Nagy Anglina és Seremet Sándor emlékeztetnek, hogy
ahogy azt az elmúlt hetekben intenzívebbé váló katonai együttműködés is mutatja, Trump megválasztása miatt feltételezik, hogy a háború már nem biztos, hogy sokáig tart (egyre több tűzszüneti és tárgyalási javaslat), Phenjannak ezért az az érdeke, hogy a lehető legtöbb előnyt sajtolja ki az együttműködésből.
Ezek az előnyök egyrészt gazdaságiak: a külföldi valuta, energiahordozók és gabonaszállítmányok hozzájárulnak Észak-Korea gyenge, a hosszasan elhúzódó Covid–19 járvány miatt különösen megtépázott gazdaságának stabilizálásához. A gazdasági előnyöknél is fontosabb a technológiatranszfer: a dél-koreai információs szolgálat jelentései alapján Észak-Korea elsősorban felderítő műholdfejlesztési projektjéhez kap orosz segítséget, de nukleáris arzenáljuk további modernizációja is létfontosságú lenne számukra, mivel Phenjan olyan szintű nukleáris kapacitásokkal (elsősorban interkontinentális ballisztikus rakétákkal és atom-tengeralattjárókkal) szeretne rendelkezni, amelyeket Amerika nem tudna elhárítani egy megelőző csapással, egyszersmind megakadályozva a rezsim külső, fegyveres megdöntésének lehetőségét.
Ami azonban ezeknél a szempontoknál is fontosabb lehet: azzal, hogy a júniusban megkötött stratégiai partnerségi egyezmény kölcsönös biztonsági klauzuláját konkrét lépések követték – nevezetesen Észak-Korea katonákat küldött Oroszországnak, miután a területét támadás érte az ukránok kurszki betörésével –, az egyezménynek gyakorlati érvénye is lett, és azt az üzenetet sugározza a külvilág, elsősorban az USA és Dél-Korea felé, hogy amennyiben megtámadnák Észak-Koreát, Oroszország is beszállna a konfliktusba Phenjan védelmére
– hívják fel rá a figyelmet a szakértők, és kiemelik, utóbbi viszont Oroszország számára fontos.
Az ukrajnai invázió után az Egyesült Államok és partnerei igen komoly erőfeszítéseket tettek Moszkva elszigetelésére. Mára látjuk, hogy ezek kudarcot vallottak, s bár a nyugati országok vezetőire nézve ez talán kevésbé igaz, de az el nem kötelezett országok körében, amelyek a világ lakosságának közel felét teszik ki, továbbra is a legmagasabb szinten tartják a kapcsolatot a Kremllel.
A koreai félsziget érzékeny terület az Egyesült Államok számára az Ázsiai-Csendes-óceáni régióban, ezért az orosz befolyás vagy közvetett jelenlét, ha nem is egyenértékű a nyugati érdekek ukrajnai jelenlétével, mégis kellemetlen Washington és régióbeli szövetségesei számára.
Beluszov ugyanis azt nyilatkozta, hogy a Moszkva és Phenjan között kötött szerződés az északkelet-ázsiai biztonságpolitikai helyzet stabilizálása miatt fontos. A szerződés szerinte arra hivatott, hogy meggátolja annak lehetőségét, hogy a félszigeten ismét fellángoljon egy háborús konfliktus. Ennek megelőzéséhez nukleáris eszközök is rendelkezésre állnak. Ez Beluszov szerint megalapozhatja az új eurázsiai biztonsági rendszert.
Észak-Koreán keresztül Oroszország kísérletet tehet arra, hogy megnövelje geopolitikai súlyát a régióban, ezzel nagyobb terhet helyezve Washingtonra, amely nagyobb ráfordításokra szorulhat partnerei felé tett kötelezettségei teljesítése érdekében.
Bár egyelőre nincs erről szó, de minderre akár az ukrajnai háború körüli tárgyalások háttérfolyamatai során is bevethető eszközként is tekintenek a Kremlben. Ami egyelőre jól látható, hogy Moszkva és Phenjan viszonya szorosabbra fűződik, az orosz–észak-koreai mézeshetek tartósságát nagy valószínűséggel a jelenleg is zajló világrendi átalakulás határozza majd meg.
Borítókép: Andrej Beluszov orosz védelmi miniszter és Kim Dzsong Un (Fotó: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!