Douglas McWilliams professzor, az egyik legtekintélyesebb londoni elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vezérigazgatója a ház által pénteken ismertetett, átfogó elemzésében modellszámításokkal levezette, hogy a világgazdaság egészének növekedési üteme a következő negyedszázadban átlagosan 2-3 százalék lehet.
McWilliams becslése szerint azonban a fejlett ipari térség növekedése hozzávetőleg 1 százalékponttal lassabb lesz a globális átlagnál, így, ha a világgazdaság teljesítménye 3 százalékkal bővül, akkor a fejlett térség növekedési átlaga 2 százalék lesz, ha pedig a globális GDP-érték 2 százalékkal növekszik, a fejlett gazdaságok alkotta országcsoportban átlagosan 1 százalékos éves növekedési ütemek várhatók. A CEBR vezető szakértőjének számításai szerint azonban Európa átlagos növekedési üteme a vizsgált időszakban valószínűleg 1 százalékponttal elmarad még a magasan iparosodott térség egészének átlagától is, tehát ha a fejlett piaci régió növekedésének átlaga csak 1 százalék lesz, akkor Európa e modell alapján stagnálni fog.
Visszahúz a közös pénz
McWilliams professzor szerint az európai növekedést visszahúzó fő tényezők egyike az euró. Megfogalmazása szerint bármi is legyen a gazdasági megalapozottsága a valutaunió létrehozásának, a közös valuta alkalmazása „enyhén szólva is nehéz” olyan időszakban, amikor a Nyugat versenyképessége hanyatlik a nagy keleti gazdaságokéhoz képest, és mindeközben Európa még a Nyugat többi gazdasági erőcentrumához mérve is veszít versenyképességéből. Ráadásul Európán belül is széttartó versenyképességi folyamatok zajlanak, tekintettel Dél-Európa versenyképességi eróziójára Észak-Európához képest – áll a CEBR vezetőjének elemzésében.
Helytelen diagnózis
Az euróövezeten belül zajló versenyképességi divergencia kockázataira már más nagy londoni házak is felhívták a figyelmet. Moritz Kraemer, a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő szuverén besorolásokért felelős részlegének elemzési igazgatója az euróövezeti kilátásokról nemrégiben tartott londoni telekonferenciáján kijelentette: a Standard & Poor’s véleménye szerint a politikai döntéshozók által az euróövezeti válságról felállított diagnózis „csak részben ismeri fel a válság eredetét”. A döntéshozók ugyanis a belső költségvetési helyzetek orvoslására próbálnak koncentrálni, jóllehet az S&P úgy gondolja, hogy a helyes diagnózisban nagyobb súlyt kellett volna kapnia a növekvő külső fizetési egyensúlyhiányoknak és annak, hogy ezeket jórészt a valutaunión belüli versenyképességi divergencia okozta – mondta a hitelminősítő vezető elemzője.
A periféria és a gyengébb euró
Egy másik nagy londoni elemzőház, a Capital Economics ugyanerről nemrégiben összeállított értékelésében arra a megállapításra jutott, hogy az euró esetleges gyengülése sem oldaná meg az euróövezet belső versenyképességi problémáit, mivel az euró külső értékvesztése nem javítaná az európeriféria versenyképességét a központi eurógazdaságokkal szemben. Márpedig a valutauniós periféria országainak legnagyobb exportpiaca az euróövezeti centrum, Írország kivételével, amelynek exportját zömmel az amerikai és a brit piac veszi fel.
A Capital Economics londoni elemzői szerint a gyengébb euró növelhetné a központi eurógazdaságok exportbevételeit, és így serkentheti e gazdaságok keresletét a periféria exportja iránt, a ház szakértői szerint azonban ez a hatás valószínűleg „meglehetősen mérsékelt lenne”.
