A fejlett országok államkötvénypiacán az utóbbi időben teljesen irracionális dolgok történtek: Európában kilenc ország tízéves államkötvényei forogtak negatív hozammal (a befektető úgy vesz kötvényt, hogy garantáltan veszít rajta), miközben a spanyol és portugál kötvények majdnem nullás hozammal forogtak, de még a görög és olasz papírok vevői is megelégedtek szűk egy százalékkal.
Ezt a teljesen abnormális állapotot a koronavírus okozta felfordulás most gyorsan megszünteti: a befektetők rádöbbenek, hogy vannak ám kockázatok, nem is kicsik. Az államok kénytelenek költekezésbe kezdeni, nőni fognak az adósságok, az államkötvények kamatainak fizetése és törlesztésük akár kihívás is lehet a túlzottan eladósodott országoknak.
Arról még szó sincs, hogy magasak lennének a hozamok: a hermetikusan lezárt Ausztria tízéves kötvényhozama mélyen negatív szintekről 0,2 százalékig emelkedett, a spanyol és a portugál hozam 0,2 százalékról egy százalék fölé, az olasz szint 0,6-ről 2,4 százalékra, a görög pedig egyről 3,2 százalékra. Erősen negatív maradt még a svájci, a német és a dán hozam (az utolsó mentsvárak), és egy egészen picit még a svéd és a holland. A francia hozam mélyen negatív volt, most 0,27 százalék.
Térségünkben is megindultak felfelé az egyébként messze nem ilyen alacsony hozamok: a hazai szint két százalék alattról 3,3-ig emelkedett, a lengyel 1,8-ről 2,3 százalékra, a román 4,8-ról 5,5 százalékra, a cseh szint viszont egy százalék körül maradt.
Mindez annak ellenére zajlik, hogy a jegybankok nap mint nap kamatot csökkentenek, vagy ha azt már nem tudnak, mert a szint nulla vagy egyenesen negatív, akkor a monetáris lazítás más formáját alkalmazzák. A befektetők azonban végre kezdenek rájönni, hogy államkötvényt azért illik venni, hogy arra kamatot kapjanak, majd lejáratkor visszakapják pénzüket. Ha pedig egy ország adóssága magas, így fizetőképessége rendkívüli helyzetben veszélybe kerülhet, ott illik egy kis kockázati felárat kérni.
