Van jobb Közép-Európában a V4-nél

Két nap alatt többet lehet elérni, mint húszévnyi kirakatdiplomáciával. Hét zenekart faggatunk arról, merre lehetnek a kitörési pontok.

Észak–déli energetikai és infrastrukturális folyosók kialakítása, szárazföldi és vasúti közlekedés fejlesztése, no és együttműködés minden mennyiségben! Ismerős politikai lózungok. A visegrádi négyeknek (V4) nincs olyan találkozója, ahol ne rágnák ezerszer a szánkba, hogy mennyire fontos is a közép-európai együttműködés.

Ehhez képest ma sem tud többet egy régiós ország hétköznapi lakója a szomszédokról, mint negyedszázaddal korábban, azaz jobb esetben egy hangulatos kiskocsmát ismer a határon túl. S miközben gasztrofronton még úgy, ahogy képben van az ember, ahhoz már vért kell izzadni, hogy mondjuk egy olyan zenekar nevét tudjuk megemlíteni, amelyik egy másik közép-európai országban próbál kiugrani a popgagyi árnyékából.

Ezen próbált meg segíteni a minap véget ért zeneipari szakmai fesztivál, a Budapest Showcase Hub (BuSH), s ha egy szóban kellene jellemezni az egészet, akkor azt mondhatnánk: végre! Két nap ugyanis, úgy tűnik, többet ért, mint húsz év kirakatdiplomácia. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy az alkalom jelentőségére a Nemzeti Kulturális Alap működtette Cseh Tamás Program (CSTP) is ráérzett, s ötmillió forinttal támogatta a rendezvényt.

A BuSH tehát valóban összehozta egy szakág képviselőit: immár élőben is megismerkedhettünk sok izgalmas „vetélytárssal”, egyúttal képbe helyezhette magát sok hazai zeneipari szakember, hogy hol tart Közép-Európa. S bizony fel kell kötni a nadrágot, mert az elmúlt évek több ígéretes magyar produkciója és zizegése mellett kinőttek profi régiós formációk is, amelyek nemzetközi közegben keményen megállják a helyüket.

A siker, az mi?

A konferenciákkal egybekötött zeneipari fesztiváloknak (showcase) nem az a célja, hogy folyamatos bővülés bűvkörébe essenek, s kétségbeesetten jajgassanak, ha nem tudnak minél több és több jegyet eladni. Ennek ellenére persze a szervezőknek érdeke, hogy a lehető legjobb kihasználással menjen le egy-egy ilyen esemény. Ami tehát az első BuSH-t illeti, a rendezvény után elküldték nekünk a száraz tényeket. A konferenciára 380-an regisztráltak, köztük 150 külföldi. Ők egyébként az esti koncertekre is be tudtak jutni. Rajtuk kívül a koncerteken még mintegy 830 jegyet adtak el, így a létszám a sajtóakkreditáltakkal, valamint a különböző vendéglistákkal nagyjából elérhette az 1500-at.

A konferenciával egybekötött rendezvény arra is jó volt, hogy felmérjük, ki hol áll jelenleg, milyen érvényesülési lehetőségeik akadnak otthon és nemzetközi viszonylatban. A kezdőknek és a feltörekvőknek mennyit kell küzdeniük azért, hogy legalább félig úgy érezzék magukat, mint a jobb fertályon született sorstársaik. Mi hét zenekarral ültünk le erről beszélgetni. Így a témát feszegetve a román Otherside, az ukrán Sinoptik, a lengyel Coals, a szlovén Koala Voice, az észt I Wear Experiment, a szintén észt Argo Vals és a bolgár származású Dena válaszolt kérdéseinkre. Tizennégy ország 27 zenekarából úgy próbáltunk választani, hogy mind a stílus, mind a régió, mind pedig a karrier szempontjából minél változatosabb képet kapjunk.

S noha az elmúlt években szinte mindenki azt érzi, valami elindult – mintha egyre többen kezdenének érdeklődni az új hangok, új zenék iránt –, azért a gyerekbetegségek hasonlatosak. Így például a háttérmunka és a menedzsment hálózata egy-egy elkötelezettebb műhelytől eltekintve még mindig nem épült ki rendesen, ahogy a tartalmas, egyedi sajtóanyagok, normális, nem kopipészt cikkek sem igazán jellemzőek. Hasonló a helyzet az egyéb rádiós, illetve tévés lehetőségekkel is, igaz, itt azért országonként vannak komolyabb eltérések.

Érdekes, hogy amíg Magyarországon az MR2 Petőfi Rádió kereskedelmi áthangolása előtt a közszolgálati vonalon hallhatott az ember új és friss zenéket, addig például Szlovéniában az alternatív szcéna inkább a kereskedelmi rádiókban kap nagyobb publicitást. S míg Észtországban könnyebb a kapcsolatépítés a szaksajtóval, Romániában vagy épp Ukrajnában ez már nagyon kemény dió.

Ahogy az ukrán Sinoptik tagjai elmesélték, hiába keresik a zenével foglalkozó lapokat, hírportálokat, alig akad, amelyik egyáltalán reagál ezekre az e-mailjeikre. Az őrült jó stadionrockot játszó s ezt Budapesten élőben is bebizonyító zenekar története talán a legkalandosabb, hiszen a banda két éve a kelet-ukrajnai Donbaszból épp az ottani harcok előtt indult turnézni, s a konfliktus eszkalálódása miatt már nem is tértek vissza.

Az azóta kijevi székhellyel üzemelő csapat tagjai közben azt is megjegyezték, hogy az orosz–ukrán szembenállás következtében az orosz kötődésű zenekarok keletre távoztak, s emiatt most egy nagyon izgalmas fejlődési, felfutási folyamat indult el az országban, talán több lehetőséggel a kezdők, az új stílusok számára is. Az előrejutásért viszont vért kell izzadniuk, menedzsment nincs a hátuk mögött, mindent maguk csinálnak, szerveznek.

Hasonló cipőben jár a fesztivál talán legszuggesztívebb koncertjét adó román Otherside. Az indie-vel kevert elektronikus és r’n’b ütemekben utazó bukaresti trió is magára van utalva, s rájuk is előbb figyeltek fel nyugaton, történetesen Amerikában, minthogy otthon igazán berobbanhattak volna. Mondjuk, nekik sincs miért izgulni, nagyjából bármelyik magyarországi nagy fesztiválra simán beférnek, s a szervezők helyében már most lefoglalnám őket jövő nyárra.

De érdemes figyelni majd a Coals karrierjét is. Az egy dolog, hogy Katarzyna Kowalczyk és Lukasz Rozmyslowski szemtelenül fiatalok, épp csak hogy elhagyták a húszat, de látomásos előadásmódjukkal tényleg meg tudják babonázni az embert.

Kelet és Nyugat között

A sorból picit kilóg Dena, ugyanis a hiphopos elemekkel tarkított popban utazó előadó ugyan Bulgáriában született, ám hosszú évek óta Németországban, pontosabban Berlinben él. Így vele kapcsolatban az az igazán érdekes, bolgárként miként tud érvényesülni Európa egyik legnagyobb zenei piacán. Mint mondta, nem érzett sose semmiféle hátrány ebből, sőt, szerinte még előnyére is vált, hogy itt egy Keletről jött lány, aki így egyfajta kuriózumnak számít. Cash, Diamond Rings, Swimming Pools című dalát már több mint 1,3 milliószor néztek meg a YouTube-on, s maga a velünk élő keleti, szocialista utóérzés. Érdekes ugyanakkor, hogy az épp Londonból Budapestre érkező előadó is arról beszélt, hogy a brit piac nem bánik kesztyűs kézzel a külföldről érkezett kezdőkkel, feltörekvőkkel. „Ha nem vagy menő, akkor elég kietlen körülmények várnak, s ez nem túl szívderítő” – vont mérleget a tapasztalatokból Dena.

A sziléziai szénbányász vidékről származó duó arról beszélt lapunknak, hogy Lengyelországban – ahol a zene központja nem a főváros, Varsó, hanem például Poznan vagy Katowice – is létezik a CSTP-hez hasonló állami támogatási rendszer a könnyűzenészek számára, ahogy Argo Vals ugyanezt említette Észtország esetében is.

Lukaszék amúgy idén résztvevői voltak az izlandi Airwaves Music Festivalnak, ami tényleg menő, ám mint mondták, egyelőre annak örülnek, ha érkezik egyáltalán ilyen külföldi felkérés, fellépti díjat még nem kaptak. Mondjuk a zenéjük esetében Skandinávia mint cél nem meglepő, ott nagyon ül az a messianisztikus, sejtelmes hangulat, amit ők hoznak. Ennek ellenére mégis viccesnek tartják azt, hogy menedzserük inkább a külföldi útkeresést preferálja a hazaival szemben.

Ami a közönség- és közösségszervezést illeti, a Koala Voice egy kifejezetten szimpatikus dologról beszélt: Szlovéniában a kezdő bandák egymást segítve húzzák előre magukat. A fellépéseket, turnékat sokszor úgy szervezik meg, hogy hol az egyik, hol a másik zenekar hív meg valakit a feltörekvő szcénából.

A fennállásuk első budapesti koncertjét adó, majd november 23-án szerdán a pécsi Nappaliban is koncertező csapat tagjai is úgy érzik, az elmúlt években náluk is megmozdult az underground, s izgalmas dolog előtt állnak.

Akárcsak az I Wear Experiment nevű észt trió, amely épp most kezdi kinőni hazáját: a Baltikum és a mostani európai körút után többek között ázsiai turnéra megy majd. Mint mondták, ennek ellenére számukra nem cél a fősodor.

Focis hasonlattal élve: jó, ha van egy kemény mag. A csapat november 22-én, kedden visszatér Budapestre, hogy a GMK-ban két, online zenerovatunkban, az Ígéretes titánokban is feltűnt csapat, a Fubarite és a Twentees társaságában zenéljen egyet.

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!