Több, a nemzetközi és a hazai közvélemény figyelmét felkeltő választást tartottak 2013-ban világszerte, amelyek közül a németországi, az olaszországi és az iráni elnökválasztás emelkedett ki. Magyarország sorsát befolyásolhatja a jövőben, hogy Ausztriában továbbra is maradt a szocdem–néppárti koalíció, míg a csehországi, meglehetősen kaotikus események kapcsán megállapítható, hogy a tiszta listás választási rendszer nem mindig a legjobb megoldás.
Az idei év januárját a csehországi elnökválasztás, valamint az izraeli parlamenti voksolás tette izgalmassá. Prágában sokan Jan Fischer és Milos Zeman korábbi miniszterelnökök küzdelmét várták, de meglepetésre a második fordulóba az akkori jobbközép kormány külügyminisztere, Karel Scwarzenberg került. Zeman végül meglehetősen simán nyert, ami többek között a kormánnyal való elégedetlenségnek volt köszönhető.
Izraelben is meglehetősen izgalmas lett az előre hozott választás, mivel a szavazás napjához közeledve a Benjamin Netanjahu vezette jobboldali Likud–Jiszráel Béténu szövetség folyamatosan vesztett a népszerűségéből. A korábban még akár egypárti kormányzásban reménykedő miniszterelnöknek végül egy négypárti koalíciót kellett kötnie, amiben helyet kapott a semmiből előretörő Jesz Atid és a Hatnuah is.
Február végén az olaszok járulhattak idő előtt az urnákhoz, amely a politikai erőviszonyok totális felborulását hozta magával. Míg a felmérések viszonylag sima balközép diadalt jósoltak, addig Silvio Berlusconi óriási hajrával majdnem a maga javára fordította a versenyt. A baloldal gyenge szereplésében nagy szerepet játszott a Beppe Grillo vezette Öt Csillag Mozgalom áttörése, mivel új indulóként a voksok több mint 25 százalékát szerezték meg. Olaszország azóta is válságról válságra lavíroz, mivel nincsen olyan egyértelmű többség és felhatalmazás, ami a stabil kormányzáshoz szükséges lenne.
Március 5-én elhunyt Hugo Chavez, Venezuela elnöke, ezért áprilisban előre hozott elnökválasztást kellett tartani. Az ellenzék – bízva a karizmatikus baloldali vezér hiányában – mindent elkövetett, hogy legyőzze a kormánypárti Nicolas Madurót, de Henrique Capriles Radonski végül 250 ezer szavazattal lemaradva a második helyen végzett.
Bulgáriában az egekbe szökő rezsiárak miatt még februárban halálos áldozatot is követelő tüntetések kezdődtek, amibe bele is bukott a Bojko Boriszov vezette jobbközép kabinet, így májusban előre hozott választásokat tartottak. A voksoláson bár a Boriszov vezette alakulat szerezte meg a szavazatok relatív többségét, de a szocialisták alakítottak kormányt a szélsőjobboldali Ataka párt hallgatólagos támogatásával. A tüntetések azóta is folyamatosak a balkáni országban.
Június 14-én Iránban lezárult a Mahmud Ahmedinezsád-korszak, mivel az addigi elnök már nem indulhatott a posztjáért. A voksolást viszonylag simán Hasszán Roháni nyerte, aki kampánya során többek között a nemzetközi elszigeteltségből való kitörést nevezte meg az egyik fő céljának. Az utóbbi hónapok mérlegét látva ez sikerült is, mivel úgy tűnik, megkezdődnek a tárgyalások az ázsiai ország atomprogramjáról.
Szeptember volt az egyik legizgalmasabb hónap a választásokat tekintve az idei évben. Ausztráliában és Norvégiában a parlamenti megmérettetéseken a hosszú ideje hatalmon lévő baloldal vereséget szenvedett, ami teljes mértékben megfelelt a várakozásoknak. Németországban a szocdemek és a zöldek a Merkel-kormány leváltására készültek, de gyenge kampányuk miatt végül a CDU-CSU-nak csupán öt hely hiányzott az abszolút többség megszerzéséhez. Merkel hosszas egyeztetések után végül az SPD-vel kötött nagykoalíciót, amelynek már komoly hagyományai vannak.
Nyugati szomszédunkban roppant unalmas választási kampányt követően a szocdem–néppárti nagykoalíciónak sikerült megszereznie a többséget, de a kis pártok jelentős mértékben előretörtek. Ezenfelül ráadásul egy osztrák–kanadai milliárdos és egy kisebb liberális alakulat is a semmiből előlépve képes volt bejutni az új törvényhozásba. Ha a nagykoalíció az új ciklusban sem lesz képes gyökeresen változtatni a politikáján, akkor 2018-ban akár alapjaiban változhat majd meg az osztrák politika.
Októberben a csehországi jobbközép kormány totális összeomlása miatt kellett az urnákhoz járulni. A voksolás a megoldás helyett csak tetőzte a problémákat, mivel egyetlen pártnak sem sikerült megközelítőleg annyi mandátumot szereznie, hogy kormányzóképes legyen. Az emberek elégedetlenségét világosan mutatta, hogy két új párt is bekerült a törvényhozásba. Az ANO mozgalom pedig csupán kevesebb mint két százalékkal maradt le a győztes szociáldemokratáktól. Hosszú egyezkedések után úgy tűnik, 2014. január 6-án aláírják a koalíciós szerződést.
December a chilei elnökválasztással zárult, amely a várakozásoknak megfelelően a baloldali jelölt győzelmét hozta. A szavazatok 62,1 százalékával Michelle Bachelet diadalmaskodott, ellenfele – és gyerekkori barátnője –, Evelyn Matthei jobboldali jelölt a szavazatok 37,8 százalékát kapta. Chile történetében azért is volt érdekes a jelenlegi elnökválasztás, mert Bachelet személyében először választottak olyan elnököt Augusto Pinochet óta, aki korábban már volt államfő: a politikus első alkalommal 2006 és 2010 között állt a dél-amerikai ország élén.
