Az egészséges hitelezés elősegítésére, azaz a túlzott hitelkiáramlás visszafogására vagy éppen az elégtelen hitelkihelyezés ösztönzésére számos eszköz van a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kezében – mondta a Magyar Nemzetnek a jegybank ügyvezető igazgatója, Nagy Márton. – A törlesztőrészletek jövedelemhez viszonyított arányának (PTI-mutató) kézben tartása az ügyfelet védi, mert nem engedi, hogy a jövedelméhez képest túlságosan eladósodjon. A hitelösszeg lakásértékhez viszonyított aránya (LTV-mutató) pedig a bank érdekét szolgálja, hiszen megakadályozza, hogy az ingatlan értékéhez képest túlságosan nagy hitelt nyújtson a pénzintézet.
Normál gazdasági működés esetén ezek a tervezett rendelet által szabályzott mutatók állandók. Ugyanakkor attól függően, hogy a hitelezés mennyire erős, egy adott sávban mozoghat a mutatók értéke. Ha a hitelezés túl gyenge, akkor a PTI és az LTV megengedőbb, tehát átmenetileg a hosszú távú átlag felett lehet a mutató elvárt értéke, és fordítva. A gyenge lakossági hitelezés miatt az LTV maximumát a forinthitelek esetén például jelenleg egy kormányrendelet viszonylag magasan, nyolcvan százalékban határozza meg, így az önerő minimum húsz százalék kell hogy legyen hitelfelvételkor.
A részletekről szólva Nagy Márton hozzátette, hogy a jegybanki rendelettervezetet nyár végéig egyeztetik az Európai Központi Bankkal, s ezt követően léphet életbe. A szabályozó a mutatók elvárt értékének meghatározásánál egyrészt figyelembe veszi a fogyasztók védelmét, másrészt a lakossági hitelezés erősségét. – A féket „beszereljük”, és akkor lépünk rá erősen, ha a hitelezés felfutása egészségtelenné, túlzottá válik – jelentette ki. – Jelentős változás a jelenlegi gyakorlathoz képest, hogy a bankok nem határozhatják meg szabadon – például a számlaforgalom alapján –, hogy mit tekintenek jövedelemnek. Kizárólag a hivatalos dokumentumokkal igazolt bért, illetve az egyéb jövedelmeket vehetik figyelembe a hitelkihelyezéskor – hangsúlyozta az igazgató.
A hitelezés – azon belül is a vállalati hitelezés – föllendítése a célja a jegybankelnök által többször is említett „rossz bank” létrehozásának. Ebben az intézményben gyűjtenék össze a nem fizető hitelek egy részét, amelyek jelentős terhet jelentenek a bankok számára, és ezáltal akadályozzák a vállalati hitelezés felfutását, ami a gazdasági növekedésre is visszahúzó hatással van.
Az intézmény hasonlóan működhetne, mint a bajba került lakáshitelesek megsegítésére létrehozott Nemzeti Eszközkezelő. A „rossz bank” is csökkentett értéken vásárolná fel a nem fizető hiteleket, s ezzel nyújtana segítséget a banki portfólió tisztításához, de fontos különbség, hogy ez a vállalati szegmenst célozná meg. Kérdésünkre elmondta, az intézmény létrehozása számos olyan kérdést vet fel, amelyet még meg kell vizsgálni. A megvalósíthatósági vizsgálat idején el kell dönteni azokat az alapvető kérdéseket, hogy ki finanszírozza ezt az intézményt, a rossz bank milyen hiteleket, esetleg ingatlanokat és milyen áron emel ki a bankok mérlegéből. A rossz bank felállításáról három-négy hónapon belül születhet meg a döntés.
A teljes cikket a pénteki Magyar Nemzetben olvashatja.
