A vitát olyan nemzetközi „magánbíróság” döntheti el, amely az eddigi eseteket nézve inkább a multik érdekeit részesíti előnyben. A szakember kiemelte, hogy az egyezményt jelenleg inkább a republikánusok támogatják, míg a legtöbb kritikus a demokraták körében található. Az MTVSZ vezetője kiemelte: a multik „hatalomátvétele” ellen az Európai Parlamentben is egyre többen tiltakoznak. A TTIP-ről szóló vitanapot legutóbb például azért kellett elhalasztani, mert a jelen lévő képviselők között többségben voltak az egyezmény ellenzői. Bár a tárgyalásokat éppen a multik lobbizása miatt titokban folytatják, a közvélemény nyomására az utóbbi időben egyre több részletet kellett nyilvánosságra hozni, és az ezt követő tiltakozások mára jelentősen lelassították az egyezkedést. – Az európai–amerikai szerződést elvileg már 2014 végére tető alá kellett volna hozni, most pedig már a jövő év végéről vagy 2017-ről beszélnek – mondta Fidrich Róbert.
Hangsúlyozta, hogy az Európa-szerte tapasztalható ellenállás miatt a politikusok kényszerűen hátrébb léptek, és szemmel láthatólag kevésbé sürgetik a megállapodást. A szakember úgy látja, hogy még „semmi sincs lejátszva”. A lakossági ellenállás hatására az Európai Bizottság már tavaly arra kényszerült, hogy társadalmi konzultációt indítson a befektető-állam vitarendezés ügyében, és valószínűleg további változásokat kényszeríthetnek ki a civil szervezetek.
– Nyilvánvaló, hogy az amerikai–európai tárgyalások esetében nem a vámok eltörlése a lényeges, hiszen azok már amúgy is kifejezetten alacsonyak. A szerződés célja sokkal inkább a multik pozícióinak erősítése és körülbástyázása lenne – tette hozzá Fidrich Róbert. Kiemelte, hogy míg korábban a szabad kereskedelmet a protekcionizmussal állították ellentétbe, addig a mostani, szabad kereskedelminek mondott egyezmények valójában a transznacionális nagyvállalatok protekcionizmusán alapulnak. Mint mondta, „a ragadozó vállalati gyakorlat” szentesítése lenne a TTIP és a CETA, amelyek kiüresítik a demokratikus fórumokat, és olyan területre helyeznék át a döntéseket, ahol a civil kontroll már sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem érvényesülhet. Hangsúlyozta, hogy az egyezményekről a mai napig nem tudni biztosan, hogy érvénybe lépésükhöz szükséges-e az uniós tagállamok parlamentjeinek ratifikálása, vagy elegendő lesz az Európai Tanács, esetleg az Európai Bizottság aláírása. Kifejtette: a demokráciadeficit a tárgyalási folyamat egészére jellemző, többek között azért, mert a tárgyaló partnerek felelősségi köre sem átlátható. Példaként említette azt a levelet, amelyet tavaly Tonio Borg volt egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztos írt a kanadai kormánynak, amelyben gyakorlatilag ígéretet tett a génmódosított repce európai termesztésének engedélyezésére.
