A csütörtök este kezdődött EU-csúcs tétje minden uniós tagállam számára hatalmas, de Magyarország még izgatottabban várhatja a brüsszeli híreket. A hétéves (2014–2020) költségvetésről dönteni hivatott tanácskozás rövid távú sikere kétséges, a spóroláspárti, többségében nyugat- és észak-európai országok alkotta csoport és a kohéziók barátainak – idetartozik hazánk is – elképzelései között hatalmas, több tízmilliárd eurónyi szakadék húzódik. Előbbi csökkenteni, utóbbi minimum megtartani szeretné a felhasználható uniós források mértékét.
A kelet- és dél-európai államok által képviselt platform mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy az előzetes tervek mentén 50-80 milliárd euróval csökkenjen a közös büdzsé. A megvonás ugyanis éppen azokat a tagországokat sújtaná a leginkább, melyeknek a jelen világgazdasági helyzetben a legnagyobb szükségük lenne a felzárkózásra. Ezt, vagyis a versenyképesség javítását szolgálja a közös költségvetés egyik legszilárdabb pillérét képező kohéziós forrás, melyet a nettó befizető tagok egy része alaposan megkurtítana. Ennek megakadályozása érdekében a kohézió barátai alkotta tizenötös csoport miniszterelnökei október elején közös nyilatkozatot fogadtak el.
A többéves pénzügyi keret (multianual financial framework, MFF) megnyirbálása az összes uniós tag közül hazánkat hozná a leglehetetlenebb helyzetbe: a felhasználható kohéziós pénzek mintegy 30 százalékkal csökkennének a következő hét évben, ha a csökkentett büdzsét szavazzák meg Brüsszelben. A számok nyelvére egyszerűsítve a dolgot: a jelenlegi 8000 milliárd forintról 6000 milliárdra olvadna az uniós pályázatokon elnyerhető összeg. Éppen ezért nem túl meglepő, hogy Orbán Viktor már a november közepén, a kohézió barátai (15 tagállam és a jövőre csatlakozó Horvátország) részvételével megtartott egyeztetésen is felhívta a figyelmet, hogy kulcskérdés a kohéziós támogatási alap csökkentésének megakadályozása. A magyar kormány többek között a munkahelyteremtésből szeretné biztosítani a szükséges gazdasági növekedését, utóbbi pedig garantálná az államadósság-csökkentést is. Az éppen e célokat szolgáló kohéziós források jelentős részének megvonása mindkét törekvést megtorpedózná, Orbán Viktor ezért kilátásba helyezte, hogy, amennyiben a nettó befizetők akarata érvényesülne a büdzsécsökkentés ügyében, Magyarország megvétózza a döntést.
Magyarország álláspontjával nem magányos harcos az unióban. A kelet- és dél-európai tagállamok mellett az EU legnagyobb befizetője, Németország is a forrásmegvonás ellenében foglal állást. Ennek többek között az az oka, hogy a német cégek Kelet-Európában, így Magyarországon is komoly beruházásokkal bírnak. A 2010-es kormányváltás óta a német vállalatok mintegy 5 milliárd euró értékben fektettek be Magyarországon és összesen 18 gyárat építettek hazánkban. Emellett a magyar–német külkereskedelmi kapcsolatokra is negatív hatást gyakorolna, ha hazánk kisebb mértékben tudna fejleszteni uniós támogatás híján.
Németországnak az EU legnagyobb nettó befizetőjeként természetesen mindenképpen az az érdeke, hogy a tagállamok megállapodjanak a hétéves költségvetésről. A tagállamok jó részétől forrásokat elvonó büdzsére viszont biztosan nem fog rábólintani Angela Merkel. A kancellár szerdai alsóházi beszédében kiemelte: az államháztartási konszolidáció terhét cipelő tagállamok jó része nem lenne képes új beruházásokat végrehajtani és időben elkezdeni a tervezett projekteket, ha megvonnák tőlük a kohéziós alapból lehívható pénzt. Ebben a helyzetben Merkel nem ragaszkodik a gyors megegyezéshez, de ha egyes tagállamok a spóroláspárti tervezet mellett teszik le a voksukat, biztosan a kohézió barátait, köztük Magyarországot fogja támogatni.
