Ismeretlen tettesek megrongálták a második világháború alatt és után a délvidéki Csúrogon kivégzett ártatlan magyar és szerb áldozatok emlékére felállított szoborcsoportot – írja a Magyar Szó. A hírportál cikke szerint a rongálást követően, szintén ismeretlen személyek részben helyrehozták a károkat.
A vajdasági televízió híradásából az derült ki, ismeretlenek letörték a Krisztus-fejet és a glóriát a Szarapka Tibor szabadkai szobrászművész által készített, június 26-án felavatott szoborkompozícióról, amely egy kőfal előtt apjába kapaszkodó fiút ábrázol. A glóriát egy ismeretlen később hegesztéssel pótolta, de a Jézus fejét mintázó bronzdarab továbbra is hiányzik az emlékműről.
A most megrongált emlékművet a szerb állam anyagi támogatásával emelték, az avatásán pedig közösen hajtott fejet Áder János köztársasági elnök kollégájával, Tomislav Nikolićcsal. A magyar államfő a ceremónián arról beszélt, „ami itt és a környező magyarlakta településeken történt, tömeges bosszúhadjárat része volt. Véres bosszú azért, amit más magyar emberek követtek el ártatlan szerb emberekkel szemben”. A szerb államfő pedig azt hangsúlyozta ki, hogy az utódoknak úgy kell emlékezniük a mai, mindkét oldalon ártatlanul meggyilkolt emberek emlékének szentelt eseményre, mint népeink őszinte megbékélésének a szimbólumára.
A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására magyarok mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. Szakály Sándor történész megállapítása szerint – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – a csendőrök részéről nem történt jogszerűtlen fegyverhasználat. Az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős.
A háború végén a szerb partizánok módszeresen gyilkolták a magyar lakosságot: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. Az etnikai arányokat jelentősen megváltoztató, hihetetlenül kegyetlen módszereket felsorakoztató tömeggyilkosságokat évtizedeken át elhallgatták Jugoszláviában, a tömegsírokba, csatornákba, dögkutakba dobált áldozatokra emlékezni is tilos volt. A partizánok a magyarság ellen elkövetett népirtása huszadik századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. A szerbek közellenségként tekintettek a horvát, a német és a magyar lakosságra; ahogyan Kamarás Mihály ferences szerzetes írta naplójában: Tito katonái számára maga a magyarság volt a bűn. A második világháború idején a magyarok elleni szerb vérengzés egyik tetőpontja Csúrogon volt, ahol 1944-ben gyakorlatilag kiirtották a település teljes magyar lakosságát.
