Bővelkedett izgalmas választási eseményekben a júniusi hónap mind a térségünkben, mind világszerte. Hazánk számára a horvátországi helyhatósági választások szolgálhattak némi tanulsággal, de az olaszországi önkormányzati megméretés is több meglepetést hozott. Iránban lezárult az Ahmadinezsád-korszak, és Albániában is vélhetőleg új politikai időszámítás veszi kezdetét. A nyár első hónapja egyértelműen a baloldali erőknek kedvezett, mivel Olaszországban és Albániában jelentősen megerősítették korábbi pozícióikat.
Június 1-jén elsöprő győzelmet aratott a lettországi önkormányzati választásokon Rigában az orosz kisebbség legnagyobb pártja, amely egy lett párttal közös listán a 60 képviselői helyből 39-et szerzett meg, vagyis abszolút többséget ért el. A Harmónia Központ az eddigi, ugyancsak orosz származású rigai polgármester, Nil Usakov pártja a szombati választáson közös listán indult az Andriks Ameriks alpolgármester vezette Rigát Szolgálni Becsület nevű pártjával, és 58,6 százalékkal nyertek. A polgármester szerint ez történelmi jelentőségű győzelem, mert Lettország történetében először nem etnikai szavazás történt.
Zágrábban a független Milan Bandic polgármester nyert a kormányzó szociáldemokrata párt (SDP) és szövetségeseinek jelöltjével szemben; Rijekában, Splitben és Eszéken viszont az SDP és partnerei polgármesterjelöltjei győztek a horvátországi helyhatósági választások június 2-i második fordulójában. Összességében javított a szociáldemokrata–néppárti szövetség a vasárnap befejeződött horvát helyhatósági szavazásokon az áprilisi EP-választáson elszenvedett vereség után; Zágrábot és Isztriát azonban nem sikerült megszereznie.
A tavaszi EP-választáson a szociáldemokraták (SDP) és néppárti liberális demokrata (HNS) szövetségeseik alulmaradtak a legnagyobb ellenzéki erővel, a jobboldali Horvát Demokratikus Közösséggel (HDZ) és szövetségeseivel szemben. Elemzők szerint egy újabb választási vereség belső feszültségeket okozhatott volna a szociáldemokrata Zoran Milanovic koalíciós kormányában. A HDZ sem tekinthető azonban vesztesnek: számos településen, valamint húsz megyéből tizenkettőben nyert, ami azt mutatja, hogy továbbra is a legnagyobb ellenzéki erőnek számít az országban.
Elemezők szerint a kormányzó balközép viszonylag jó szerepléséhez jelentősen hozzájárult a Vesna Pusic vezette néppárt, amely a HDZ-vel szemben megőrizte Dubrovnik polgármesteri posztját, és jól szerepelt az északnyugati országrészben is. Továbbá a néppárti szavazók nélkül a balközépnek aligha sikerült volna átvennie Eszék vezetését a jobboldali regionális HDSSB-től, amely megyei szinten még mindig a legerősebb pártnak bizonyult Kelet-Horvátországban.
Ignazio Marino, a balközép Demokrata Párt (PD) jelöltje lett Róma új főpolgármestere az olasz helyhatósági választások június 10-én véget ért második fordulóján. Marino győzelmét – a hivatalos végeredményt megelőlegezve – a távozó római főpolgármester, Gianni Alemanno, a jobbközép Szabadság Népe (PdL) politikusa jelentette be rögtön az urnák lezárása után. Azokban a városokban, ahol már a második forduló is lezajlott, ott mind a 16 tartományi és megyeszékhelyen a PD vezette balközép győzött. A venetói Trevisóban is, ahol a várost az utóbbi húsz évben az Északi Liga irányította.
Az Iránban megtartott június 14-i elnökválasztáslényegesen többről szólt, mint a győztesként befutó mérsékelt Haszan Roháni támogatásának kifejezéséről: a lakosság a politikai vezetés értésére adta, hogy nem kér többet az elmúlt nyolc évből – mutatott rá elemzésében a dpa német hírügynökség. „Az emberek nem Rohánira szavaztak, és nem is arra, amit akarnak, hanem arra, amit nem akarnak” – összegezte a voksolás eredményét egy teheráni politológus. Roháninak – aki a leginkább mérsékelt politikus az Ali Hamanei ajatolláh, az iszlám köztársaság legfőbb politikai és vallási vezetője által kiválasztott jelöltek közül – 18,6 millió vokssal sikerült megszereznie az abszolút többséget.
Roháni diadala nagy siker az iráni reformereknek, egyúttal látványos kudarc a konzervatív establishment számára – vélekedett a német hírügynökség teheráni tudósítója. Különösen kínos „leégés” lett az osztályrésze a választás titkos esélyeseként számon tartott, keményvonalas Szaid Dzsalílinek, aki 11,4 százalékot, azaz 15 millió szavazattal kevesebbet szerzett, mint Roháni. A Facebook közösségi oldalon is számos iráni felhasználó bejegyzése árulkodott a választások eredménye miatt érzett elégedettségről, de volt, aki inkább a leköszönő államfőn és követőin köszörülte nyelvét. „Szeretettel meghívjuk egy ebédre Ahmadinezsád követőit, sokat úgysem kell majd fizetnünk.”
Sali Berisha albán kormányfő elismerte, hogy pártja, a jobboldali Demokrata Párt elveszítette a június 23-i albániai parlamenti választásokat. „Elveszítettük ezt a választást, a vereségért minden felelősség egyedül az enyém” – mondta a 68 éves politikus. Bejelentette azt is, hogy lemond a Demokrata Párt elnöki posztjáról. A voksok 97 százalékának megszámlálása után a központi választási bizottság közölte: a baloldali választási szövetség, élén az Edi Rama vezette Szocialista Párttal, a szavazatok 57 százalékát kapta, ezzel 85 mandátumot szerzett a 140 fős albán parlamentben. Berisha pártja 39 százalékot kapott, ami azt jelenti, hogy 56 képviselője lesz az új parlamentben.
Cahjagín Elbegdordzs abszolút többséget – 50,22 százalékot – szerzett a június 26-i mongóliai elnökválasztáson, így nem kerül sor második fordulóra. A posztért három jelölt indult, az ellenzéki Mongol Néppárt jelöltje a szavazatok 41,48 százalékát, míg a harmadik jelölt – az első nő, aki indult az elnökválasztáson az ázsiai országban – a voksok 8,3 százalékát kapta. A szavazásra 1,9 millióan voltak jogosultak. Az 50 éves politikus – akit a kormányzó Demokrata Párt jelölt újra a posztra – 2009 óta van hivatalban, és mostani sikere azt jelenti, hogy további négy évig ő lesz az ásványkincsekben gazdag Mongólia államfője.
A kormányzó baloldali erők vereségével zárultak az április külföldi választások, amelyek közül az izlandi parlamenti, és az első horvátországi európai parlamenti voksolás emelkedett ki. A Venezuelában és Montenegróban tartott elnökválasztásokon bár a kormányzó baloldali jelöltek futottak be, de sikerük lényegesen kisebb arányú volt, mint azt várták.
Jobboldali és baloldali sikereket egyaránt hoztak a márciusban világszerte tartott elnök-, parlamenti, vagy éppen önkormányzati választások. Ausztriában megkezdődött az idei választási menetelés, amelynek a végén új parlamentet választanak a „sógorok”, míg Svájcban népszavazáson döntöttek a mértéktelen javadalmazások elharapózásának megakadályozásáról.
Kormányváltások, fényes győzelmek, valamint egy elképesztő patthelyzet jellemezte a februárban tartott választásokat világszerte. A legnagyobb figyelmet az olaszországi választások kapták, ahol csúfosan megbukott Mario Monti, a helyi Bajnai Gordon mozgalma, valamint Silvio Berlusconi ismételten vert helyzetből állt föl.
Meglehetősen izgalmas változások történtek a világ választási térképén 2013 januárjában, mivel új elnöke lett Csehországnak, valamint eléggé összekuszálódott a kép Izraelben. Ausztriában a sorkötelezettség fenntartására voksoltak, míg Bulgáriában a többség szeretett volna egy új atomerőművet, de a referendum érvénytelen lett.
