Keresd Pamacsot Fahegyen, mondták többen, aki a kilencvenes évek elején úszótalpas sárkánnyal repült a Balatonon meg Görögországban. Tóth Ferenc Pamacs napjainkig több mint tízezer órát töltött a levegőben a számomra lélekvesztőnek tűnő gépen. Sokan onnan is ismerik, hogy egy 150 négyzetméteres magyar zászlót vontatott több nemzeti ünnepünkön, ami önmagában is világszám. A régi szép időkről a héten a farkashegyi repülőtéren, sárkánya árnyékában beszélgettünk. Szabadkozott, hogy hidroplános korszakáról a képeket egyelőre még nem találta meg.
„A kilencvenes évek körül szezonban a balatoni repülés többnyire tóparti kopár mezőkről zajlott, onnan vittek sokan utasokat sárkánnyal is a tó fölé” – mesélte. – „Mi egy elegáns turisztikai megoldásra vágytunk, hogy kimehessünk a strandokra a vendégekhez és a vízről repüljünk.”
„Vettünk két papucsot – úszótalpat... teszem én hozzá –, és a kerekek helyet azokat szereltük fel a motoros sárkányra. 1991-ben először a Velencei tavon, autodidakta módon próbálkoztunk, mert éreztük, hogy ez más technikát kíván, mint a kerekes repülés. De repültünk Dunakeszi mellől a Dunáról, kis tavakról, meg többször a Balatonról is.”
„Egy sztori az utóbbiról. Lellén a strandon kihajóztam, felszálltam, majd háromszáz méter magasan látom, hogy alattam egy motorcsónak, lejjebb megyek, jól sejtettem, rendőrségi motoros, ami tovább követett a vízen. A békesség kedvéért inkább egy tó menti halastavon szálltam le, majd fél óra múlva újra fel. Ebből gondolhatod, engedélyünk nem volt, bár beszéltünk a hatóságokkal, akik biztattak. A vízen motorcsónaknak tekintettek bennünket, hiába voltunk hidroplán sárkányrepülőgép, a Balatonon ezért nem repülhettünk. A légügyi hatóságnál meg két motort javasoltak, egyet a levegőbe, egyet pedig a vízre, de ki látott már sárkányt két motorral?” – nevetett Tóth Ferenc.
„A hidroplánrepülést annyira megkedveltük, hogy Martinecz Endre barátommal őszre megszerveztünk egy görög turnét. Egy ottani segítővel működtünk együtt, aki helyszíneken a strandtulajdonosok engedélyét járta ki nekünk. Repültem az athéni repülőtér besikló pályája alatti strandon is, ahonnan viszonylag gyorsan tovább álltunk egy kis szigetre. Sokat repültünk feleségeinkkel mint utasokkal is és rengeteg tapasztalatot szereztünk a hidroplán technikáról. A következő évben már több magyar csapat is visszament, mi ketten elég jól elboldogultunk, büszke vagyok arra, hogy a hidroplán sárkányunk jól teljesített. A többiek gép nélkül jöttek haza, szerencsére csak a sárkányokat törték össze.„