Minden kétséget kizáróan a megállapodás felé tartanak az EU három intézménye közötti tárgyalások az unió következő hétéves pénzügyi keretéről, azt azonban már másként látják az érdekelt felek, hogy milyen mértékű ez az előrehaladás. Eamon Gilmore, a tanács nevében tárgyaló ír miniszterelnök-helyettes és Janusz Lewandowski, az EU költségvetési biztosa a legutóbbi június 10-én tartott egyeztetések után optimistábbnak tűnt, mint Alain Lamassoure, aki az EP tárgyalódelegációját vezeti.
A parlament számára talán a fő prioritást élvező kérdés a költségvetés jelenleginél sokkal nagyobb rugalmassága. Lamassoure beszámolója szerint a tagállamok a kifizetési előirányzatok esetében készek hozzájárulni a pénzek egyes költségvetési fejezetek közötti automatikus áthelyezéséhez, de felső határt kívánnak szabni ennek a gyakorlatnak. A pénzügyi kötelezettségvállalás szintjén ugyanakkor hallani sem akarnak erről a lehetőségről, ami így csak a kifizetésekre vonatkozna, ott is körülhatárolt módon.
„Természetesen még sok a tennivaló az EU-büdzsé jövendőbeli forrásairól és a költségvetés egységéről folyó vita nem zárult még le, de senki sem tagadhatja le, hogy a tárgyalások a múlt éjszaka óta a megállapodás felé mozdultak el” – szögezte le az EU költségvetési biztosa. A következő, ötödik tárgyalási fordulóra június 18-án Brüsszelben kerül sor.
A mostani költségvetést az Európa 2020 alapjaira építik föl, amelynek a célja a növekedés beindítása, az innováció erősítése, azonban ezeket a hívószavakat már ismerjük a lisszaboni stratégiából, amelyek nem valósultak meg – erről már Szemlér Tamás beszélt az MNO-nak. Úgy látja, azért nem elegendő önmagában egy ekkora uniós költségvetés a fent felsorolt célok elérése, mert az csupán az EU összteljesítményének az egy százalékát fedi le. Az egyetemi docens szerint a kulcskérdés, hogy a másik 99 százalékkal mit csinálunk, de ha vannak olyan programok-akciók, amelyek irányt mutatnak, akkor az lehet követhető jó példa.
Szemlér arra is rámutatott, hogy volt ennél nagyobb költségvetési elosztás a 90-es évek második felében, míg a 2000-es évektől mentünk a mostani egy százalék körüli összeg felé. A BGF dékánja nem látja az óriási előreugrás esélyeit a jövőben, ráadásul a 2014–2020-as időszakban az uniós büdzsének nem csak az aránya, hanem az abszolút értéke is csökken. A szekértő rámutatott arra is, hogy miközben évi szinten beszélünk egy 140 milliárd eurós EU-költségvetésről, addig a gazdasági és monetáris unióhoz kapcsolódó euró százmilliárdos mentőcsomagok ezen kívül zajlanak. „Nagyon érdekes dolog, hogy az EU büdzsében ez a terület nem jelenik meg.”
A BGF oktatója szólt arról is, hogy a közös költségvetés egy olyan valaminek a közös büdzséje, ami egyedi, mivel a világban nincsen ehhez hasonló politikai képződmény. Ami benne van a költségvetésben, annak megvan az ellenőrzési rendszere, élükön az Európai Számvevőszékkel – tette hozzá. Az, hogy mi kerül a közös költségvetésbe az már a tagországokon múlik, és a különféle egyeztetési folyamatokon – hangsúlyozta Szemlér. Annak meglenne az értelme, hogy az 1988 óta fennálló rendszert újragondolják, de akkor ugye 12, míg most 28 uniós tagállam van. „Ha becsődölne az egész, és nem működne, akkor természetesen lenne igény a változtatásra” – zárta szavait a szakember.
