Sokáig nem akarta elkezdeni a monetáris szigorítást az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, ragaszkodva ahhoz, hogy csak átmeneti, rövid inflációs hatások vannak. Amikor nyilvánvaló lett, hogy nem az a helyzet, arra hivatkoztak, hogy nemcsak az infláció, hanem a munkanélküliség ellen is küzdenek, ezért amíg az nem csökken a válság előtte szintre, ami közgazdasági értelemben a teljes foglalkoztatást jelenti, addig nem lépnek. Ez különös magyarázat volt, úgy tűnt, mintha sok év túl alacsony inflációja után egyszerűen nem akarnák elhinni, hogy most tényleg eljött a különlegesen laza monetáris politika megszüntetésének ideje, de aztán a múlt év utolsó hónapjaiban hirtelen szembesültek a helyzettel.
Először csak a szokatlanul nagy összegű, havi 120 milliárd dollár értékű, a járvány okozta válság kezelésére alkalmazott eszközvásárlási program lassú kivezetéséről született döntés, majd szóba került a kamatemelés lehetősége is az időpont megnevezése nélkül. Novemberben aztán hirtelen szembesültek az évtizedek óta nem látott, hat százalék feletti inflációval, miközben
a munkanélküliség is szép lassan visszaszorult, sőt egyes ágazatokban szakemberhiány lépett fel.
Decemberi ülésén ezért úgy döntött a Fed, hogy felgyorsítja az eszközvásárlási program kivezetését: havi 15 helyett harmincmilliárd dollárral csökkentenek, így akár márciusra is befejeződhet a program, és sor kerülhet az első 25 bázispontos kamatemelésre, amelyet még kettő-három hasonló lépés követhet ebben az évben.
Most közzétették a kamatdöntő ülés jegyzőkönyvét, és abból az derült ki, hogy még ennél is tovább menne a jegybank, mivel most már tisztában vannak azzal, hogy a munkaerőpiacon is rendkívüli folyamatok zajlanak, amelyek bérnyomást okozhatnak, így akár az ár-bér spirál is beindulhat, amire utoljára a hetvenes években volt példa. Sokan ugyanis kilépnek munkahelyükről, hogy másik állást keressenek, akár másik szakmában, jóval magasabb bérezéssel, mivel érzik, hogy most erre lehetőség van: az a ritka helyzet állt elő, hogy a munkaerő válogathat az ajánlatok között, és a munkáltatók vannak kényszerhelyzetben, hogy embert találjanak.
Így ugyan sokan átmenetileg nem dolgoznak, de ettől nem minősülnek munkanélkülinek, hisz az időt arra használják, hogy válogassanak a jobbnál jobb ajánlatok között, nem éreznek sürgetést. A munkaerőpiac így feszessé vált, a munkaadók kénytelenek egyre magasabb bérajánlatokkal versengeni, miközben az infláció miatt amúgy is megnövekedtek a béremelés iránti igények. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy beindul az ár-bér spirál, egy olyan inflációs folyamat, amit igen nehéz megfékezni.
Ezt most már tisztán látja a Fed, így egy további monetáris politikai szigorítási lépést is kilátásba helyeztek: az eszközvásárlási program megszüntetése után nem sokkal
megkezdenék a program során kibocsátott gigantikus pénzösszeg visszavonását.
Ez a fedezetlen pénz, másként tekintve a jegybank mérlege, a járvány előtt négyezermilliárd dollár körül volt, most a kilencezermilliárdot közelíti, így bőven volna mit visszavenni a piacról. Ez a túlzott pénzmennyiség csökkentésének igen hatékony eszköze lehet, de nem kizárt, hogy a tőzsdék komolyabb eséssel reagálnának, hisz az elmúlt évek páratlan emelkedését a fedezetlen jegybanki pénz fűtötte, így kivonását is megérezné a piac.
