Andrej Beluszov orosz védelmi miniszter november 29-én Phenjanba utazott egy kétnapos látogatásra, ahol előbb észak-koreai kollégájával, No Kvangcsollal, majd pedig Kim Dzsong Unnal is találkozott a két ország katonai együttműködésének kiterjesztése apropóján. A látogatás már a második magasszintű találkozó Oroszország és Észak-Korea között Donald Trump megválasztása óta (november elején Csve Szonhui, az észak-koreai külügyminiszter találkozott Putyinnal Moszkvában), ami arra utal, hogy a felek igyekeznek felpörgetni katonai együttműködésüket annak érdekében, hogy az orosz oldal fölénye minél egyértelműbbnek tűnjön a potenciális tárgyalások és a háború Trump által kilátásba helyezett lezárása előtt – írta lapunknak megküldött elemzésében Seremet Sándor, a Magyar külügyi Intézet vezető kutatója és az Eurázsia Központ szakértője és Nagy Angelina, a Magyar Külügyi Intézet és az Eurázsia Központ kutatója.
Miután az észak-koreai katonák az orosz Biztonsági Tanács főtitkára, Szergej Sojgu szeptemberi látogatása után indultak meg Oroszországba, elképzelhető, hogy ezt a látogatást is követheti valamilyen konkrétabb lépés – további fegyverszállítmányok vagy még több észak-koreai katona küldése Oroszországnak
– hívják fel a figyelmet a szakértők. Emlékeztetnek, ezenkívül fejlemény, hogy Észak-Korea meghívást kapott a 2025. május 9-i győzelem napi katonai díszszemlére Moszkvába, amelynek kapcsán egy lehetséges Putyin–Kim találkozóról is megindult a spekuláció.
(Fotó: AFP)
A két ország viszonya összességében a partnerség viszonyában zajlott, ennek kiemelt időszaka a hidegháború volt, amikor a Szovjetunió jelentős gazdasági támogatásokkal látta el Észak-Koreát. A hidegháború vége után és a Szovjetunió felbomlása után Moszkva és Phenjan között ha nem is hidegült el teljesen a viszony, de mindenképpen korlátozottabbá vált. Egyrészt a nyugat felé nyitás és az ideológiai kapocs megszűnése, másrészt pedig az orosz gazdasági mélyrepülés miatt.
Az észak-koreai partnerséget az ukrajnai háború értékelte fel Oroszország számára: a háború lezártával jóval kevesebb előnnyel járna Moszkvának a Phenjannal való szövetség, mint például a Dél-Koreával való jó viszonyban rejlő gazdasági lehetőségek.
Nagy Anglina és Seremet Sándor emlékeztetnek, hogy
ahogy azt az elmúlt hetekben intenzívebbé váló katonai együttműködés is mutatja, Trump megválasztása miatt feltételezik, hogy a háború már nem biztos, hogy sokáig tart (egyre több tűzszüneti és tárgyalási javaslat), Phenjannak ezért az az érdeke, hogy a lehető legtöbb előnyt sajtolja ki az együttműködésből.
Ezek az előnyök egyrészt gazdaságiak: a külföldi valuta, energiahordozók és gabonaszállítmányok hozzájárulnak Észak-Korea gyenge, a hosszasan elhúzódó Covid–19 járvány miatt különösen megtépázott gazdaságának stabilizálásához. A gazdasági előnyöknél is fontosabb a technológiatranszfer: a dél-koreai információs szolgálat jelentései alapján Észak-Korea elsősorban felderítő műholdfejlesztési projektjéhez kap orosz segítséget, de nukleáris arzenáljuk további modernizációja is létfontosságú lenne számukra, mivel Phenjan olyan szintű nukleáris kapacitásokkal (elsősorban interkontinentális ballisztikus rakétákkal és atom-tengeralattjárókkal) szeretne rendelkezni, amelyeket Amerika nem tudna elhárítani egy megelőző csapással, egyszersmind megakadályozva a rezsim külső, fegyveres megdöntésének lehetőségét.
Ami azonban ezeknél a szempontoknál is fontosabb lehet: azzal, hogy a júniusban megkötött stratégiai partnerségi egyezmény kölcsönös biztonsági klauzuláját konkrét lépések követték – nevezetesen Észak-Korea katonákat küldött Oroszországnak, miután a területét támadás érte az ukránok kurszki betörésével –, az egyezménynek gyakorlati érvénye is lett, és azt az üzenetet sugározza a külvilág, elsősorban az USA és Dél-Korea felé, hogy amennyiben megtámadnák Észak-Koreát, Oroszország is beszállna a konfliktusba Phenjan védelmére
– hívják fel rá a figyelmet a szakértők, és kiemelik, utóbbi viszont Oroszország számára fontos.
Az ukrajnai invázió után az Egyesült Államok és partnerei igen komoly erőfeszítéseket tettek Moszkva elszigetelésére. Mára látjuk, hogy ezek kudarcot vallottak, s bár a nyugati országok vezetőire nézve ez talán kevésbé igaz, de az el nem kötelezett országok körében, amelyek a világ lakosságának közel felét teszik ki, továbbra is a legmagasabb szinten tartják a kapcsolatot a Kremllel.
A koreai félsziget érzékeny terület az Egyesült Államok számára az Ázsiai-Csendes-óceáni régióban, ezért az orosz befolyás vagy közvetett jelenlét, ha nem is egyenértékű a nyugati érdekek ukrajnai jelenlétével, mégis kellemetlen Washington és régióbeli szövetségesei számára.
Beluszov ugyanis azt nyilatkozta, hogy a Moszkva és Phenjan között kötött szerződés az északkelet-ázsiai biztonságpolitikai helyzet stabilizálása miatt fontos. A szerződés szerinte arra hivatott, hogy meggátolja annak lehetőségét, hogy a félszigeten ismét fellángoljon egy háborús konfliktus. Ennek megelőzéséhez nukleáris eszközök is rendelkezésre állnak. Ez Beluszov szerint megalapozhatja az új eurázsiai biztonsági rendszert.
Észak-Koreán keresztül Oroszország kísérletet tehet arra, hogy megnövelje geopolitikai súlyát a régióban, ezzel nagyobb terhet helyezve Washingtonra, amely nagyobb ráfordításokra szorulhat partnerei felé tett kötelezettségei teljesítése érdekében.
Bár egyelőre nincs erről szó, de minderre akár az ukrajnai háború körüli tárgyalások háttérfolyamatai során is bevethető eszközként is tekintenek a Kremlben. Ami egyelőre jól látható, hogy Moszkva és Phenjan viszonya szorosabbra fűződik, az orosz–észak-koreai mézeshetek tartósságát nagy valószínűséggel a jelenleg is zajló világrendi átalakulás határozza majd meg.
Borítókép: Andrej Beluszov orosz védelmi miniszter és Kim Dzsong Un (Fotó: AFP)
