A marokkói király ékköve

Nem sok város mondhatja el magáról, hogy az egész az UNESCO világörökség része. Rabat ilyen. A marokkói főváros nagyon más, mint ahogy elképzeljük Észak-Afrikát. Egyszerre egzotikus és európai, történelmi és modern. Jól megfér egymás mellett a muszlim és a zsidó hagyomány, a fészkelő gólyák és az égbe törő felhőkarcolók. Útirajz rabati tanulmányutunkról.

V. Mohamed mauzóleuma Rabatban Fotó: Only France via AFP

Mérsékelt iszlám

Marokkóban egyébként a mecsetekbe nem muszlimok számára tilos a belépés, amire mindenütt táblák figyelmeztetnek. Ez alól csak a casablancai II. Hasszán-mecset a kivétel. Szerencsére, mert a részint az Atlanti-óceánba nyúló építmény, 210 méteres minaretjével lenyűgöző látvány. Nem mintha a túlnyomórészt szunnita muszlim többségű országban olyan vallási szigor lenne. Ellenkezőleg, Marokkó kifejezetten mérsékelt és szekuláris. A nők többsége tanul és munkát vállal, sőt a parlament képviselőinek 24 százaléka hölgy, amelyet sok európai ország is megirigyelhetne. A nagyvárosokban a legtöbben még fejkendőt sem hordanak, az egész arcot elfedő nikábnak pedig egyáltalán nincs hagyománya. A többnejűség ugyan jogilag legális, viszont az első feleség beleegyezése szükséges hozzá, és rendkívül ritka. Közterületeken az alkoholfogyasztás tilos, de a szállodákban és az éttermek többségében a nem muszlimok számára elérhető.

Emberek imádkoznak az el-Kharrazin mecsetben (Fotó: AFP)

Minden vallási kisebbség, így a keresztények is szabadon gyakorolhatják vallásukat. II. Hasszán király még 1985-ben hívta meg az országba II. János Pál pápát, aki több ezer keresztény és muszlim előtt mondott beszédet Casablancában. Ferenc pápa 2019-ben látogatott Marokkóba, pedig az országban mindössze néhány tízezer – elsősorban külföldi – keresztény él. A rabati Szent Péter-székesegyházban képe még mindig a kaput díszíti. Ottjártunkkor a templom teljesen üres, de egy korábban Líbiát és Tunéziát megjárt indiai nővér mosolyogva meséli, hogy a vasárnapi misére megtelnek a padsorok, főként az afrikai diákokkal. – Jó itt, békében élünk – magyarázza, hogyan ragadt immár tíz éve Marokkóban.

Civilizációk metszéspontja

Rabat gazdag történelme más korokba és civilizációkba is kalauzol. Például a Bou Regreg síkságára néző dombtetőn tárták fel Salla (Chellah) római kori romjait, amelyre később nekropolisz épült, de az árnyas kertek közt egy mecset és egy madrasza (muszlim vallási iskola) maradványai is bejárhatók. Sőt állítólag itt nyugszik „a fekete szultán”, Abu al-Hasszán marokkói szultán (1331–1348) és felesége egyszerű és dísztelen sírokban.

Lélegzetelállító látványt mégis az nyújt, hogy a több száz-, sőt ezer esztendős romok szomszédságában tucatnyi gólyacsalád fészkel. Az Afrikában telelő madarak rá sem hederítenek a turistákra, békésen békáznak a közeli folyóban, az egyik szemtelenül az egykori minaret tetejét választotta otthonául. Jeladók szerint a magyarországi gólyák főként Szudánban és Csádban vészelik át a telet, de regisztráltak már olyan példányt is, amelyik Dél-Afrikáig repült, és ki tudja, néhányat talán a rabati fennsíkon is viszont láthattunk…

Egy szuk, más néven piac vagy bazár Rabat óvárosában (Fotó: Hemis/AFP)

Mint szinte minden marokkói városból, természetesen Rabatból sem hiányozhat a medina (az óváros), és a kaszbah (az erődítmény). A mediterrán hangulatú, kék-fehérre festett, takaros sikátorok között könnyű lenne eltévedni, de a város legmagasabb pontjáról nyíló pazar kilátás Szaléra, a folyó torkolatára és az Atlanti-óceánra kárpótol minden fáradtságért.

Végül Rabatnak van egy másik, még formálódó modern arca is. A Bou Regreg partján – ismét, kissé a Nemzeti Színházat idézve – épült a vársok egyik ikonikus épülete, a Rabati Nagyszínház. A látványos épület egy kobra kígyó fejét idézi, tervezője pedig nem más, mint a 2016-ban elhunyt iraki-brit világhírű építész, Zaha Hadid. A színház csak az egyik eleme a folyó mentén a földből kinövő új városrésznek. Már most is uralja a város látképét Rabat másik szimbolikus épülete, a VI. Mohamed torony. Az 55 emelet magas, 255 méter magas felhőkarcoló Afrika legmagasabb épületének címére pályázik, idén nyárra tervezett átadása után helyet kap majd benne hotel, iroda, bevásárlóközpont, luxusapartmanok, és a tetejében kilátó is.

Rabatban a múzeumok kivételével a legtöbb történelmi emlékhely egyébként bárki számára ingyen látogatható, nem csoda, hogy a város még januárban is népszerű célpont. A nagy karimájú kalapok alatt főként ázsiai arcok bukkannak fel, idegenvezetőnk szerint egyre több kínai és japán fedezi fel magának Marokkót.

A 2020-as Ábrahám-egyezmények óta – amikor amerikai közvetítéssel Marokkó és Izrael rendezte diplomáciai kapcsolatait – meredeken nőtt az izraeli turisták száma. Egyes becslések szerint Izraelben a második legnagyobb közösség a marokkói származású zsidóké, akik az utóbbi években százezrével tértek vissza látogatóban őseik földjére. Marokkóban mára néhány ezer zsidó élhet, de városok még őrzik az egykori zsidó negyedeket: Rabatban már főként csak nevükben, de Fezben például a zsinagógákat is. Mint megtudjuk, a koronavírus-járvány idején még héberkurzusokat is indítottak az idegenvezetőknek, csúcsidőszakban pedig heti öt repülőgép közlekedett a két ország között. A Hamász 2023. október hetedikei támadása, majd a gázai háború kirobbanása után aztán a forgalom – legalábbis ideiglenesen – ismét visszaesett. Az idegenforgalom így is kulcsfontosságú az ország gazdaságában: tavaly majd 16 millió látogatót fogadtak, a szektor a GDP hét százalékáért felelt.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője