A választás előtt nem kímélte egymást Merz és Scholz

A választás előtti utolsó nagy televíziós összecsapásukat szerdán tartották, a BILD és a WELT szervezésében. A politikusoknak ez volt az utolsó esélyük, hogy a bizonytalan szavazókat maguk mellé állítsák.

Olaf Scholz (Szociáldemokrata Párt, SPD) német kancellár és Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) jelöltje elfoglalják helyüket a WELT televíziós stúdióban. Fotó: AFP Forrás: AFP/AFP or licensors

Fokozódik a politikai feszültség Németországban, hiszen közeledik a választás napja. Szerdán Olaf Scholz és kihívója, Friedrich Merz élő televíziós vitában csaptak össze, amely a német választás előtti utolsó alkalom volt, hogy közvetlenül szembesítsék egymást elképzeléseikkel. A BILD és a WELT szervezésében 20:15-kor kezdődik a műsor, amelyet élőben közvetítenek.

Német választások 2025: Scholz–Merz vita a kampány finisében.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A választás előtti utolsó esély

A vita különösen fontos volt Olaf Scholz számára, hiszen pártja, az SPD, a legújabb INSA-felmérések szerint csupán 15 százalékon áll, ezzel a harmadik helyen van. A kancellár abban bízott, hogy egy határozott fellépéssel képes lesz megfordítani a választási trendeket. Friedrich Merz ezzel szemben azzal a céllal lépett színpadra, hogy megerősítse pozícióját és bebiztosítsa a CDU támogatottságát a voksolás előtt.

A választási vita moderátorai politikusok személyiségét jobban meg szerették volna ismertetni a nézőkkel, ezért az első kérdésük az volt, hogyan foglalnák össze az ország jelenlegi hangulatát egyetlen szóban.

Olaf Scholz válasza szerint Németország egy „barátságos” ország, ahol az emberek összetartanak és bizakodva tekintenek a jövőbe. Ugyanakkor hozzátette, hogy számos kritikus kérdés is felmerül, de ezek mögött egy konstruktív szellem érződik. 

Friedrich Merz ezzel szemben „feszült figyelemként” írta le a németek jelenlegi közhangulatát, amelyet jelentős bizonytalanság kísér a következő év kapcsán.

A beszélgetés ezt követően személyesebb irányt vett, amikor a kancellárt arról kérdezték, mi az, ami miatt álmatlan éjszakái lehetnek. Scholz elismerte, hogy a választási kampány izgalommal tölti el, számára ez a demokrácia ünnepe. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy számos komoly ügy foglalkoztatja: az orosz–ukrán háború, amely mindössze két órányira zajlik Németországtól, valamint az észak-amerikai politikai fejlemények. Emellett a közelmúltban történt támadások is mélyen érintették, és első kézből tapasztalhatta meg azok következményeit, amikor a helyszínen beszélt az áldozatok megsegítésén dolgozókkal.

Friedrich Merz ezzel szemben kijelentette, hogy jól alszik, de az ukrajnai háború őt is aggasztja. 

Ugyanakkor azt tapasztalja, hogy a német társadalomban erős a remény arra, hogy az ország változás elé néz. A legfrissebb közvélemény-kutatások és a kampány során szerzett benyomásai is ezt támasztják alá. Szerinte a választók komoly elvárásokat támasztanak egy új kormánnyal szemben, és az ország hangulata ennek megfelelően a „feszült figyelem” állapotában van.

A vita személyesebb témák felé terelődött, amikor a műsorvezetők arra kérték a jelölteket, hogy ismerjék el egymás erősségeit. 

Friedrich Merz eleinte kitérő választ adott, és tréfásan megjegyezte, hogy szeretné minden második mondatot ő kezdeni. Scholz szintén hasonlóan reagált, és csak annyit mondott, hogy Merz „lelkesebben beszél”. Amikor azonban arról kérdezték őket, hogy mi zavarja őket a másikban, egyikük sem volt hajlandó konkrét kritikát megfogalmazni. Scholz kijelentette, hogy politikai vitáik természetesek, de ezekről nem tartja helyénvalónak nyilvánosan beszélni. 

Merz egyetértett, és hozzátette, hogy bár vannak dolgok, amelyekben nem értenek egyet, ez nem tartozik a vita témájához.

Ezután Merzet egy sokat elemzett statisztikáról kérdezték: miért van az, hogy a CDU támogatottsága a férfiak körében jóval magasabb, mint a nőknél? Merz elismerte, hogy tisztában van ezzel az adatokkal, és elmondta, hogy szerinte ennek részben az az oka, hogy hosszú éveken át kritikák kereszttüzében állt, még a saját pártjában is. Úgy vélte, hogy az emberek, akik jobban megismerik őt, más képet alkotnak róla, és igyekszik ezen változtatni.

A következő kérdés Olaf Scholz politikai hozzáállását firtatta. A műsorvezető megjegyezte, hogy a kancellár ritkán ismeri el a hibáit, és hajlamos más tényezőket, például a háborút vagy az energiaárakat okolni a problémákért. 

Scholz ezt visszautasította, és azzal vágott vissza, hogy az ilyen vádak csupán politikai propaganda részei. Elismerte, hogy a kormányzás kihívásokkal teli volt, különösen egy olyan koalíció vezetése, amelyben jelentős nézetkülönbségek vannak. Példaként említette, hogy a választásokat előrehozták februárra, mert a koalíció egyes kérdésekben nem tudott megegyezni, különösen az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi támogatás ügyében. Scholz hangsúlyozta, hogy a jövőben határozottabban kíván fellépni, és nem vár majd kompromisszumokra, hanem nyíltan kifejti álláspontját.

Churchill is szóba került

Az egyik műsorvezető Winston Churchill híres idézetét idézte: 

A művészet abban rejlik, hogy egyszer többször állunk fel, mint ahányszor földre kerülünk.

Ezt követően megkérdezték a jelölteket, hogy volt-e életükben olyan sorscsapás, amely különösen meghatározta őket. Olaf Scholz válaszában hangsúlyozta, hogy szerencsés életet élt, és nem tartja helyénvalónak, hogy ebben a kontextusban személyes nehézségeket említsen. Elmondta, hogy elégedett magánéletével, a szerelmi életével, valamint jogászi és politikai pályafutásával is. Bár számos dolog foglalkoztatja, például az Ukrajnában zajló háború, de kifejezetten sorscsapásként nem kívánt egyetlen eseményt sem kiemelni.

Friedrich Merz ennél sokkal személyesebb választ adott. Elmesélte, hogy családjukban négyen voltak testvérek, de a legfiatalabb húga 21 éves korában egy közlekedési balesetben életét vesztette, míg öccse fiatalon sclerosis multiplexben betegedett meg, és még az ötvenedik születésnapját sem érhette meg. 

Ezek a tragédiák mély nyomot hagytak nemcsak benne, hanem szüleikben és a család többi tagjában is. Hozzátette, hogy ritkán beszél erről, de mivel egyenes kérdést kapott, most kivételt tesz. A vita ezt követően visszakanyarodott a politikához, különösen az SPD jelenlegi helyzetére. 

A műsorvezetők rámutattak, hogy a közvélemény-kutatások szerint a szociáldemokratákat a történelem egyik legnagyobb választási veresége fenyegeti, hiszen a párt támogatottsága 15 százalékra süllyedt. 

Scholz szerint ez egy különleges választás lesz

Scholz elismerte, hogy sok a bizonytalan szavazó, és szerinte ez a választás olyan szempontból is különleges, hogy sokan csak a szavazófülkében fogják eldönteni, kire adják a voksukat. Bízik benne, hogy végül sokan mégis az SPD-t választják, és neki szavaznak bizalmat egy újabb kormányalakításra.

A vita egyre élesebb fordulatot vett, amikor a műsorvezető Friedrich Merzet arról kérdezte, hogyan tervezi tovább növelni pártja támogatottságát, hiszen a CDU stabilan 30 százalék körül mozog a közvélemény-kutatásokban, míg sokan ennél is nagyobb előnyt vártak volna tőlük. 

Merz válaszában kiemelte, hogy a CDU 2021-ben történelmi mélypontra került, 20 százalék alá zuhant, így a mostani helyzet már önmagában egy jelentős előrelépés. Hangsúlyozta, hogy a következő napokban nem várható csoda, és szerinte Scholz kancellársága vasárnap véget ér.

Olaf Scholz erre azzal vágott vissza, hogy ő nem csodákra alapozza a kampányát, hanem a demokratikus választási folyamatra. 

Szerinte a közvélemény-kutatások stabilak, és az előny, amely a CDU és az SPD között van, nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni. Azt is kiemelte, hogy Németországnak egy erős, stabil kormányra van szüksége, amely képes visszaadni az emberek bizalmát. Úgy véli, hogy a CDU vezetésével ez nem valósulhat meg, mivel a párt az elmúlt időszakban is megosztottságot és bizonytalanságot szült.

Merz szerint a CDU nem működik együtt az AfD-vel

A vita ezután a jobboldali pártokhoz való viszony kérdésére terelődött. Scholz aggasztónak nevezte, hogy az utóbbi időben a CDU a Bundestagban olyan szavazásokon is együtt szavazott az AfD-vel, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. 

Merz határozottan visszautasította a vádakat, és azt állította, hogy a CDU soha nem működött együtt az AfD-vel. Elismerte, hogy volt egy olyan parlamenti szavazás, amelyen az AfD is ugyanarra voksolt, mint a CDU, de szerinte ez a véletlenek egybeesése volt, és korábban is előfordult hasonló.

Ezzel szemben azt állította, hogy az AfD megerősödése az SPD vezette kormány politikájának következménye. Szerinte az elmúlt három év gazdasági kudarcai és az ellenőrizetlen migráció politikája vezettek oda, hogy az AfD támogatottsága megduplázódott, és ez nem a CDU, hanem a kormány hibája. Merz egyértelművé tette, hogy sem ő, sem a CDU nem hajlandó együttműködni az AfD-vel, és ezt korábban is világosan leszögezte.

A vita tovább éleződött, amikor a műsorvezető Olaf Scholzt arról kérdezte, hogy hajlandó lenne-e koalícióra lépni a szélsőbaloldali pártokkal, hogy megtarthassa kancellári tisztségét. 

Scholz határozottan elutasította ezt a lehetőséget, és kijelentette, hogy ezek a pártok például Ukrajna támogatását is megvonnák, amit ő elfogadhatatlannak tart. Szerinte ez a kérdés nem is képezheti vita tárgyát. Scholz azonban nem hagyta annyiban a jobboldali pártokkal kapcsolatos kritikáját. Rámutatott, hogy Friedrich Merz tavaly év végén még kizárta az AfD-vel való bármilyen együttműködés lehetőségét, ám azóta olyan parlamenti szavazások is történtek, ahol a CDU és az AfD azonos álláspontot képviselt. Scholz kitért arra is, hogy szerinte Európa-szerte erősödnek a radikális pártok, példaként említve a Brexitet és az Egyesült Államok politikai helyzetét. Hangsúlyozta, hogy a megosztás és a gyűlölet elleni küzdelem kulcsfontosságú, és minden demokratikus erőnek azon kell dolgoznia, hogy a polgárok visszanyerjék a bizalmukat a politikában.

A műsorvezetők azonban nem engedték el a kérdést, és újra rákérdeztek, hogy Scholz egyértelműen kizárja-e a Baloldali párttal vagy a Wagenknecht-féle szövetséggel való együttműködést. A kancellár ismét kijelentette, hogy ez nincs napirenden, és senkinek sem kell ettől tartania.

A vita ezután egy másik nagy vitapont felé terelődött: az állami szociális támogatási rendszer kérdése. Olaf Scholz kormánya vezette be ezt a juttatást, míg Friedrich Merz annak eltörlését szorgalmazza. 

„Bürgergeld”, a legélesebb vitapont

A vita egyik legélesebb szakasza következett, amikor a műsorvezetők a Bürgergeld, vagyis az állami szociális támogatás kérdését hozták fel, amelyet Scholz kormánya vezetett be, de Merz eltörölni vagy szigorítani szeretné. A beszélgetés középpontjában egy berlini Bürgergeld-juttatásból élő férfi, Frank esete állt, aki annak ellenére, hogy munkaképes, mégsem dolgozik. A műsorvezetők rámutattak, hogy a német Munkaügyi Hivatal adatai szerint mintegy 1,7 millió Bürgergeld-kedvezményezett valójában képes lenne munkát vállalni, és ez sok német választópolgárt felháborít.

Friedrich Merz határozott álláspontot képviselt, kijelentve, hogy a Bürgergeld nem válhat egyfajta feltétel nélküli alapjövedelemmé. Szerinte mindenkinek arra kell törekednie, hogy munkából éljen, és a szociális támogatások nem lehetnek hosszú távú megélhetési források. 

Hozzátette, hogy bár a támogatási rendszer teljes eltörlése alkotmányos akadályokba ütközne, a törvények szigorításával és határozott szankciókkal kell fellépni azokkal szemben, akik elutasítják a számukra felkínált munkalehetőségeket. A műsorvezetők ezt követően konkrétabb kérdést tettek fel: mit tenne Merz Frank esetében, aki 570 euró Bürgergeldet kap havonta, miközben a lakhatását is az állam fedezi? 

Merz szerint az ilyen emberekkel először egy nagyon komoly beszélgetést kellene folytatni, amelyben világossá teszik, hogy az állam nem fogja tovább tűrni ezt a helyzetet. 

Szerinte 58 évesen is vannak betölthető állások, különösen egyszerűbb munkák, amelyeket nem tudnak betölteni. Ha valaki ezek közül semmit nem hajlandó elfogadni, akkor más módot kell találnia megélhetése biztosítására, és az államnak ebben az esetben csökkentenie kellene a támogatásokat.

Arra a kérdésre, hogy aláírna-e egy olyan koalíciós szerződést, amelyben a Bürgergeld változatlan formában maradna, Merz egyértelmű nemmel válaszolt. 

Szerinte már maga az elnevezés is félrevezető, és azt a benyomást kelti, mintha ez egy feltétel nélküli juttatás lenne. Ezért úgy véli, a név is módosításra szorul, és helyette egy „új alapbiztonsági támogatás” elnevezést kellene bevezetni, amely jobban kifejezné, hogy a cél valóban a rászorulók megsegítése, nem pedig egy alternatív életmód finanszírozása.

Scholz hangsúlyozta, hogy a szociális támogatásokat igénybe vevők nem minden esetben munkakerülők, de ha valakit, például Franket, valóban vissza szeretnének vezetni a munka világába, akkor nem elég csupán azt mondani neki, hogy menjen el dolgozni. 

Szerinte az államnak olyan munkahelyeket kell teremtenie, ahol az álláskeresőknek valós lehetőségük van a munkavégzésre, még akkor is, ha kezdetben nem állnak készen a munkaerőpiacra. Az ilyen állami támogatású munkahelyek szerinte segíthetik az embereket abban, hogy fokozatosan visszatérjenek a rendszeres foglalkoztatásba.

Merz élesen bírálta ezt az elképzelést, és visszakérdezett: ha Németországban 700 ezer betöltetlen állás van, miért kellene az államnak külön munkahelyeket létrehoznia az álláskeresők számára? Szerinte az alapvető probléma az, hogy sokan nem akarnak dolgozni, és a jelenlegi rendszer ezt lehetővé teszi. 

Hozzátette, hogy a munkáltatók rendszeresen panaszkodnak arra, hogy az álláskeresők többsége nem valódi elhelyezkedési szándékkal érkezik, hanem csupán egy igazolást szeretne arról, hogy sikertelenül próbált elhelyezkedni, ezzel fenntartva a támogatásra való jogosultságát. Scholz erre válaszul emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi szociális ellátórendszer módosításai részben a koronavírus-járvány idején hozott intézkedések miatt alakultak így, és ezeket nemcsak az SPD, hanem a CDU, az FDP és a Zöldek is támogatták. 

Elismerte, hogy a járvány alatt a támogatások szabályozása rugalmasabbá vált, például nem vizsgálták szigorúan a rászorulók vagyonát, és hosszabb ideig biztosították számukra a megélhetési támogatást. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy eljött az idő a rendszer felülvizsgálatára és szigorítására.

Megmutatkoztak a különbségek

A vita ezen a ponton világosan megmutatta a két politikus közötti alapvető nézetkülönbséget: míg Scholz az állami beavatkozás és az államilag támogatott munkahelyek létrehozása mellett érvelt, addig Merz szerint a piac önmagában is elegendő lehetőséget kínál, és a jelenlegi támogatási rendszer inkább visszatartja az embereket a munkavállalástól, mintsem ösztönözné őket rá.

Friedrich Merz szerint a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy az államnak nincs megfelelő eszköze arra, hogy ellenőrizze, valaki valóban nem akar dolgozni, vagy csak a körülményei akadályozzák ebben. 

Szerinte nem lehet elvárni a munkaadóktól – például egy kisvállalkozó festőmestertől –, hogy ők bizonyítsák be, egy álláskereső nem hajlandó dolgozni. Ehelyett az államnak kell egyértelmű, kötelező érvényű ajánlatokat tennie a támogatottaknak, és ha azok nem jelennek meg a munkában, azonnali szankciókkal kell szembenézniük.

Az egyik műsorvezető felvetette, hogy a valóságban sokan ismernek olyan embereket, mint Frank, akik mindig találnak kifogásokat arra, hogy miért nem tudnak elhelyezkedni – egyik nap betegek, másnap egy másik probléma merül fel. 

A kérdés az, hogy miért kellene továbbra is finanszírozni azokat, akik folyamatosan kibújnak a munkavállalás alól. Merz szerint éppen ezért kell olyan rendszert bevezetni, amely világosan dokumentálja a munkakerülést: ha valaki nem jelenik meg a kijelölt munkahelyen például reggel fél hétkor, az automatikusan elveszítheti az ellátás egy részét vagy akár egészét. Scholz ezzel szemben azzal érvelt, hogy az állam nem teheti meg, hogy minden egyes esetben maga bizonyítsa, hogy valaki szándékosan kerüli a munkát. 

Ehelyett szerinte egy olyan rendszerre van szükség, amely egyértelmű szabályokat állít fel, és ha valaki megszegi ezeket – például nem jelenik meg a munkahelyén –, akkor annak következményei lesznek. 

A vita ezen a ponton ismét a két politikus alapvető nézetkülönbségeit tükrözte: míg Merz szerint az állami ellátásokat szigorúan korlátozni kellene, és a felelősséget inkább az álláskeresőkre kell hárítani, addig Scholz egy rugalmasabb rendszert tartana fenn, amely figyelembe veszi az egyéni körülményeket is.

A vita új témára terelődött, amely szintén sok német választót érint: az élelmiszerárak drasztikus emelkedése. A műsorvezetők Friedrich Merzet kérdezték arról, mit tenne kancellárként az árak csökkentése érdekében.

Merz szerint az egyik legfőbb ok az energiaárak drasztikus növekedése, amelyért részben a kormány hibás energiapolitikája a felelős. Elismerte, hogy az orosz-ukrán háború is hozzájárult az energiaválsághoz, azonban úgy véli, hogy az SPD-Zöldek-FDP által vezetett kormány rossz döntései, például az atomerőművek leállítása és az ideológiailag vezérelt zöldenergia-átállás tovább mélyítették a problémát. 

Merz kijelentette, hogy ha ő lenne a kancellár, semmilyen erőművet nem zárnának be addig, amíg nem állnak rendelkezésre konkrét alternatívák. Hangsúlyozta, hogy gyorsan szükség lenne új gázerőművek építésére, hogy stabilizálják az energiapiacot.

Ezen kívül a CDU jelöltje a bürokrácia leépítését is kulcsfontosságúnak tartja. Elmondása szerint a német élelmiszeripar, amely ma már nagyobb, mint az autóipar, különösen szenved az állami szabályozásoktól, amelyek növelik a költségeket és végső soron az árakat is. Merz szerint a felesleges adminisztratív terhek csökkentése érezhetően hozzájárulna az élelmiszerárak mérsékléséhez.

Olaf Scholz ezzel szemben azonnali lépéseket sürgetett, és konkrét javaslatot tett: a legalapvetőbb élelmiszerek áfájának csökkentését. Szerinte ez elsősorban az alacsony jövedelmű családoknak jelentene könnyebbséget, mivel számukra minden euró számít a napi bevásárlás során. Scholz hangsúlyozta, hogy a versenyhelyzetet is erősíteni kell az élelmiszerpiacon, hogy a kiskereskedők ne emelhessék indokolatlanul az árakat.

A kancellár szintén elismerte, hogy a háború és az orosz gázszállítások megszűnése drasztikus hatással volt az árakra. 

Kiemelte, hogy a kormány már eddig is több tízmilliárd eurót fordított arra, hogy az energiaárakat mesterségesen csökkentse, és ezzel támogassa a lakosságot és a vállalatokat. Most pedig arra kell koncentrálni, hogy az árak fokozatos csökkenése folytatódjon, és ne álljon meg.

A vita ezen a ponton világosan megmutatta a két politikai tábor közötti különbséget: míg Merz az energiapolitika gyökeres átalakítását és a bürokrácia csökkentését tartja a megoldásnak, addig Scholz az állami beavatkozás és célzott támogatások mellett érvelt.

A műsorvezető felidézte Angela Merkel szokását, aki péntekenként maga intézte a bevásárlását, és rákérdezett, hogy a jelöltek mikor vásároltak utoljára élelmiszert saját maguknak. Olaf Scholz elmondta, hogy az idei évben még nem járt boltban, mivel a választási kampány minden idejét leköti. Utoljára decemberben vásárolt élelmiszert, de hozzátette, hogy gyakran készpénzzel fizet, körülbelül az esetek felében, a többi alkalommal pedig kártyát használ.

Friedrich Merz ezzel szemben elmondta, hogy Berlinben saját maga vásárol az otthonába, és teljesen tisztában van az élelmiszerárak növekedésével. 

Ő utoljára december végén ment boltba, de azóta a kampány miatt nem volt ideje vásárolni. Megjegyezte, hogy ő már digitálisan fizet, és a telefonját használja erre a célra. A műsorvezető erre tréfásan megjegyezte, hogy nála ez a technológia gyakran nem működik megfelelően.

A vita ezután ismét a gazdaság súlyos helyzetére terelődött. A műsorvezetők felhívták a figyelmet arra, hogy Németország immár a harmadik egymást követő évben recesszióban van, ami példátlan a modern német történelemben. A

 G20-országok között az ország a leggyengébben teljesítő gazdasággá vált, és a kérdés az volt, hogy a jelöltek milyen konkrét intézkedéseket terveznének a növekedés beindítására.

Scholz szerint a legfontosabb lépés az lenne, hogy az állam támogassa a vállalkozásokat a beruházások ösztönzésével. 

Egy „Made in Germany Bonus” nevű adókedvezményt javasolt, amely az Egyesült Államokban már bevált, és célja, hogy a Németországban végrehajtott fejlesztésekre vonatkozzon. Szerinte ez hatékonyabb megoldás lenne, mint az általános vállalati adócsökkentés, amely nem feltétlenül serkentené a németországi befektetéseket. Ezenkívül Scholz jelentős infrastrukturális beruházásokat sürgetett, amelyeket egy új „Németország Alapból” finanszíroznának, ötvözve az állami és a magántőkét. Ezt egy államadósság-szabályozási reformmal egészítené ki, mivel Németország jelenlegi államadóssága mindössze 60 százalék, míg az Egyesült Államoké már 120 százalék fölé emelkedett. Scholz szerint Németország jelenlegi fiskális mozgástere lehetővé tenné, hogy stratégiai beruházásokat hajtsanak végre anélkül, hogy az államháztartás fenntarthatósága veszélybe kerülne.

Friedrich Merz határozottan visszautasította Scholz gazdasági javaslatait. Merz szerint a szociáldemokraták évtizedek óta ugyanazt a politikát folytatják: magasabb adók, nagyobb államadósság és több állami kiadás. 

Úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem segítik a gazdaságot, sőt, tovább mélyítik a válságot. Ehelyett az energiaárak csökkentését nevezte meg elsődleges megoldásként, amelyre már konkrét terveik is vannak. Merz szerint az egyik legfontosabb lépés a hálózati díjak csökkentése, valamint az energiaadó mérséklése lenne. 

Azzal vádolta Scholz kormányát, hogy bár az előző koalícióban voltak erre vonatkozó terveik, végül nem sikerült ezeket keresztülvinniük. Emellett élesen bírálta a jelenlegi kabinetet, amiért az elmúlt három évben még jobban elburjánzott a bürokrácia, amely akadályozza a vállalkozásokat és a beruházásokat.

Scholz viszont azonnal visszavágott, és azzal érvelt, hogy a kormány már eddig is jelentős lépéseket tett az energiaárak mérséklése érdekében. Kiemelte, hogy az ipari vállalatok és a mezőgazdaság számára a villamosenergia-adót az európai minimumszintre csökkentették, és ezzel máris érezhető megtakarításokat értek el. A hálózati költségek korlátozását is szükségesnek tartja, és 3 cent/kWh-s felső határt javasolt, ami szerinte összhangban van az ipari szereplők elvárásaival.

Friedrich Merz azzal vágott vissza Scholznak, hogy a szociáldemokraták gazdaságpolitikája csupán magasabb adókat, növekvő államadósságot és egyre nagyobb állami kiadásokat jelent, amelyek szerinte hosszú távon csak tovább súlyosbítják a gazdasági válságot. Kiemelte, hogy Németországban az egyik legmagasabb vállalati adókulcs van nemzetközi összehasonlításban, és az elmúlt három évben évente mintegy 100 milliárd eurós tőkekiáramlás történt az országból.

Merz hangsúlyozta, hogy a vállalkozások jelenlegi helyzete drámai: a Scholz-kormány időszaka alatt 50 ezer cég ment csődbe, ebből majdnem a fele az elmúlt évben. Szerinte Németország tovább fog zsugorodni, ha az adóterhek nem csökkennek. Az egyetlen megoldás az lenne, ha a vállalati adókat fokozatosan, 2026 és 2029 között több lépésben csökkentenék, ezzel ösztönözve a gazdasági növekedést. Szerinte egy csökkenő adókulcs mellett egy növekvő gazdaság összességében több adóbevételt generálna, mint a jelenlegi, magas adóterhek melletti recesszió.

A műsorvezető ekkor egy másik kényes kérdést vetett fel: a jelöltek garantálni tudják-e, hogy nem fogják emelni a forgalmi adót? 

Merz válasza elég óvatos volt: bár ő maga nem akarja növelni a forgalmi adót, nem tudja kizárni ezt a lehetőséget, mivel egy esetleges koalíciós kormányzás során kompromisszumokat kell kötni. 

Elismerte, hogy a forgalmi adó emelése a fogyasztást is visszavetné, ezért nem tartaná jó lépésnek.

Scholz viszont egyértelműbb választ adott: határozottan kijelentette, hogy ha ő marad a kancellár, nem lesz áfaemelés. Emlékeztette a nézőket arra, hogy korábban már volt példa arra, hogy a kampányban nem ígértek áfaemelést, majd a választások után mégis növelték az adókulcsot, és szerinte ez nem ismétlődhet meg. 

A vita egy még súlyosabb és érzelmileg megterhelőbb témára terelődött: a közbiztonság kérdésére. A műsorvezetők három közelmúltbeli tragikus eseményt említettek – Magdeburg, Aschaffenburg és München –, amelyek során mindhárom esetben muszlim származású menedékkérők követtek el támadásokat, és amelyek mindegyike gyermekáldozatokkal járt. A műsorvezetők kiemelték, hogy ezek az esetek egy visszatérő mintázatot mutatnak, és komoly aggodalmat keltenek a német társadalomban.

A legutóbbi eset Münchenben történt, ahol egy afgán férfi szándékosan egy embercsoportba hajtott, halálos áldozatokat hagyva maga után. Ezt követően a műsorvezetők egy szemtanú beszámolóját készültek bemutatni, aki a tragikus esemény egyik közvetlen tanúja volt.

Merz bírálta a migrációs politikát

Friedrich Merz határozott választ adott a kérdésre, és élesen bírálta a jelenlegi kormány migrációs politikáját. Szerinte az ilyen támadások megelőzéséhez sokkal szigorúbb rendészeti és jogi lépésekre van szükség.

Olaf Scholz  hangsúlyozta, hogy a rendőrségnek minden eszközt biztosítani kell ahhoz, hogy az ilyen támadókat még időben felismerjék. Hivatkozott egy új törvénytervezetre, amely lehetővé tenné a hatóságok számára az online nyomozást, amit jelenleg a civilek megtehetnek, de a rendőrség nem. Scholz reményét fejezte ki, hogy ez a törvény hamarosan elfogadásra kerül, és segíteni fog az elkövetők azonosításában. Ezenkívül egyértelművé tette, hogy az ilyen bűncselekményeket elkövető személyeket a lehető legszigorúbban kell büntetni. Ha pedig a tettes nem német állampolgár, akkor minden jogi lehetőséget ki kell használni a kitoloncolására, hogy visszatérjen származási országába. Scholz hangsúlyozta, hogy a kormány minden rendelkezésre álló eszközt bevet ennek érdekében.

A kancellár személyes élményeiről is beszélt: elmondta, hogy a támadás helyszínére látogatott, ahol megdöbbentette a tragédia súlya és az áldozatok emlékére hagyott üzenetek. 

Kiemelte, hogy az ilyen események mély nyomot hagynak nemcsak az áldozatok hozzátartozóiban, hanem azokban a mentősökben és segítőkben is, akik elsőként érkeztek a helyszínre.

Merz egyértelműen keményebb fellépést sürgetett, és Scholzot azzal vádolta, hogy a jelenlegi kormány migrációs politikája hozzájárult a helyzet eszkalálódásához. 

Szerinte az SPD és a Zöldek évek óta elhibázottan kezelik a migráció kérdését, és ez vezetett oda, hogy egyre több erőszakos bűncselekmény elkövetője menedékkérő. 

A CDU elnöke világossá tette, hogy ha kancellár lenne, azonnali intézkedéseket hozna az illegális bevándorlás csökkentésére és a bűnöző menedékkérők gyors kiutasítására. 

Kijelentette, hogy a Németországban menedéket kapók nem élhetnek vissza az ország vendégszeretetével, és azokat, akik bűncselekményt követnek el, azonnal ki kellene utasítani. Merz élesen kritizálta Scholz azon állítását, hogy „minden jogi lehetőséget” kihasználnak a kitoloncolásokra. Szerinte ez csak üres ígéret, hiszen a jelenlegi kormány alatt a ténylegesen kitoloncolt elkövetők száma rendkívül alacsony maradt.

A műsorvezető felidézte, hogy a müncheni támadásban egy kétéves kislány és édesanyja életét vesztette, míg az apa reggel elment dolgozni, és este már nem találhatta otthon a családját. A kérdés az volt: mit mondanának ennek az apának egy személyes beszélgetés során?

Olaf Scholz először hangsúlyozta, hogy az ilyen tragédiák után az első és legfontosabb dolog az együttérzés kifejezése. Szerinte ilyenkor nem politikai vitákra van szükség, hanem arra, hogy az érintettek ne érezzék magukat egyedül a fájdalmukban. Emlékeztetett arra, hogy az áldozatok és a túlélők közül sokan maguk is migráns hátterűek voltak, és éppen ezért szerinte a társadalomnak nem szabad hagynia, hogy ezek a támadások még nagyobb megosztottságot okozzanak. Scholz szerint nincs olyan szó, amely igazán vigaszt nyújthat egy ilyen veszteséget elszenvedő embernek, de azt kiemelte, hogy a társadalomnak együtt kell éreznie és támogatnia kell az áldozatok hozzátartozóit.

Friedrich Merz határozottabb álláspontra helyezkedett. Elismerte, hogy az első és legfontosabb az együttérzés és a támogatás, de hozzátette, hogy ez önmagában nem elég. Véleménye szerint az egyik legnagyobb vigasz az lenne az áldozatok hozzátartozói számára, ha biztosítanák őket arról, hogy ilyen esetek a jövőben nem történhetnek meg.

Merz ismételten bírálta Scholz migrációs politikáját, és példaként hozta fel Dániát, ahol egy szigorúbb menekültügyi rendszer miatt az ilyen támadások száma jelentősen csökkent. Véleménye szerint Németországnak is ebbe az irányba kellene haladnia, hogy ne kelljen több családnak hasonló tragédiát átélnie. Merz elismerte, hogy Magdeburg és Aschaffenburg esetei őt is arra késztették, hogy még keményebb fellépést szorgalmazzon. Véleménye szerint az SPD és a Zöldek migrációs politikája miatt a német állam elvesztette az ellenőrzést a bevándorlás felett, és az elmúlt év tragédiái ennek közvetlen következményei.

Merz élesen bírálta Scholzot és a koalíciót, mondván, hogy a kormány folyamatosan ígéreteket tesz, de nem cselekszik elég határozottan. Rámutatott, hogy jelenleg Németországban körülbelül 500 ismert, potenciálisan veszélyes személy tartózkodik, akiket a hatóságok nem tudnak sem letartóztatni, sem kitoloncolni. 

Kiemelte, hogy ezek a személyek túlnyomórészt afgán és szíriai állampolgárok, akiket a német hatóságok „ticking time bombs”-ként, vagyis időzített bombaként emlegetnek. Merz szerint az államnak minden jogi eszközt meg kellene teremtenie ahhoz, hogy ezeket az embereket azonnal őrizetbe vehesse és kitoloncolhassa, de ezt az SPD és a Zöldek miatt eddig nem tudták végrehajtani. 

A vita egy pontján a műsorvezető rákérdezett, hogy érdemes lenne-e eltörölni a megtűrt státuszt, amely lehetővé teszi, hogy azok is Németországban maradjanak, akiket jogilag kitoloncolhatnának, de valamilyen okból mégis itt maradnak. Scholz nem támogatta ennek azonnali eltörlését, de elismerte, hogy a jelenlegi rendszer átalakítására szükség van.

Merz viszont egyértelmű álláspontot képviselt: szerinte a veszélyesnek minősített egyéneket azonnal őrizetbe kell venni és kiutasítani. Hangsúlyozta, hogy Németországban 40 ezer ember él, aki már most kiutasítható lenne, de mégsem távozik, és további 180 ezer ember rendelkezik a tűrt státusszal, amely lehetővé teszi számukra, hogy maradjanak. Merz szerint ez a rendszer tarthatatlan, és legalább az ismert bűnözők és veszélyes személyek esetében azonnali intézkedésekre van szükség.

A kancellár elismerte, hogy egyes országokba való kitoloncolás jogi és diplomáciai akadályokba ütközik, de hangsúlyozta, hogy a német kormány tovább dolgozik azon, hogy az illegálisan az országban tartózkodók száma csökkenjen.

Friedrich Merz viszont élesen kritizálta ezt az érvelést, és különösen azt emelte ki, hogy Németország az egyetlen európai ország, amely még mindig hoz be embereket Afganisztánból, miközben más államok rendszeresen toloncolnak ki oda elutasított menedékkérőket. "Ez őrület" – mondta Merz, és szerinte a német kormány pont az ellenkező irányba halad, mint amerre kellene.

A vita még inkább fokozódott, amikor Merz rákérdezett, hogy miért nem a veszélyes bűnözők és iszlamisták kerülnek az első számú kitoloncolási listára, hanem sok esetben nők és gyerekek szerepelnek az utóbbi időszakban végrehajtott kitoloncolási járatokon. Scholz ezzel együtt is elismerte, hogy ebben ő maga is változtatásokat szeretne látni, és azt ígérte, hogy még hatékonyabb visszatoloncolási politikát fog kialakítani.

A CDU vezetője szigorúbb intézkedéseket sürgetett, és egyértelművé tette, hogy szerinte az ismeretlen státuszú, személyazonosságukat eltitkoló embereket azonnal őrizetbe kell venni és kiutasítani.

A vita ebben a szakaszban a koalíciós megállapodások és a politikai feltételek kérdésére terelődött. A műsorvezető egy egyenes választ akart kapni Merztől arra, hogy csak akkor ír-e alá egy koalíciós szerződést, ha annak része a bevándorlás szigorítása és a kitoloncolások radikális átalakítása.

Merz egyértelműen kijelentette, hogy számára a koalíciós tárgyalások kulcskérdései a bevándorlás korlátozása és a gazdasági reformok lesznek. 

Azt mondta, hogy csak olyan megállapodást fog aláírni, amely tartalmazza ezeket a pontokat, mert szerinte ha ezek az ügyek nem oldódnak meg a következő négy évben, akkor a német politika végleg elmozdulhat a jobboldali populizmus irányába. A CDU vezetője hangsúlyozta, hogy ez nem csupán az ő pártja álláspontja, hanem egyre több szociáldemokrata politikus is hasonló véleményen van, utalva például Brandenburg tartományi miniszterelnökére, Dietmar Woidkére, aki az SPD politikusaként támogatott bizonyos szigorításokat.

Merz figyelmeztetett, hogy ha a bevándorlás és a gazdaság válságát nem kezelik megfelelően, akkor 2029-re a német politikai közép elveszítheti a választásokat, és a radikális erők még inkább megerősödhetnek. Ezért számára nincs alku: a koalíciós szerződésnek tartalmaznia kell a „migrációs fordulatot” és a „gazdasági fordulatot” is.

Az iszlamizmus és az antiszemitizmus is vitatéma volt

A vita tovább éleződött, amikor a műsorvezető az iszlamizmus mindennapi jelenlétére és az antiszemitizmus növekedésére hívta fel a figyelmet Németországban. Egy idézetet is felolvasott a berlini rendőrfőkapitánytól, amely szerint „Berlini bizonyos részein veszélyben vannak azok, akik zsidóként felismerhetők”, különösen arabok által dominált környékeken. A kérdés az volt: mit terveznek tenni a jelöltek ennek megváltoztatására?

Scholz határozott fellépést ígért, és azt hangsúlyozta, hogy azok, akik vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt támadnak másokat, a lehető legszigorúbb büntetésben részesülnek. 

Kiemelte, hogy a német törvényeket már szigorították annak érdekében, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás hatékonyabban tudjon fellépni ezekben az ügyekben. A kancellár azt is hozzátette, hogy korábbi belügyminiszteri tapasztalata révén mindig is elkötelezett volt az ilyen típusú bűncselekmények elleni fellépésben. 

Ez nem tolerálható

– jelentette ki, és hozzátette, hogy a rendőrségnek minden rendelkezésére álló eszközt biztosítani kell az ilyen esetek felderítésére.

Merz azonban nem elégedett meg Scholz válaszával, és azzal vádolta, hogy a kormány nem tesz eleget az antiszemita és iszlamista megnyilvánulások visszaszorítására. Kiemelte, hogy a Scholz-kormány idején nyíltan antiszemita megmozdulások zajlottak Németországban, és sok esetben a rendőrség nem lépett fel hatékonyan.

Merz különösen a berlini kancellári hivatal előtti palesztinpárti tüntetéseket hozta fel példaként, ahol szerinte hetekig álltak palesztin zászlókkal a demonstrálók, és az antiszemita „From the River to the Sea” jelszót is skandálták. A CDU vezetője szerint ez elfogadhatatlan, és azt kérdezte Scholztól: 

Hogy történhetett ez meg a kancellári hivatal közvetlen közelében?

Scholz válasza erre kitérő volt. Azt mondta, hogy ő személyesen nem látta ezeket a feliratokat, de ha voltak ilyenek, akkor a rendőrségnek természetesen fel kell lépnie.

Merz ekkor rámutatott arra is, hogy nemcsak az utcákon, hanem egyetemeken is radikális palesztinpárti csoportok szervezkednek, és szerinte a rendőrség és a politika tehetetlensége miatt ezek a csoportok szinte szabadon cselekszenek.

A műsorvezető a lehetséges koalíciós együttműködésekről kérdezte a jelölteket, valamint azt, hogy hogyan tervezik megvalósítani a választóknak tett ígéreteiket, ha a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint csak az SPD-vel vagy a Zöldekkel tudnának együtt kormányozni.

Merz határozottan kijelentette, hogy semmilyen körülmények között nem fog együttműködni az AfD-vel. Szerinte az AfD mindent képvisel, ami ellentétes a CDU történelmi értékeivel, ezért kizártnak tartja a velük való bármilyen együttműködést, akár közvetlenül, akár közvetve.

A CDU vezetője hangsúlyozta, hogy erős választói felhatalmazásra van szüksége ahhoz, hogy ne kényszerüljön több koalíciós partnerrel való alkura. Célja az, hogy egy minél erősebb CDU egyetlen koalíciós partnerrel tudjon kormányozni, és ezzel valódi politikai fordulatot hajtson végre Németországban. A műsorvezető ekkor rákérdezett, hogy megbánta-e Merz, hogy korábban nyíltan kritizálta a FDP-t, amely egykor a CDU természetes koalíciós partnere volt. Merz válasza erre kemény volt:

A FDP saját magát állította a busz elé. Hogy átgázol-e rajta, azt a választók döntik el vasárnap.

Szerinte az FDP rossz politikát folytatott, és bár szeretett volna vele együttműködni, most nem a CDU dolga, hogy megmentse a pártot a választási vereségtől. 

Scholz és az AfD

Scholzot a műsorvezető arról kérdezte, hogy ismer-e olyanokat a saját környezetében, akik szimpatizálnak az AfD-vel vagy rájuk szavaznak. A kancellár azt mondta, hogy közvetlen környezetében nem ismer ilyet, de kampányeseményein mindig voltak olyan emberek, akik láthatóan AfD-szavazók voltak. Hozzátette, hogy mindig kész volt válaszolni a kérdéseikre, de egyértelművé tette, hogy a legfontosabb a politikai világosság: nincs együttműködés az AfD-vel, sem közvetlenül, sem közvetve. A műsorvezető azonban tovább feszegette a kérdést, és egyértelmű választ követelt arról, hogy Scholz elutasítaná-e azt a forgatókönyvet, amelyben az AfD külső támogatásával maradna kancellár. Scholz ekkor kissé idegesen válaszolt:

Hadd fejezzem be! Nem, nem lesz semmilyen elfogadott vagy csendes együttműködés az AfD-vel.

A műsorvezető ezután Merzet kérdezte, hogy az ő környezetében vannak-e olyanok, akik az AfD-re szavaznak. Merz őszintén válaszolt:

Igen, szélesebb ismeretségi körömben voltak olyanok, akik az elmúlt években elfordultak a hagyományos pártoktól.

Azt mondta azonban, hogy sikerült sokukat meggyőznie arról, hogy az AfD nem jelent megoldást, és úgy véli, mára már senki sincs a barátai vagy közeli ismerősei között, aki komolyan fontolgatná az AfD támogatását.

Személyes kérdések: Scholz tud tiktot tartani, Merz szerint néha jobb elhallgatni dolgokat

A vita végén a műsorvezető egy személyesebb kérdéssel zárta a beszélgetést, és elsőként Scholzot kérdezték meg:

Jó barátnak tartja magát ?

Scholz röviden és határozottan válaszolt:

Igen, rám lehet számítani. Nem árulok el dolgokat, amelyeket bizalmasan mondanak nekem.

A beszélgetés ezen a ponton lazább, személyesebb hangvételt vett, de a vita során az is egyértelművé vált, hogy mindkét jelölt politikai jövőképe és prioritása jelentősen eltér egymástól.  Merz a fenti kérdésre így válaszolt:

Különösen azok számára, akiket a politikán kívül évtizedek óta ismerek, akár az iskolás éveimből is.

Ezután azt kellett megválaszolnia, hogy mely tulajdonságát tartja megváltoztathatatlannak:

Állóképesség és következetesség

A következő kérdés az volt: Vannak igazságok, amelyeket jobb nem kimondani? Merz ezt felelte:

Politikailag ritkán, a magánéletben persze igen.

Hozzátette, hogy mindig igazat kell mondani, de nem szükséges minden egyes igazságot kimondani. A műsorvezető egy kínai közmondást idézett, miszerint:

Nem kell mindent kimondani, amit tudunk, de amit kimondunk, annak igaznak kell lennie.

Merz ezzel egyetértett, és hozzátette, hogy mind a hazugság, mind a megtévesztés káros. A vita könnyedebb fordulatot vett, amikor a műsorvezető az egyes jelöltek hobbijait vetette össze. Merz hobbija a repülés, így Scholzot megkérdezték, hogy beszállna-e egy általa vezetett repülőgépbe. Scholz válasza:

Igen, feltételezem, hogy jogosítványa van.

A műsorvezető visszakérdezett, hogy Merz magával vinné-e Scholzot egy repülésre.

Attól függ, honnan hova.

Majd felajánlotta Scholznak, hogy Berlinből Hamburgba elvinné. Ezután Scholz hobbijára, a evezésre terelődött a szó. A kérdés az volt, hogy Merz beszállna-e Scholz mellé egy evezős csónakba. Merz válasza:

Igen, és mivel jól úszom, mentőmellény nélkül is.

A műsorvezető itt rámutatott, hogy evezéskor a koordináció és az egymás iránti bizalom kulcsfontosságú – ami politikai üzenetként is értelmezhető. A műsorvezető ezután megköszönte a résztvevőknek az elkötelezett és szenvedélyes vitát, és a nézőket arra ösztönözte, hogy menjenek el szavazni. Az adás végén bejelentették, hogy a vita állításait egy tényellenőrzésnek vetik alá, és a következő műsorban elemzők és szakértők tárgyalják ki az elhangzottakat.

Borítókép: Olaf Scholz (Szociáldemokrata Párt, SPD) német kancellár és Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) jelöltje elfoglalják helyüket a WELT televíziós stúdióban. (Fotó: AFP)