Politikai pártok, önkormányzatok, civil szervezetek és magánszemélyek koszorúztak vasárnap Csúrogon azon a helyen, ahol június végén Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt. A vajdasági magyarság eddig tizenkilenc alkalommal emlékezett a csúrogi áldozatokra, a korábbi emlékhelyen álló fakeresztet és kőtáblát azonban többször meggyalázták. A szerb kormány azt ígérte, hogy a szobor körül emlékpark is épül majd, ez egyelőre nem valósult meg.
Teleki Júlia, a csúrogi megemlékezés szervezője beszédében kijelentette, hogy „az áldozatok a magyar nemzet áldozatai”, s a hozzátartozóknak emlékezniük kell rájuk. Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja beszédében kiemelte: európai jelentőségűnek nevezhető, hogy a szerb törvényhozás politikai nyilatkozatban ítélte el a kollektív bűnösség elvét.
„Szerbia Magyarország erőteljes támogatásának is köszönhetően hatalmas lépést tett az EU-integráció felé, de ez nemcsak gazdasági integráció, hanem a jog és az igazságosság térsége is. Ugyanakkor a Szerbia legfőbb méltóságai által a nyilvánosság előtt tett ígéretek és az azóta tartó folyamatos hitegetés ellenére nyoma sincs a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatok hatályon kívül helyezésének” – mondta Korsós Tamás. Mina Jurisin, az 1942 Razzia Emlékbizottság titkára szerint nem ér véget a harc azzal, hogy felállítottak egy emlékhelyet az ártatlan magyar és szerb áldozatoknak. Mindent meg kell tenni azért, hogy ilyen és hasonló bűnök többé ne történhessenek meg – hangsúlyozta Jurisin.
A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására magyarok mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. Szakály Sándor történész megállapítása szerint – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – a csendőrök részéről nem történt jogszerűtlen fegyverhasználat. Az önkényes kivégzésekért néhány alacsonyabb rendfokozatú katonatiszt volt a felelős.
A háború végén a szerb partizánok módszeresen gyilkolták a magyar lakosságot: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. Az etnikai arányokat jelentősen megváltoztató, hihetetlenül kegyetlen módszereket felsorakoztató tömeggyilkosságokat évtizedeken át elhallgatták Jugoszláviában, a tömegsírokba, csatornákba, dögkutakba dobált áldozatokra emlékezni is tilos volt.
A partizánok a magyarság ellen elkövetett népirtása 20. századi történelmünk egyik legnagyobb tragédiája. A szerbek közellenségként tekintettek a horvát, a német és a magyar lakosságra; ahogyan Kamarás Mihály ferences szerzetes írta naplójában: Tito katonái számára maga a magyarság volt a bűn. A második világháború idején a magyarok elleni szerb vérengzés egyik tetőpontja Csúrogon volt, ahol 1944-ben gyakorlatilag kiirtották a település teljes magyar lakosságát.
