– Hétfőn bejelentette Ursula von der Leyen, hogy ismét megcélozza az Európai Bizottság elnöki székét. Hiába tarkították botrányok az elnökségét, vetélytársról egyelőre nem (illetve egyes híresztelések szerint a jövőben sem) beszélhetünk. Hogy válhatott ennyire meghatározó személlyé a volt német védelmi miniszter?
– Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez valóban a hivatalban lévő elnök erejét mutatja; sajtóhírek szerint Olaf Scholz német kancellár határozottan ellenezte, hogy von der Leyen az Európai Bizottság éléről a NATO-főtitkárságra aspiráljon, ezért utóbbi az újrázós kampányra fordul most rá. Így pedig von der Leyen helyett Mark Rutte, a 13 évnyi kormányfőség után leköszönő veterán holland politikus válthatja majd Jens Stoltenberget a NATO élén.
Reális forgatókönyvként megtörténhetett, hogy az egész kérdést lényegében a német és az amerikai baloldali kormányok »meccselték le«. Von der Leyen korábbi botrányai (például a »vakcinabiznisz«) is azt sejtették, hogy nem egészen autonóm uniós vezető, illetve az sem feltétlenül mellékes, hogy a Pfizer vakcinagyártó is közös német–amerikai érdekeltség.
Idézzük fel a Foreign Policy 2021. április 30-i cikkének címét: „Ursula von der Leyen arisztokratikus alkalmatlansága”. Az írás alapján pénzügyekben már német védelmi miniszterként megbukott, a Bundeswehr (német haderő) politikai vezetőjeként a hadsereg beszerzési erőfeszítéseit a tanácsadói által támogatott neoliberális piaci logikára bízta, és a dolgok rosszul mentek, így jelentősen hozzájárult a hadsereg gazdasági és morális leépítéséhez. Érdemes arra is emlékeztetni, hogy a bizottsági elnök tavaly ősszel tartott évértékelő-programindító beszédénél is felvetődött, hogy az már az újrázási kampánya része, mert ebben az EB hosszabb távú terveiről is beszélt.