Kovács István: Ha nincsenek határok, nincs rend sem

A CPAC Hungary panelbeszélgetését Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója nyitotta meg, személyes történettel világítva rá, mit jelentenek a határok egy ország életében. A beszélgetés fókuszában a schengeni rendszer válsága, az illegális migráció és az európai rend megőrzésének lehetőségei álltak.

CPAC Hungary Fotó: Csudai Sándor

Amerikai kudarc és libanoni katasztrófa

Ellie Cohanim az Egyesült Államok migrációs helyzetéről szólva hangsúlyozta, hogy a Biden-adminisztráció súlyos nemzetbiztonsági válságot idézett elő, miután több mint tízmillió illegális bevándorló lépett be az országba a déli határon. 

Ez nagyobb szám, mint Magyarország lakossága

– jegyezte meg. Cohanim szerint ez nem csupán elhibázott bevándorlási politika, hanem az amerikai állampolgárok biztonságát veszélyeztető hanyagság.

Kiemelte, hogy a Trump-adminisztráció idején visszaszorították az illegális határátlépéseket, hatékony visszatoloncolási politikát folytattak, míg Joe Biden alatt az FBI terrorfigyelő listáján szereplő személyek is bejutottak az országba. A zsidó közösségre nézve ez különösen aggasztó, hiszen – állítása szerint – a terrorveszély reálisan nőtt, amit például a washingtoni izraeli nagykövetség elleni támadás is bizonyít. Szerinte a „határok nélküli világ” utópiája helyett Trump mondása a helytálló: 

Ha nincs határ, nincs ország.

A libanoni Samy Gemayel, a Kataeb párt vezetője, ezt követően drámai számokat közölt hazája helyzetéről. Mint elmondta, Libanon apró ország, alig 10 ezer négyzetkilométeres területen fekszik, s a lakossága a szíriai háború következtében 5 millióról 7 millióra nőtt. Jelenleg mintegy 2,1 millió szíriai migráns él az országban, ami a teljes lakosság 30–40 százalékát teszi ki. 

Ez a világ egyik legsűrűbben lakott országává tette Libanont.

Gemayel emlékeztetett, hogy noha a háború hivatalosan véget ért, és a Bashar el-Aszad-féle rezsim megbukott, a menekültek még mindig nem tértek vissza. Szerinte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által hangoztatott „önkéntes és biztonságos visszatérés” doktrína abszurd. 

Mi ez, ha nem nyílt meghívó a világ legszebb országaiba való szabad bevándorlásra?

– kérdezte. Véleménye szerint, ha valaki csak azért maradhat egy országban, mert az tetszik neki, akkor az egész határrendszer értelmét veszti.

Libanon összeomlik, Brüsszel hallgat

Samy Gemayel Libanon drámai helyzetére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy miközben kis országként évtizedek óta viselik a menekültválság terhét, nyugati országok – köztük skandináv államok – fennhéjázva oktatják ki őket. 

Nálunk 2,1 millió szíriai tartózkodik, míg ők büszkén beszélnek ötezerről

– fogalmazott. A Kataeb vezetője szerint a libanoni lakosság több mint 50 százalékos növekedését az infrastruktúra, az energia- és vízellátás, sőt az állam működőképessége sem bírja el. 

Mint mondta, egyre inkább úgy tűnik, mintha egy összehangolt nemzetközi törekvés állna az ország ellehetetlenítése mögött.

Gemayel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát és más nemzetközi szervezeteket is bírálta, amelyek szerinte nem ösztönzik, hanem akadályozzák a szíriaiak hazatérését. Kijelentette, hogy a CPAC-on keresztül szeretne segítséget kérni, hogy a migrációkezelés megváltozzon, és végre a hazatelepítés váljon prioritássá, nemcsak Libanonban, hanem Törökországban, Jordániában és egész Európában.

NGO-hálózat, politikai nyomás, migrációs káosz

Fabrice Leggeri, a Frontex volt igazgatója és jelenlegi európai parlamenti képviselő a saját tapasztalatait osztotta meg a migrációs válság intézményi kezelésének visszásságairól. 

Mint mondta, amikor még a Frontex vezetője volt, az európai migrációs biztos, Ylva Johansson – „egy szocialista Svédországból” – egyenesen azt várta tőle, hogy a határőrizeti szerv „szívélyesen fogadja a migránsokat”, ne pedig megállítsa őket.

Leggeri szerint a nemzetközi intézmények, NGO-k és a woke ideológia által vezérelt „iszlamobaloldali” koalíció együtt dolgozik azon, hogy leépítse a határokat és a nyugati civilizációt. Példaként említette, hogy az Európai Bizottság olyan iszlamista projekteket finanszíroz, amelyek a Muszlim Testvériséghez köthetők, és egy új, posztnemzeti Európát akarnak építeni. 

Nem tudom, mi ennek az oka, de egyértelmű: gyűlölnek bennünket. Le akarják rombolni a kultúránkat és az identitásunkat

– fogalmazott. Leggeri ugyanakkor bizakodó: szerinte eljött a patrióták ideje, hiszen egyre több választást nyernek meg világszerte azok az erők, amelyek biztonságot, határokat és nemzeti identitást ígérnek. A panel összegzéseként kijelentette: 

Együtt erő vagyunk.

Amerika az első, de Európa se maradjon le

Kovács István záró hozzászólásában arra mutatott rá, hogy bár az Egyesült Államokban Donald Trump visszatérése reményt kelt a migráció megfékezésére, a probléma nem oldható meg kizárólag amerikai keretek között. Ellie Cohanim ehhez kapcsolódva kiemelte, hogy Trump politikájának lényege, hogy minden kül- és belpolitikai döntésben az amerikai állampolgárok érdekeit helyezze előtérbe – legyen szó a határok védelméről, vagy éppen az etnikai és vallási kisebbségek, például a zsidó közösségek biztonságáról.

Cohanim szerint az Egyesült Államok példáját Európának is követnie kellene.

Ahelyett, hogy „öngyilkos bevándorláspolitikát” folytatnának, a kontinensnek ki kellene alakítania a saját „Európa az első” stratégiáját – olyat, amelynek része a radikalizált migránsok deportálása és a civilizációs értékek megőrzése. 

Mint mondta, Európának fel kell ismernie, hogy sok bevándorló már gyerekkorától kezdve a nyugati kultúra gyűlöletére van indoktrinálva, és ennek súlyos társadalmi következményei vannak.

Az amerikai politikus külön kiemelte Trump közel-keleti szerepvállalását is. Mint mondta, a rijádi látogatás és az ott elmondott beszéd nem értékrendszerek exportját, hanem a kölcsönös tiszteletre épülő partnerséget ígért. A cél, hogy mérsékelt arab államokkal és Izraellel közös szövetség a térség stabilitása érdekében. Cohanim szerint ez a modell példaértékű lehet Európa számára is, és reményét fejezte ki, hogy egy nemzetközi patrióta mozgalom formájában ez a szemlélet globális mértékben is megerősödik.

Borítókép: CPAC Hungary