Németország kijózanodóban

Németország most van kijózanodóban. A szeptember 22-i választásokon, a hatalmat hajszálnyi többséggel megőrző vörös-zöld koalíció újabb és újabb ígéretéről derül ki, hogy pusztán füllentés volt.

A kampányban Hans Eichel pénzügyminiszter ellenzéki propagandaként minősítette azokat a felvetéseket, melyek a költségvetési hiány elszabadulásáról, recesszióról, az egészségügyi és nyugdíj rendszer összeomlásának veszélyéről szóltak.

S a kormánytagok imamalomként ismételgették, Németország jó úton van ahhoz, hogy kilábaljon a válságból, s ezért feleslegesen riogat az ellenzék adó és járulékemeléssel, pótköltégvetéssel. Mára kiderült a német gazdaság a legpesszimistább előrejelzéseknél is rosszabb helyzetben van. Friedrich Merz a CDU/CSU Bundestag frakció helyettes vezetője a jelenlegi berlini politika „eredményeként” már a közeli jövőben a Szövetségi Köztársaság polgárainak drámai életszínvonal csökkenését jósolja. Nem véletlen, hogy egyre hangosabbá válnak azok a vélemények, melyek a választók tudatos félrevezetésével vádolják a kormánykoalíciót.

Az Ifjú Unió – a CDU ifjúsági szervezete – javasolta a választók becsapása büntetőjogi kategória bevezetését. Mint egyes szakértők fogalmaznak, ha Németország egy vállalkozás lenne, akkor most csődbüntettért kellene beperelni a a vörös-zöld koalíciót. Csak olaj volt a tűzre, a korábbi zöld képviselő, Oswald Metzger nyilatkozata, aki elismerte a kormány már a nyáron tisztában volt a súlyos pénzügyi és gazdasági problémákkal, de kampány okokból a tények elkendőzése mellett döntött. Így érthető, ha a legfrissebb közvéleménykutatások alapján az SPD népszerűsége több, mint 10%-t csökkent az elmúlt alig két hónapban.

A gyors németországi kijózanodás – összevetve a magyarországi állapotokkal – három tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a német vörös-zöld kormány már első ciklusában, 1998-1999-ben elosztogatta klientúrájának az elődje által felhalmozott javakat, így most saját magától üres kasszát örökölt. Másrészt a recesszió, a hirdetési bevételek érezhető csökkenése miatti megszorítások és leépítések a baloldali beállítottságú lapok szerkesztőségét is elérte. Így a Schröder kormány leghűségesebb támogatói is egyre kritikusabb hangot ütnek meg. Végül 2003. február 2-án tartományi választásokat tartanak Hessenben és Alsó-Szászországban. / Ez utóbbi, Schröder egykori tartománya, az utolsó ahol az SPD még abszolút többséggel rendelkezik. / S a hesseni és alsó-szászországi szociáldemokraták egyetlen reménye a sikerre – az FDP Möllemann ügy miatti gyengélkedésén túl –ha ők maguk is kritikusan viszonyulnak pártjuk a szövetségi szintű adóemelési maratonjához. / A legújabb „salátatörvény” összesen 48 különbözó adó emelését tűzte célul. /

A Bundestag választások óta történtek okán figyelemre méltó problémát vetett fel a Frankfurter Allgemeine Zeitung november 18-i számának Önbecsapás című írása. A szerző a választási kampányok egyik alapvető problémájára irányítja rá a figyelmet, nevezetesen honorálják-e a választók az igazmondást? A polgárok tényleg arra voksoltak volna – miként ezzel az Unió pártok kampányukban próbálkoztak – aki kendőzetlenül feltárja az ország helyzetét, s közli a jövőbeli jólét csak a jelenben történő lemondás árán menthető meg.

A német lap kérdései a hazai olvasó számára is rendkívül aktuálisak. Hiszen Magyarországon is – a negatív kampány mellett – a mértéktelen ígérgetések jellemezték a baloldal választási kampányát, s miként Németországban nálunk is eredményre vezetett ez a taktika. Pontosan ezért érdemes figyelmünkbe idézni a figyelmeztetést, illúzió azt hinni, hogy büntetlenül marad ez a fajta hiszékenység. Ennek árát, miként az 1995-ben már megtörtént a választó fizeti meg.