Kiütéses győzelmet aratott a vasárnapi romániai parlamenti választásokon az április óta kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL), így keleti szomszédunk életében mindenképpen lezárult egy 2004 óta tartó időszak. Nyolc évvel ezelőtt meglepetésszerű győzelmet aratott a jobboldal és vezetője, Traian Basescu. Az elmúlt közel egy évtizedben a szociálliberális táborral szembeni oldal a gazdasági válság és képviselőik elvándorlása miatt mostanra gyakorlatilag szétesett, társadalmi támogatottságuk eltűnt.
Mindezek ellenére Victor Ponta és az általa összetákolt szövetség egyáltalán nem tűnik annyira stabilnak, mint azt a külső szemlélővel láttatni akarják. Nyugat-európai elemzők a Fidesz–KDNP 2010-es győzelméhez hasonlítják az USL sikerét, azonban arról elfelejtkeznek, hogy itt két, egymással a korábbi évtizedekben szöges ellentétben álló alakulat szövetségéről van szó. Még nem lehet tudni, hogy az USL-t alkotó szociáldemokraták (PSD) és liberálisok (PNL) mennyi képviselői helyet szereznek a parlamentben, de várhatóan 55-45 százalékos fölényben lesznek a szocdemek.
Összeomlott és kiüresedett a jobboldal
A parlamentbe bejutott RMDSZ négy helyet vesztett a képviselőházban. A küszöb alatt maradó EMNP tovább folytatja küzdelemét az autonómiáért – közölték a romániai magyar pártok kedden.
Nyílt levélben kérte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét, támassza a szövetség kormányzati részvétele feltételéül a Székelyföld területi autonómiáját.
Megszerezte a parlamenti mandátumok több mint kétharmadát Romániában a vasárnapi választásokon győztes Szociálliberális Szövetség (USL), így a tervezett alkotmánymódosításhoz nem lesz szüksége más politikai erők támogatására – derült ki a vasárnapi választások kedd este közzétett végeredményéből.
Pontosan ez a megosztás adja meg a mozgásteret a szociálliberális szövetség politikai szereplőinek, akik többször is hangsúlyozták, hogy a mostani összefogás csak addig tart, amíg sikerül legyőzni a legfőbb ellenséget, Basescut. Az ellentétek tehát kódolva vannak, amit csak tetéz, hogy 2014-ben elnökválasztást tartanak szomszédunkban, amely tisztséget vélhetően sem a PSD, sem a PNL nem fogja egykönnyen átadni a másiknak. Az USL eddig annak köszönhette népszerűségét, hogy a kormányzás nehéz feladataihoz nem kellett hozzálátnia, de mostantól nem mutogathat hátra, és a nehéz gazdasági helyzetből valahogyan kiutat kell mutatnia.
A román jobboldali szövetség (ARD) összeomlását jól mutatja, hogy pártjai még a hagyományos terepüknek számító Erdélyben is súlyos vereséget szenvedtek. A kormányzati évek, illetve a Nemzetközi Valutaalap által ajánlott receptek kritika nélkül való követése felemésztette a korábbi szavazótábort, amelynek egy része otthon maradt, valamint az USL-re voksolt. Új szereplőkre és új üzenetre lesz szükségük a szociálliberálisokkal szemben álló erőknek, ha négy év múlva ismételten szeretnék elnyerni a szavazók bizalmát.
Erre választ kell találni
A bizalom hiánya és az új szereplők kapcsán jutunk el a magyar pártok szerepléséhez, amely egyáltalán nem nevezhető diadalmasnak. A legkiábrándítóbb fejlemény, hogy a magyar szavazók körülbelül 60 százaléka otthon maradt, ami világosan jelzi, hogy a politikai kínálat és kereslet messze van egymástól. Az 1990-es választáson az RMDSZ még több mint egymillió szavazatot kapott, most csak 380 ezret, miközben a magyarság száma nem csökkent ilyen mértékben. Komoly hitelességi deficitbe került az alakulat, amit csak tetéztek a különféle korrupciós ügyek.
Könnyen elképzelhető, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) részvétele nélkül még kevesebb magyar ment volna el voksolni, így a verseny egyáltalán nem vált károssá. A néppárt eredménye egyáltalán nem lebecsülendő, mivel az ország hetedik legerősebb alakulatává vált. A komoly politikai múlttal és beágyazottsággal rendelkező Nagy-Románia Párt csupán 50 ezer szavazattal kapott többet, mint az EMNP, így a magyar párt mindenképpen felkerült a politikai térképre.
A következő évek legnagyobb kérdése az erdélyi–partiumi magyar politikai elit számára az lesz, hogyan képesek legalább olyan arányban elvinni potenciális híveiket, mint amekkora a többségi román részvétel. Ehhez új szereplőkre és új üzenetekre lenne szükség, amelyek már a XXI. század igényeihez igazodnak, valamint az is szükséges volna, hogy a politikusok nem abban bíznak, hogy a magyarok egy része már csak hagyományból is a már megszokott alakulatra voksol, mert 2016-ban ez lehet már nem lesz elég.
