A harmadik nemzedék is leteszi névjegyét a világ leghíresebb hidroplántervező családjában. Egészséges versengés alakult ki a két unoka, Conrado Dornier és Ireneus, latinból már angol keresztnévre váltott Iren Dornier kapitány között. Claudius Dornier, a nagypapa a húszas évek végén a Dornier Do-X óceánátrepülő óriás-hidroplánnal elég magasra tette a mércét, igaz a nagypapa korában a hidroplánok sokkal nagyobb súllyal vettek részt a világ repülőgépgyártásában, mint manapság. Az unokák az elmúlt években a családi hagyományokat őrző kisebb, új modellekkel jelentek meg a világpiacon.
A Dornier Seastar egy apa-fia projekt. A terveket még Claudius Dornier Jr., az apa készítette, egy kisebb változata harminc évvel ezelőtt még repült a halála előtt.
Conrado, az unoka folytatta a fejlesztést. A gépet megnagyobbította úgy 15 személyesre, a kétezres évek trendjének megfelelően a sárkányba belekerültek a kompozitok és a modern irányítási rendszer.
A gyárát hosszú keresés után végül Kanadában nyitotta meg, ahol az ország hagyományainak megfelelően a tartományok jelenleg is támogatják a hidroplánok gyártását.
A Seastar egy kétéltű repülő hajó, az úszótestre épített szárnyon helyezkedik el a családi hagyományban már jól bevált húzó-toló turbólégcsavaros hajtómű. 350 kilométeres óránkénti utazósebességgel közel kétezer kilométer a hidroplán hatótávolsága.
Luxus változatban hat-nyolc, egyébként tizenkét személy szállítására képes, de a megrendelő óhaja szerint további funkciók – mentés, teherszállítás – építhetők bele. Hatmillió dollárért jövőre szállítják le az első szériapéldányt.
Iren Dornier fiatalemberként a családi üzlettől távol indult, világhíres magazinok címlapfotósaként merült el a divat világában.
Ahogy mesélte nekem, egyszer csak felülkerekedett benne a nagyapja szelleme, előbújt belőle rengeteg beszélgetés a kisgyerekkorából, és hobbi pilóta tudása mellett visszatért az örökséghez.
A kilencvenes évek közepén egy olasz pilóta barátjával regionális légitársaságot alapított a Fülöp-szigeteken. Először cseh L–410-es gépekkel repültek, majd fokozatosan a harminc személyes Dornier Do-328 típusra váltottak.