Új japán hidroplán – majdnem akkora, mint egy Boeing

Egy régi-új technikai megoldással a hidroplán saját 43 tonna tömegét 280 méter úton emeli ki a vízből.

A japán hidroplángyártás a vesztes háború okán megszakadt, a Sinmajva (Shin-Meiwa) gyár is átállt mindenfélére. Ma egyebek között erősségük az emeletes önjáró autóparkoló rendszerek, az óriási dömperek és kukásautók, különféle szivattyúk, a repülőgépiparban a „csőrök”, az utasbeszállító hidak mellett ők gyártják a kompozit Boeing B787 szárnyait is. Meg egy kétéltű hidroplánt ShinMaywa US–2 néven.

Sokszor a vállalati kultúra adja egy termék különlegességet. Egy korábbi élményem egy szántóverseny, ahol a John Deer traktor a Zetorral mérte össze erejét. Az amerikai utcahosszal nyert. Elmondták, hogy John Deere útépítő gépeket készített, s mikor gyártásba vette a traktort, az útépítő monstrumok erejét kicsinyítette bele.

A japánok a dömperek erejét váltották különleges kecsességgé. A tengeri mentés miatt a hidroplán rövid le- és felszállása az egyik legfontosabb elvárás. De az erős motor ehhez kevés lenne. A hidroplán egy vízpárnát-légpárnát gyűr maga alá indulás után, átmenetileg határfelületi repülőgépként gyorsul tovább. Rendkívüli, 280 méteres felszállóképességét tavaly egy sokemeletes szállodahajó előtt mutatták be, az erkélyek közönsége is ámult rajta, nemcsak én.

A japán hidroplán másik különleges tulajdonsága a háromméteres hullámok levezetése, ebben szintén világrekorder. Bumfordi alakját – kis szélességhez túl magasnak tűnő törzs – magyarázza, hogy leszálláskor nemcsak szétfröccsenti, hanem dupla falú nyitott hajóteste révén részben benyeli a hullámot, és az stabilizálja a gépet. Emiatt is ideális mentőgép, hiszen viharban, hullámokban nem törik ketté, mint esetleg a csak kisebb hullámokat elviselő hidroplánok.

A cég közel negyven éve bővítette profilját ismét saját hidroplán gyártásával. Amerikai segítséggel több Grumman hidroplán szétszedésével és bázisán indultak el, innen ered a modellek U betűje. Akkor még e betűvel írták át a cégnevet angolra, a képen parkoló gép neve Shin Meiwa US–1 lett.

Tervek a fiókban

A hetvenes évek végén a Sinmajva cégnél utasszállítóhidroplán-családra készítettek terveket. A negyvenszemélyes LA terve lényegében az US–2 utasszállító változatában megvalósult. Terveztek hasonló sárkánykinézettel egy 300 személyes rövid távú változatot MA jellel, készült 400 fős (MS) és a cikk végén levő képen látható, 1200 személyes háromemeletes óriás (GS) változatra szóló terv is. Ezeknél már a szárny feletti és előrenyúló sugárhajtóművek idézték volna elő a rövid felszálláshoz szükséges párnahatást. Az óriással még a közelébe se értek a Berijev Be–2500 tervének. Reméljük, hogy a párnahatás előbányászásához hasonlóan ezeket a terveket is mihamarabb leporolják, hiszen a legmodernebb Boeing-szárny kompozitgyártási technológiája elég gyakorlatot ad nekik, a jövő óriás hidroplánjai pedig kompozitból készülnek majd, talán új elvű hajtóművekkel.

Az igény egy tengeralattjáró-elhárító harci gép és egy tengeri mentőgép volt, amelybe már kezdetben beleépítették a határfelületi elemeket. A rövid fel- és leszállás új értelmezése még a háború előtti kutatások megmaradt eredményeinek felhasználásával indult.

A piac nagy gépet igényelt, ezért lett négy propelleres hajtóműves és kétéltű. Átrendezhető lett csapatszállításra, egy halvány tűzoltó változat is készült. Az ezredforduló előtt modernizálták, majd több mint öt éve szállt fel először a bumfordi, magas hullámtűrő képességű US–2. Ott a kerekes futóművek elhelyezése sem volt egyszerű. Egy éve szinte minden gyermekbetegségét elhárították, túlnyomásos részkabinja is működik, sorozatgyártás előtt áll.

Néhány általános adat. Érdekes, hogy leszálláshoz 310 méter leszállási vízhosszt adnak meg, amikor a propellerek negatív állásban fékezik a járművet. A közel 500 kilométeres utazósebességhez 4500 kilométeres extra hatótávolság párosul. Teljesítményekben szinte mindenben megelőzi a világon jelenleg gyártott versenytársakat: a Berijev Be–200 sugárhajtású és a Bombardier CL–415 tűzoltó hidroplánt.

A katonai változatok mellett a tengeri mentésben van a cégnek a legnagyobb gyakorlata, a gép akár repülő kórház is lehet. Az utasszállító változat 38 székes. A végtelen tengerre mint ingyenes repülőtérre épít, no és a gyorsaságra. Ezer kilométerre vetítve egy hajó átlagban 25 óra alatt teszi meg az utat, a hidroplán pedig ennek a tizedén belül. A gyors utaskezelés miatt menetrend szerinti járatoknál ajánlják a rámpás kikötést.

A tűzoltó változat képességei a Bombardier-éi és a Berijevéi között helyezkedik el. 15 tonna vizet vesz fel 20 másodperc alatt, s képes oltóanyagot dobni, ahogy a többiek.

Önálló és utasszékekkel vegyesen kialakított teherváltozat, segélyszállítmányokat szállító és járőrözésre alkalmas kivitel szerepel még a gyártandó főbb verziók között.

Ha tetszett a cikk, olvassák el a Vízirepülés.hu oldalon írásunkat a 2500 személyes Berijev óriáshidroplán tervéről.