérek közpénzből történő finanszírozása, mint egy mozi, kaszinó vagy étterem esetében. Az EU egyébként is igen távolságtartó a versenysporttal kapcsolatban, ezért például az Európai Labdarúgó-szövetség lobbiközpont megnyitását tervezi Brüsszelben.
A szakember hozzátette: a cégek továbbra is nyitottak a tao sportcélú felhasználására, hiszen közvetlen prémium üti a markukat a tranzakciót követően.
A válság átírhatja a forgatókönyvet?
Muszbek Mihály tökéletesen egyetért ezzel az állítással, hiszen „a vállalatoknak is érdekük, hogy a számukra átláthatatlan zseb helyett tisztán lássák, mire ment el az általuk befizetett társasági adó. Ha az állam továbbra is fenntartja a lehetőséget a sportcélú felhasználásra, a cégek szívesebben választják majd a pántlikázott támogatást.” A sportközgazdász ugyanakkor hozzátette: hiába a helyes állami szándék, ha a gazdasági szempontok határt szabnak az akaratnak. – Hat hónappal ezelőtt még nem nagyon lehetett tudni, hogy ekkora szelet hiányzik a költségvetésből. Ezek után azon sem lehetne igazán meglepődni, ha az állam meggondolná magát, és egyetlen fillér adót sem engedne ki a kezéből.
Szűkös költségvetés ide, fizetési nehézségek oda, eleddig sem az államtitkárság, sem a turizmus- és sportbizottság, sem a pályázathoz szükséges igazolásokat kiállító Nemzeti Sport Intézet nem jelezte, hogy változott volna az állam szándéka a tao-kedvezmény felhasználását illetően. Ez pedig azt jelenti, hogy az a bizonyos SMS lassan megérkezik.

A kutyák életét veszélyezteti ez a betegség