Juncker és Cameron: vége a csörtének

A brit kormányfő gratulált az EB-elnökjelöltnek, Juncker pedig „keresi a megoldást” London aggályaira.

Németország hasonló készségére tett utalást Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a Financial Timesnak nyilatkozva.

A londoni miniszterelnöki hivatal bejelentése szerint Junckert Cameron hívta fel vasárnap, gratulált sikeres kampányához és ahhoz, hogy elnyerte a jelöltséget az Európai Bizottság elnöki tisztségére. Cameron kifejezte jókívánságait is Juncker európai parlamentbeli meghallgatásához.

A Downing Street szóvivőjének ismertetése szerint a brit kormányfő és az Európai Bizottság elnökjelöltje áttekintette, hogy miként tudnának együttműködni az Európai Unió versenyképesebbé és rugalmasabbá tételében.

Jean-Claude Juncker a londoni kormányfői hivatal szerint a telefonbeszélgetés során kijelentette: teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy megoldásokat keressenek az Egyesült Királyság által felvetett „politikai aggodalmakra”. Cameron üdvözölte, hogy Juncker kész a Nagy-Britannia számára megfelelő egyezség kimunkálására.

A Konzervatív Párt vezette brit kormány – és számos nyilatkozatában személyesen David Cameron miniszterelnök is – már a májusi európai parlamenti választások után egyértelművé tette, hogy nem támogatja az EP-választáson győztes Európai Néppárt csúcsjelöltjének tekintett – Londonban viszont az EU megreformálására alkalmatlannak és túlzottan föderalistának tartott – Juncker megválasztását az Európai Bizottság élére. Brit sajtóértesülések szerint Cameron nemrég kabinettagjainak körében „teljesen elfogadhatatlannak” nevezte Juncker elnöki jelölését. A brit kormányfő a múlt hét végén tartott brüsszeli csúcson Juncker jelölése ellen voksolt.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is egyenes utalást tett ugyanakkor arra, hogy Berlin szintén kész figyelembe venni az EU-val kapcsolatos brit aggályokat.

Schäuble a Financial Timesnak adott – a londoni gazdasági napilap online kiadásában vasárnap este részleteiben ismertetett – interjúban kijelentette: Nagy-Britannia alapvető és nélkülözhetetlen alkotóeleme az európai egységnek, a Nagy-Britannia nélküli Európai Unió „abszolút elfogadhatatlan és elképzelhetetlen lenne”. Emiatt mindent meg kell tenni azért, hogy a brit érdekeket és Nagy-Britannia álláspontjait megfelelő módon képviseljék az európai politikában. Schäuble szerint Angela Merkel német kancellár is folyamatosan erre törekszik.

A német pénzügyminiszter szerint „Európa Nagy-Britannia nélkül nem Európa ( ) Nagy-Britannia egyike a legfontosabb EU-tagállamoknak, az egyik legnagyobb EU-gazdaság, és messze az egyik legfontosabb pénzügyi központ az egész világon”. Hozzátette: az EU-nak és minden intézményének, tagállamának oda kell figyelnie London mondanivalójára.

Schäuble szerint Németország sok mindenben azonos állásponton van Nagy-Britanniával, például a gazdasági reformok és az uniós alapok hatékony felhasználása ügyében, és abban is, hogy az EU-nak a következő parlamenti ciklusban végre kell hajtania a sürgetően szükséges szerkezeti reformokat a növekedés élénkítése végett. Arról a londoni kifogásról, hogy az eddigi hagyományokkal ellentétben Junckert nem konszenzussal jelölték, a német pénzügyminiszter kijelentette: „nem katasztrófa, hogy most az egyszer minősített többséggel született döntés”.

Ismert, David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök szavazott Jean-Claude Juncker ellen, 26 állam-, illetve kormányfő pedig Juncker jelölését támogatta, a brit és a magyar kormányfő ellenszavazatával szemben, így az Európai Tanács Junckert jelölte EB-elnöknek.

Ugyanakkor a korábbi nyilatkozatokból úgy tűnt, hogy a Juncker jelölését ellenző tagállamok köre szélesebb. Jeremy Hunt brit egészségügyi miniszter szombaton a Sky televíziónak nyilatkozva egyenesen gyávának nevezte azokat a kormányfőket, akik „nem voltak készek arra, hogy kiálljanak és nyilvánosan ugyanazt mondják, mint magánbeszélgetéseken”.

Orbán Viktor azzal indokolta a Juncker elleni kiállását, hogy Magyarországnak erőteljes jelzést kellett adnia, hogy nem fogadja el a nemzeti hatáskörök uniós elvonását, az EU alapszerződésének „lopakodó” módosítását.