Mint arról korábban beszámoltunk, német politikusok többsége határozottan elutasítja a közös euróövezeti kötvények azonnali bevezetését, de hosszabb távon, bizonyos feltételek teljesülése, az uniós alapszerződés módosítása esetén már lehetőséget látnak rá.
Egy takarékossági politika csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi a gazdaság egyes szektorai – az állami szektor, a vállalatok és a háztartások – közötti kölcsönhatásokat. E nélkül fennáll a „takarékossági paradoxon” veszélye, vagyis megtörténhet, hogy a kiadáscsökkentéssel végül romlik az állam pénzügyi helyzete – figyelmeztetett Schulmeister. A WIFO gazdaságkutató intézet tudományos munkatársa az ausztriai külföldi újságírók szövetsége találkozója alkalmából nyilatkozott a hét végén az MTI-nek.
Egy „adósságfék” felépítésére elméletben két lehetőség áll rendelkezésre: az állami transzferek csökkentése, illetve a tehetősebbek adójának emelése – mondta. Az első éppen a közepes és az alacsony jövedelműeket érintené, ezzel szemben a tehetősek tudnának a leginkább hozzájárulni a deficitcsökkentéshez anélkül, hogy gazdasági „láncreakció” indulna be a szektorok között. Felidézte, hogy Ausztriában jelenleg éppen erről folyik a vita a két kormánypárt, a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) és a szociáldemokraták (SPÖ) között.
A japán kötvénybefektetők mindegyike euróövezeti recessziót vár jövőre, és több mint egyharmaduk szerint a valutauniós adósságválságra a tagállamok költségvetési uniója lesz a megoldás – derül ki az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport új felméréséből.
Az osztrák elképzelés igazi problémája azonban jogi természetű – mondta. A kormány javaslata szerint a strukturális deficit mértékének felső határát a GDP 0,3 százalékában szabnák meg. Ha ezt a koalíció terveinek megfelelően alkotmányos törvényben rögzítenék, akkor adott esetben alkotmányjogászoknak kellene olyan kérdésekben dönteniük, amiben még közgazdászok között sincsen egyetértés. Nevezetesen a deficit strukturális és konjunkturális elemeinek elhatárolása kérdésében – figyelmeztettet.
A közgazdász bírálta Angela Merkel német kancellár pénteki javaslatát, hogy az euróövezet minden országa vezessen be „adósságféket”. Veszélyes, ha minden európai állam egyszerre nyúl a takarékoskodás eszközéhez – mondta. „Nem jelentene gondot, ha a másik két szektor növelné a kiadásait. De a jelenlegi helyzetben a vállalatok a recesszióra számítva csökkentik befektetéseiket és a háztartások is tartanak a takarékossági politikától. Így meglehetősen veszélyessé válhat, ha valamennyi ország egyszerre fogja vissza a kiadásokat.”
Hasonló a helyzet, mint 1930-ban
Schulmeister hasonlónak látja a helyzetet, mint amilyen 1930-ban állt elő, amikor az 1929-es tőzsdekrach után bekövetkezett recesszióra Edgar Hoover amerikai elnök és Heinrich Brüning német kancellár is megszorításokkal reagált. Ez – mondta – közvetve gazdasági válsághoz vezetett. Az adósságcsökkentésre összpontosító politika azonban csak tüneti kezelés Schulmeister szerint. Jelenleg a politika és a befektetők is egymástól várják a megoldást – vélekedett. Nézete szerint a politikának kell cselekednie, úgy, hogy kézbe veszi a legfontosabb pénzpiaci ár, vagyis az állampapírkamatok szabályozását. Az elmúlt harminc évben magasabbak voltak a kamatok Európában, mint a gazdasági növekedés, s ez már nem tartható fenn sokáig – hangsúlyozta. „Vagy ellenőrzése alá vonja a politika a kamatokat, vagy megbukik az euró” – jelentette ki. A görög állampapírok felárai a megszorítócsomag után sem csökkentek, ahogy Olaszországban a kormányváltás és Ausztriában az adósságfékről szóló bejelentés után sem – mondta.
Schulmeister egy Európai Valutaalap létrehozását javasolja az euróövezetben, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) továbbfejlesztésével. Ez a pénzügyi alap az Egyesült Államok jegybankjához (Fed) hasonlóan működne, fix kamatozású eurókötvényeket bocsátana ki, amelyre teljes garanciát vállalna minden tagállamban és hosszú távon megszabná a kamatokat. Jelenleg is hasonlóan jár el az Európai Központi Bank, rövid futamidejű kamatokkal – tette hozzá. Egy monetáris alap a piacról finanszírozná az euróövezeti országokat teljes garanciavállalás mellett. Emellett, ha a kereslet lecsökken, vásárolna is, és így kettős védőhálót biztosítana – mondta.
„A múlt szellemei nem alszanak”
Schulmeister szerint látható ugyan egyfajta tanulási folyamat az európai politikában, de ez túl lassú, ezzel szemben a válság nagyon gyorsan bontakozik ki. Meglátása szerint a jelenlegi válság nagyon súlyos politikai károkat okozhat. Franciaország elnökválasztás előtt áll, s a magas munkanélküliséggel szembesülve Nicolas Sarkozy Németországot fogja okolni a bajokért – vélekedett. Görögországban – tette hozzá – „már most is SS-egyenruhában látják Merkelt”, mert továbbra is kioktatva érzik magukat, noha már beismerték, hogy hibáztak. „A múlt szellemei nem alszanak” – fogalmazott Stephan Schulmeister.
