Miközben a Mai Manó rendületlenül ápolja a fotográfia múltját és ad teret a kortárs alkotóknak, a Capa Központ láthatóan a kísérletezés, a műfaji metszéspontok és a vizualitás határterületeinek tágításában találta meg a küldetését. Kép és képtelenség című kiállítása elsőre éppen ezért sokkal inkább tűnt játékszoftverbörzének, mint művészeti akciónak, ám belemerülve a látványosan installált seregszemlébe, épp az tűnt elő: a technikai fejlesztések, az irgalmatlan tempót diktáló „kütyüipar” és a kreatív, művészi látásmód és kísérletezőkedv sokszorosan áthatják egymást. Az újdonságokat rögtön kisajátító független alkotók dicsérete is volt ez a kiállítás, ahol a nézőnek lehetősége volt virtuális kisállat-simogatásra, megelevenedő magazincímlapok böngészésére, vagy éppen a kezével hangokat gyűrni. A kiállítás hátteréről a kurátor Nemes Attila mesélt nekünk anno.
A látványos és grandiózus kiállítás szélárnyékában rendkívül fontos bővülés zajlott a Magyar Nemzeti Múzeumban is. Olyan anyaggal gazdagodott az állandó kiállítás, mely szép példája annak: a hiteles múzeumi munka, a szakértelem és kitartás lehet csak a kulcsa a múlt minél hitelesebb bemutatásának, bizonyos viták lezárásának vagy éppen újragondolásának. Az új, állandó egység a 9–10. századi, honfoglalás előtti és utáni időszakot mutatja be. Fontos szerepet kap a gyűjteményben a Zalaváron folyó ásatások szenzációszámba menő eredményeinek a bemutatása és a Karoling-korszak Kárpát-medencei nyomai is hangsúlyosan vannak jelen. A korábbi korszakokat bemutató tárlattal együtt így az ország leggazdagabb leletanyagot felvonultató kiállítása jött létre.
