Kis London: élet a világ legfanatikusabb városában

Négyéves iszlamista kisfiú, terrorikrek, Jihadi John – csak néhány hírhedt figura Manbidzsból, a dzsihadisták egyik fővárosából.

A világ legfanatikusabb városának is nevezhetnénk azt a települést, amelyet újabban csak Kis London néven emlegetnek. A szíriai város azért szolgált rá erre a névre, mert egyre több nagy-britanniai fanatikus harcos költözik ide. A török határtól fél órára fekvő város az első állomása azoknak, akik Európából érkeznek és az iszlám kalifátusért harcolnának.

A The Telegraph brit lap által készített riportból most kiderült: nagyjából száz brit állampolgár élt itt a múlt évben, de úgy becsülik, hogy a szíriai háború kezdete óta 700-an érkeztek ide, akiknek a fele már vissza is tért Nagy-Britanniába.

„Az Iszlám Állam oldalán nagyjából 30 különböző nemzetiségű ember harcol, akiknek a többsége brit, majd utánuk következnek a németek, a franciák, a szaúd-arábiaiak, majd az algériaiak” – mondta el a lapnak egy helyi aktivista, aki Husain Husain néven mutatkozott be. A férfi hozzátette: a szíriai városokhoz képest itt él a legtöbb európai.

Múlt héten vált világhírűvé Kis London egyik legfiatalabb brit lakosa, a négy éves Isa Dare, aki az IÁ egyik propagandafilmjében is szerepelt. A videón öt férfi kivégzését mutatják, a végén pedig a kisfiú angolul azt mondja, hogy meg fogják ölni a hitetleneket „odaát”. Mint később kiderült, a fiú anyja, Grace Dare London Lewisham nevű kerületéből költözött a városba, hogy a terrorszervezet oldalán harcoljon. A nyugati harcosokat ugyanis inkább Manbidzsba küldik, mint az IÁ fővárosának számító Rakkába, mivel ezt a várost biztonságosabbnak tartják.

A 150 ezer lelket számláló városban szigorú szabályokat fektettek le, amelyeket mindenkinek be kell tartani. Így a nőknek teljes mértékben el kell takarniuk magukat (beleértve a kezüket és az arcukat is), nem társaloghatnak férfiakkal. A nyugati ruhákat betiltották, akárcsak a zenét és a dohányzást. Egy korábbi lakó, aki az Ali Al-Khatib álnevet használta, a The Telegraphnak elmondta: Manbidzs valaha Szíria legliberálisabb városa volt, az emberek azonban most nem szabadok, hanem a Daesh rabszolgái (a Daesh az IÁ derogáló megnevezése). „A külföldiek idejöttek és megszállták a városunkat, ők írják elő, mit mondhatunk, mit viselhetünk és mit ehetünk” – hangsúlyozta a férfi. Elmondása szerint azokat a nőket, akik nem fedik el magukat, erőszakkal fenyegetik, a legbrutálisabbak pedig a britek.

Kis London már több „hírességet” is adott a nagyvilágnak. Például a Manchesterből érkező „dzsihádmenyasszonyokat”, vagyis Salmát és Zahra Halanét is, akiket egyesek csak terrorikrekként emlegetnek. Salma egy 19 éves coventryi harcossal házasodott össze, akit az interneten ismert meg. Az esküvőt egy húsz éves, Aqsa Mahmood nevű nő szervezte meg, aki az ENSZ terrorista nyilvántartásában is szerepel. A nő az internetes naplójában egy helyütt utalt arra, hogy Manbidzsban lakik. A történet folytatása ma már ismert: az ikerpár férjei azóta meghaltak a harcokban.

Ami a négyéves „iszlamista” kisfiú édesanyját, Khadijah Dare-t illeti, az ő férje szintén meghalt a múlt évben. Másfél éve él Manbidzsban a két fiával egy másik brit nő családja mellett, aki szintén egy brit harcoshoz ment feleségül. A közösségi médiában megjelent hozzászólásai a manbidzsi családok életébe engednek bepillantást: nemrég arra panaszkodott, hogy az a pénz, amit kapnak, nem elegendő a megélhetéshez. Kisfiát azonban az IÁ propagandacélokra használja, így az egyik képen egy AK–47-essel ábrázolják. Édesanyja pedig a Twitteren posztolgatja az élményeit, meglehetősen közönyösen: egy nap egy keresztre feszített férfit látott, máskor pedig azt állította, hogy egy férfi megerőszakolt egy 70 éves nőt. „Ezek a szírek legalább megtanulnak így félni Allahtól!” – kommentálta az esetet.

De más hírhedt terroristák is megfordultak Manbidzsban. A párizsi terrortámadás egyik résztvevője, Abdelhamid Abaaoud is eltöltött itt egy kis időt. Egy helyi lakos pedig 2014 tavaszán a nemrég likvidált Mohammed Emwazit, vagyis Jihadi Johnt látta sétálni az utcán.

A külföldi harcosoknak egyébként kis lakásokat adtak Manbidzs szélén, távol a helyi lakosoktól. Nagyjából 100 fontot kapnak havonta, ami hozzávetőlegesen 42 ezer forintnak felelne meg. Ez abból az adóból származik, amit az IÁ vetett ki a helyiekre és a boltosokra.

A különböző vallási kisebbségeknek, mint a keresztények, a síiták és az alaviták, további adót, vagyis dzsizrát kell fizetniük, ha nem térnek át a szunnita vallásra. A többi szíriai város boltjaival ellentétben a manbidzsi boltok semmiben nem szenvednek hiányt, ugyanis az élelmiszert a közeli Törökországból szerzik be.

Kis London korántsem az egyenlőség városa: egy valamikori manbidzsi, ma már aleppói férfi, aki az Abu Tayym álnevet viseli, elmondta: az IÁ a külföldi harcosokat különleges elbánásban részesíti, így azok egész héten kapnak tiszta vizet és elektromos áramot, ellentétben a helyiekkel.

„Észrevettem, hogy mikor a külföldi harcosok vásárolnak, a legdrágább árukat veszik meg, ellentétben a szegény helyi lakosokkal. Az IÁ ezt az ellentétet arra használja, hogy helyi embereket toborozzanak, akik aztán majd mellettük harcolnak” – hangsúlyozta.

A másik toborzási eszköz az oktatási rendszer. A gyerekek négy éves koruk körül kerülnek iskolába, ahol a fiúk és a lányok külön tanulják az arabot, a saríát, valamint azt, hogyan legyenek jó állampolgárai az Iszlám Államnak.

Egy nemrégiben kiszivárgott IÁ-anyag szerint a gyerekek agymosása, majd a katonaként való alkalmazásuk kulcsfontosságú abban a programban, hogy konszolidálják az „államot”. Így már a 10 éves gyerekeknek megtanítják, hogyan kell harcolni, használni a fegyvereket, lefejezni a foglyokat, sőt még azt is, hogyan kell végrehajtani az öngyilkos akciókat. 15 éves korukban pedig már be is osztják őket a feladataikra.

Manbidzs – ahol a lakosság többsége szunnita arab volt, kisebb részt pedig kurd – az első városok között volt, amelyek fellázadtak az Aszad-rezsim ellen. Először a Szabad Szír Hadsereg vette át a hatalmat a helyiek segítségével, azonban az irányítás fokozatosan az iszlamista harcosok kezébe került, akik 2013-ban hűségesküt tettek az IÁ-nak.

Az új vezetők leginkább a félelemkeltés eszközével élnek, különösen a lefejezésekkel és azzal, hogy a holttesteket közszemlére teszik. A korábban már említett Ali Al-Khatib például elmondta: családtagjai és barátai közül is vannak, akiket lefejeztek, pusztán azért, mert cigarettát árultak. Mások pedig egyszerűen csak eltűntek, és sosem hallott róluk többet. A múlt évben személy szerint őt is megfenyegette egy brit harcos, aki az Abu Ibrahim al-Britani álnevet viselte: az éjszaka közepén bement a házába, és azzal vádolta, hogy lázadást akart szítani. Így megparancsolta neki, hogy jelenjen meg a bíróságon. Ő azonban inkább elmenekült a városból.

Múlt év novemberében már sokan megelégelték mindazt, ami Manbidzsban történik. Egy helyi lakos megölt egy bírót – aki eredetileg tunéziai volt –, mert az halálbüntetést szabott ki az ő három családtagjára azért, mert azok fényképeket készítettek. Azonban az ilyen lázadások ritkák: a felkelés szervezőjét elfogták és halálra kínozták, a holttestét pedig egyszerűen kidobták az utcára.

„Ők Aszad technikáit is alkalmazzák, ilyenek az eltüntetések és a kínzások” – mondta el Abdulaziz, akinek a családja Manbidzsban, vagyis Kis Londonban maradt. Hozzátette: „nyilvánosan akasztanak, hogy mindenki lássa, milyen következményekkel jár az engedetlenség”.