Elsősorban a lakáspiacon szeretnének túladni a bankok a bedőlt hitelek után maradó ingatlanokon, ezért arra biztatják az adósokat, hogy ha csak tehetik, maguk próbáljanak meg vevőt találni. A Nemzeti Eszközkezelőnek általában azokat a lakásokat ajánlják fel megvételre, amelyek eladására már nem látnak esélyt. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértők szerint a bankok és az adósok érdeke gyakran nem esik egybe: az ügyfeleket nem érdekli különösebben, hogy a bank egy-két millió forinttal többet kap-e a piacon a lakásukért az eszközkezelőtől várható összegnél.
Mivel a tartozások rendszerint meghaladják az ingatlan piaci értékét, a korábbi tulajdonosoknak egyébként sem sok pénz jut a vételárból. Az adósok inkább az eszközkezelőben bíznának, hiszen abban az esetben, ha ez a szervezet veszi meg a lakást, a tartozás törlődik, ők pedig egy minimális bérleti díj ellenében az otthonukban maradhatnak. Ez utóbbi esetben viszont a bank kap kevesebbet a piacon kialkudható árnál. A szakértők megjegyezték: az időhúzással sem az adós, sem a bank nem jár jól, ezért mindkét félnek az az érdeke, hogy mihamarabb eldőljön az ingatlanok sorsa.
Az, hogy az eszközkezelő számára felkínált ingatlanok között alig találni Budapesten lévőt, szintén arra utal, hogy a pénzintézetek szívesebben keresnek vevőket a lakásokra a piacon. Az Erste Bank folyamatban lévő ügyeinek statisztikájából a Napi Gazdaság nemrégiben azt olvasta ki, hogy a budapesti ingatlanok aránya öt százalék körül van, míg a vidéki városi ingatlanok aránya 75 százalék. A napilap más nagyobb bankoknál is hasonló megoszlást tapasztalt. Emellett még azt lehetett leszűrni az adatokból, hogy a bankok által az eszközkezelőnek felajánlott ingatlanok között az ország keleti felében lévő lakások vannak túlsúlyban.
További részletek a pénteki Magyar Nemzetben.
