Nem volt ez mindig így, a rendszerváltás idején valóban kiemelkedő képességű diplomaták árasztották el a térséget. Az amerikai Mark Palmer például a washingtoni külügyi tárca Szovjetunióval és Kelet-Európával fenntartott kapcsolatáért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott budapesti megbízatása előtt. A francia Pierre Brochand pedig a budapesti képviselet vezetése, valamint egy-egy portugáliai és izraeli nagyköveti megbízás után egészen a francia hírszerzés vezetéséig vitte. A rendszerváltás idején hazánkban szolgáló kínai Tai Ping-kuo is igazi nagyágyúnak számított, külügyminiszter-helyettes is volt, Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski is nagyra tartotta. Ez igaz volt az előző kínai elnökre, Hu Csin-taóra is, aki helyett Tai vehetett részt egy G8-találkozón.
Az is szembetűnő, hogy Kína és a legjelentősebb európai országok ma is tapasztalt diplomatákat küldenek a térségbe. Kína már hosszú évek óta szélesíteni szeretné az együttműködést a közép- és kelet-európai régióval, ennek megfelelően a távol-keleti óriástól is rutinos karrierdiplomaták érkeznek. A budapesti nagykövet, Tuan Csie-lung 1997-ben került a New York-i ENSZ-képviseletre, majd az amerikai nagykövetségen volt tanácsos. A külügyi minisztériumban eltöltött tíz év után egy ausztráliai főkonzuli és szingapúri nagyköveti megbízás következett – innen került Budapestre. A prágai kínai nagykövet, Ma Ko-csing életrajza is tekintélyt parancsol, korábban helsinki nagykövet volt, majd a Kínai Kommunista Párt külügyi bizottságának főtitkárhelyettese, innen 2012-ben a Fülöp-szigeteki külképviselet élére vezetett az útja, Csehországban 2014-től szolgál.
A gesztusai miatt egyre népszerűbb brit Iain Lindsay bahreini nagykövet volt budapesti megbízatása előtt, korábban a román külügyminiszter mellett tanácsadóként is dolgozott. Francia kollégája, Éric Fournier Tbilisziben vezette a képviseletet, illetve a párizsi külügyi tárca teljes kontinentális Európáért felelős igazgatója is volt. A német Heinz-Peter Behr pedig afrikai államokban szerzett tapasztalatot. Az orosz Vlagyimir Szergejev Szergej Lavrov külügyminiszter jó barátja, a külügyi minisztériumban főosztályvezető is volt, mielőtt 2014-ben Budapestre helyezték. Sorozatban és összesen is ő a második orosz nagykövet a rendszerváltozás után, aki nem beszél magyarul – ellenben románul, franciául és angolul igen. A nyugat-európaiak szemében is láthatóan Varsó élvez elsőbbséget: az ide delegált brit és francia nagykövet is szerzett már tapasztalatot a térségben: Pierre Lévy Prágában, Jonathan Knott Budapesten dolgozott korábban ilyen pozícióban.
