A harmadik nemzedék is leteszi névjegyét a világ leghíresebb hidroplántervező családjában. Egészséges versengés alakult ki a két unoka, Conrado Dornier és Ireneus, latinból már angol keresztnévre váltott Iren Dornier kapitány között. Claudius Dornier, a nagypapa a húszas évek végén a Dornier Do-X óceánátrepülő óriás-hidroplánnal elég magasra tette a mércét, igaz a nagypapa korában a hidroplánok sokkal nagyobb súllyal vettek részt a világ repülőgépgyártásában, mint manapság. Az unokák az elmúlt években a családi hagyományokat őrző kisebb, új modellekkel jelentek meg a világpiacon.
A Dornier Seastar egy apa-fia projekt. A terveket még Claudius Dornier Jr., az apa készítette, egy kisebb változata harminc évvel ezelőtt még repült a halála előtt.
Conrado, az unoka folytatta a fejlesztést. A gépet megnagyobbította úgy 15 személyesre, a kétezres évek trendjének megfelelően a sárkányba belekerültek a kompozitok és a modern irányítási rendszer.
A gyárát hosszú keresés után végül Kanadában nyitotta meg, ahol az ország hagyományainak megfelelően a tartományok jelenleg is támogatják a hidroplánok gyártását.
A Seastar egy kétéltű repülő hajó, az úszótestre épített szárnyon helyezkedik el a családi hagyományban már jól bevált húzó-toló turbólégcsavaros hajtómű. 350 kilométeres óránkénti utazósebességgel közel kétezer kilométer a hidroplán hatótávolsága.
Luxus változatban hat-nyolc, egyébként tizenkét személy szállítására képes, de a megrendelő óhaja szerint további funkciók – mentés, teherszállítás – építhetők bele. Hatmillió dollárért jövőre szállítják le az első szériapéldányt.
Iren Dornier fiatalemberként a családi üzlettől távol indult, világhíres magazinok címlapfotósaként merült el a divat világában.
Ahogy mesélte nekem, egyszer csak felülkerekedett benne a nagyapja szelleme, előbújt belőle rengeteg beszélgetés a kisgyerekkorából, és hobbi pilóta tudása mellett visszatért az örökséghez.
A kilencvenes évek közepén egy olasz pilóta barátjával regionális légitársaságot alapított a Fülöp-szigeteken. Először cseh L–410-es gépekkel repültek, majd fokozatosan a harminc személyes Dornier Do-328 típusra váltottak.
A német állam 10 millió márkás támogatásával a manilai gyárában a roncsokból helyreállította és modernizálta a Dornier Do-24 hidroplánt, majd a nagypapa óriásgépe vonalán és emlékére két év alatt körberepülte vele a Földet.
A helyreállított gép presztízsével pedig megszervezte Európa legnagyobb hidroplán fesztiválját, a Scalaria Air Challenge-t, ahol az oldtimer gép szárnyán este manökenek is sétáltak.
A manilai gyár is adta a hátteret, hogy Iren Dornier nyolcvan év után tervezőként is újrafogalmazza a nagypapa kétszemélyes hidroplánját, a Libellét.
Ideális oktatógép mellett – Irenre jellemző módon – a hidroplán marketingjének középpontjába „az adrenalin által túlfűtött emberek komoly játékszer” gondolata került, hatalmas stresszlecsapoló képességgel és óriási szabadságvággyal.
Tízéves munkával a két prototípus kész, felhajtható szárnyakkal elfér egy garázsban és utánfutóval szállítható, üzemelése autóbenzinnel nem is olyan drága.
A kompozit miatt jól bírja a tengeri sót, nem korrodálódik. Kétszáz kilométeres utazósebességgel ezerháromszáz kilométer a hatótávolsága. Egy kétéltű repülő üzleti limuzin, az Akoya és az Icon A5 versenytársa világon, egyelőre a gyártását mégis jegelték.
A Dornier családi hagyomány szerint minden új hidroplán típust a Boden-tavon kell berepülni. Conrado és Iren versengése közben is tiszteletben tartotta ezt a talán szerencsét hozó elvet, mindkét új hidroplán ott szállt fel először.
Európára nézve a szomorú inkább az, hogy a Dornier nevet a tó partján, Friedrichshafenben már csak egy múzeum őrzi, az új hidroplánok gyártása pedig szétszóródott a világban. Pedig Európában – két hete írtam róla - a toszkán tartomány támogatásával segíti a saját hidroplán gyár alapítását.
Ha tetszett a cikk, nézzék meg a Vízirepulés.hu oldalunkon Iren Dornier-val készített videointerjúmat. És ajánlom egy vadonatúj termékünket, a Repülni jó című összerakható digitális könyvet, benne a 15 lehetséges elemből mindenképpen válogassák ki a Repülőfesztivál egy osztrák tavon című fejezetet.
