A Fülöp-szigeteki Tacloban is feliratkozott azon városok listájára, amelyeket természeti katasztrófa sújtott az elmúlt években. Ezen a listán olyan városok szerepelnek, mint New York, Bangkok, Moszkva, New Orleans, Peking, Rio de Janeiro és Port-au-Prince. Napjainkban sok várost – elsősorban azokat, melyeket tengerpartra és folyók közelébe építettek – fenyeget az emelkedő tengerszint és az egyre hevesebb viharok veszélye. Jeffrey D. Sachs, a Columbia Egyetem professzora a jelenség kapcsán úgy véli: a globális fejlesztési feladatok között az egyik legfontosabb, hogy a városokat képessé tegyék arra, hogy ilyen körülmények között is megtalálják az utat a fenntartható fejlődéshez a 21. században.
A professzor úgy véli, a városok fontossága napjaink világgazdaságában példátlan. Az ipari forradalomig az emberiség történelme a vidékre koncentrálódott. Az embereknek csak mintegy 10 százaléka élt városokban. Ma azonban ez az arány 53 százalékra nőtt, és ez a szám 2050-re 67 lehet. Az egy főre jutó jövedelem magasabb a városokban, mint vidéken, és a bevételek nyolcvan százaléka a városokban összpontosul, közülük a 600 legnagyobb adja a városok összbevételének mintegy felét. Az új munkalehetőségek legnagyobb része a következő évtizedekben a városokban fog létrejönni, és kínál életlehetőséget fiatalok százmillióinak, ahogy azt Kína vagy Brazília példája is mutatja – szögezi le a szakember.
Sachs szerint a városok a közérdek innovációs központjai. A polgármestereknek napról napra számot kell adniuk arról, hogy mit tettek a munkahelyteremtésért. Felelősek azért, hogy meglegyen a biztonságos vízhez jutás, kezeljék a keletkező hulladékot, biztosítsák a lakhatást és infrastruktúrát, legyenek fejlesztések, védelmet kell nyújtani a katasztrófáktól és sürgősségi ellátást bekövetkezésük esetén.
A professzor úgy látja, a fenntartható fejlődés egy új koncepciót kínál a világgazdaság számára a 21. században. Ahelyett, hogy kizárólag a bevételre összpontosítanának, a fenntartható fejlődés arra ösztönzi a városokat, országokat és az egész világot, hogy egyszerre három cél lebegjen a vezetők szeme előtt: a gazdasági jólét, a társadalmi befogadás és a környezeti fenntarthatóság.
A gazdasági jólét miértjét nem kell magyarázni. A társadalmi befogadás azt jelenti, hogy a társadalom minden tagjának – gazdagnak, szegénynek, férfinak, nőnek, többségi és kisebbségi csoport tagjának – egyenlő jogainak és esélyeinek kellene lennie ahhoz, hogy részesüljön a növekvő jólétből. A környezeti fenntarthatóság azt jelenti, hogy új irányba kell terelni a gazdaságot és a technológiákat, hogy gondoskodjunk az alapvető szolgáltatásokról, mint amilyen a biztonságos vízellátás és közegészségügy, az éghajlatváltozás elleni harc és a biológiai sokféleség védelme. Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak, jó kormányzás és megfelelő államháztartás kell, valamint hatékony intézmények.
A városok a fenntartható fejlődésért vívott csata élharcosai lehetnek. Nem csak szembeszállnak a közvetlen fenyegetésekkel, nekik vannak a legjobb lehetőségeik arra, hogy meghatározzák a megoldásokat. Mint nagy sűrűségű és nagy termelékenységű települések, a városok nagyobb hozzáférést nyújtanak mindenféle szolgáltatáshoz – amiben benne van az energia, a víz, az egészség, az oktatás, a pénzügy, a média, a szállítás, az újrahasznosítás és a kutatás –, mint a legtöbb vidéki terület. A nagy kihívás a városok számára, hogy ezt a hozzáférést kiszámíthatóan és fenntarthatóan kell biztosítani.
A megoldások egy jelentős része a fejlett technológiákon, információs rendszereken keresztül fog érkezni – véli a professzor. Az információs és kommunikációs forradalom szülte az intelligens város ötletét, ami a releváns technológiákat azon rendszerek középpontjába helyezik, amelyek összegyűjtik és reagálnak az információkra: intelligens elektromos és közlekedési hálózatok, elegáns épületek és övezeti rendszer. Az anyagi fejlődés megnyitja a lehetőséget az energiahatékony lakhelyek és kereskedelmi épületek létrehozása előtt. A városokban megteremtődik a lehetőség arra, hogy összekapcsolják a közműveket, így például az erőművek arra használhatják a villamosenergia-termelés során keletkezett gőzt, hogy meleg víz és fűtés legyen belőle.
A technológia azonban csak a történet egyik része lesz. A városoknak fejleszteniük kell a kormányzásukat, hogy a szegényebb, marginalizált közösségek is nagyobb szerephez jussanak. Míg egyes kérdések – például a nemzeti autópálya vagy vasúti rendszer – országos szintű problémamegoldást igényel, a fenntartható fejlődés számos kulcsfontosságú kihívásával városi szinten szembesülünk. A problémamegoldásban nagyon fontos, hogy a valódi, helyi szinten megfogalmazódó igényeket vegyék figyelembe, és ennek tükrében keressenek megoldásokat.
Ha a számokat nézzük, a vezető városi térségek fontossága még figyelemre méltóbb. New York Cityben körülbelül 8,4 millió ember él, de a vonzáskörzetéhez mintegy 25 millió ember tartozik egy 1400 milliárd dollárt termelő gazdasággal. Ha ez a világvárosi terület egy ország lenne, akkor az egy főre jutó GDP alapján a 14. helyen lenne a világon.
A világ kormányai most tárgyalnak a fenntartható fejlesztési célokról, ami iránymutatást ad a világ számára 2015 és 2030 között. Szeptember 25-én tartottak egy találkozót, ahol az ENSZ-közgyűlés elfogadta, hogy ezeket a célokat 2015 szeptemberében véglegesítik egy csúcstalálkozó keretében, a következő két év tehát arra szolgál, hogy kiválasszák a prioritásokat.
