– Miért hoztak létre egy ötödik magyar pártot Szlovákiában, amelynek jelenleg az elnöki tisztjét is betölti?
– Az Összefogás mozgalommal nem egy újabb pártot, hanem az egységes magyar politizálás közös platformját hoztuk létre. A tavalyi európai parlamenti választások után világossá vált, hogy a két párt, a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Most – Híd külön indulva nem lehet sikeres. Miután a Most – Híd döntése miatt nem kötött választási koalíciót a két párt, aláírásgyűjtést indítottunk az Összefogás bejegyzéséért. Rekordidő, három hét alatt sikerült a szükséges tízezer aláírás közel kétszeresét összegyűjtenünk, ami azt mutatja, komoly legitimitása van a mozgalomnak és annak a gondolatnak, amit képvisel. Ezt a politikusok is elfogadták, és a Magyar Közösségi Összefogásra átnevezett mozgalom listáján indulnak azok a pártok és jelöltek, akik össze akartak fogni.
– Miért és miben más az MKÖ, mint az MKP?
– Az Összefogás gyűjtőpárt, közös platform, választási párt. A két létező párt potenciálja behatárolt volt, számos fiatal szakértő vagy aktivista egyik párt listájára sem akart volna felkerülni, az MKÖ viszont megoldást kínált. A Most – Híd elutasító döntése után az onnan kilépett politikusoknak szintén nem volt járható út az MKP-ba való átigazolás. Ők csak úgy tudtak csatlakozni, ha egy közös választási párthoz adják a nevüket – csak így tudnak szavazatokat is hozni.
– Ahogyan 2010 óta mindig is történt, most sem sikerült teljes körű megegyezésre jutniuk a magyar közösséget képviselő pártoknak abban, hogy egy listán induljanak. A felmérések ráadásul azt mutatják, hogy sem az MKÖ, sem a Most – Híd szlovák–magyar vegyes párt nem fogja átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. Zajlottak tárgyalások a közös indulásról. Miért nem tudtak megegyezni?
– A Hídban két szárny volt, egy megegyezéspárti és egy másik, amelyik a külön indulás mellett állt ki. Utóbbiak voltak többségben a vezetőségben, az ő véleményük érvényesült. Az októberi, utolsó tárgyalási körben a szakítóok a Smer vezető szlovák kormánypárthoz kötődő viszony volt. Mi elmondtuk: csak olyan közös listán indulunk el, amely kizárja a választások utáni együttműködést a Smerrel. Ezt a Híd nem tudta megtenni. Ami pedig a felméréseket illeti, ezekkel óvatosan bánnék: az országos mérésekben ahhoz túl kicsi a magyar minta, hogy releváns adatokkal szolgáljon. Egy friss példa a legutóbbi országos választásról, a tavaly májusi EP-szavazásról: a felmérések öt százalékot mutattak a Hídnak és 3,5-et az MKP-nak, míg az előbbi 2,6-et, utóbbi pedig 4,94-ot szerzett a voksoláson. Bizakodók vagyunk, jó hajrával és erős mozgósítással megugorhatjuk az ötszázalékos bejutási küszöböt.
– Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján is voltak komoly feszültségek az ottani magyar pártok között, de mára sikerült annyira megbékélniük egymással, hogy nézeteltéréseik ellenére közös listákon indulnak, közösen képviselve a helyi magyarságot. A Felvidéken mi romlott el?
– Ez a téma egy külön interjút is megérne, de az én olvasatomban leginkább a személyi ellentétekre vezethető vissza. Ezt meghagynám a történészeknek, a mi célunk az, hogy ez az állapot megszűnjön, és a következő választáson már csak egyetlen, egységes magyar lista legyen. Ezen dolgozunk, ebbe az irányba tehetünk meghatározó lépést február 29-én, amikor arról is döntünk: az összefogás vagy a megosztottság útját akarjuk-e járni.
– Úgy tűnik, az elmúlt években csillapodott a szlovák–magyar kapcsolatokat, illetve a felvidéki magyarság helyzetét is érintő korábbi feszültség. Ez valóban így van, vagy csak kevesebb nyilvánosságot kapnak a problémák?
– A szlovák pártok rájöttek, nem hoz már annyit a „magyar kártya”, és találtak maguknak hatásosabb ellenségeket is. Másrészt viszont azt is el kell mondani, hogy ehhez a magyar ügyek fokozatos térvesztése, az országos közbeszédből való eltűnése is hozzájárult.
– Egy hónapja közös sajtótájékoztatót tartottak a Szabadság és Szolidaritás párttal (SaS), és ezen elhangzott, hogy programjuknak nem része a Beneš-dekrétumok felülvizsgálata, valamint a területi autonómia. Ez a kijelentés azonnal bírálatokat váltott ki a Magyarok Világszövetségének felvidéki országos tanácsában. Szerintük a Beneš-dekrétumok emberiességellenes bűneire tekintettel ki kell nyilvánítani az autonómiaigényt, valamint a jogfosztó intézkedések felülvizsgálatát, az igazságtételi folyamat megindítását. Ön ezt hogyan látja?
– A Beneš-dekrétumok kérdése akkor rendezhető, ha emberi jogi és alkotmányossági keretbe helyezzük. Számunkra elfogadhatatlan, hogy egy embercsoportot kollektíven bűnösnek ítéltek. Ami pedig a területi autonómiát illeti, irreális cél, hogy elérjük ezt a következő négy évben, amekkora időtartamra pedig a választási programunk készült. Ezt nyíltan mondjuk ki! A területi autonómia hasznos eszköz, hosszabb távú célként megfogalmazhatjuk, ám ha valaki azt állítja, hogy a következő négy évben el tudja és akarja érni, az nem mond igazat. Ezt egy öt-hét százalékos támogatottságú párt nem tudja kizsarolni koalíciós partnereiből anélkül, hogy legalább minimális fogadókészség legyen a téma iránt a szlovák pártok és a közvélemény részéről. Más típusú autonómiákat viszont tartalmaz a programunk: ilyen az oktatási vagy kulturális önkormányzatiság. Emellett pedig szorgalmazzuk az ország megyerendszerének felülvizsgálatát is. Ez részben válasz az autonómiatémára, egy magyar többségű megye létrejöttével számos helyi gondunk megoldódna.
– A SaS-on kívül milyen egyéb szlovák pártokkal tárgyaltak még, és miről, miben tudtak megegyezni? Egyáltalán, új pártként mennyire számítanak önök tárgyalófélnek a szlovák pártok szemében?
– A magyar térfélről csak mi számítunk tárgyalópartnernek, a Most – Hídra nem kíváncsiak. Az SaS mellett a leendő győztes Egyszerű Emberek vezetőségével, Igor Matovič pártelnökkel és csapatával tárgyaltunk, valamint a Progresszív Szlovákia nevű mozgalommal. Ezekkel a partnerekkel nem lenne gond egy ambiciózusabb kisebbségi program gyakorlatba ültetése sem.
A kormányváltó jobboldal a természetes partnerük
Fotó: Facebook
– Melyek voltak a vezető témák ezeken a tárgyalásokon? Véleménye szerint biztosítottak-e ma a felvidéki magyarok jogai, vagy van még tennivalója ez ügyben a szlovák államnak?
– Nagyon sok a tennivaló! A létező jogok alkalmazhatósága terén és a jogbővítésben is. A szombati választás egyik tétje, hogy tudunk-e sebességet váltani: szerintünk sokkal hatékonyabbnak kell lennie a magyar érdekképviseletnek, mint az elmúlt tíz vagy harminc évben volt. A jobboldal márpedig ezekben a törekvésekben hagyományosan partner – velük sem hasonlítanám méznyaláshoz a közös kormányzást, de elérhetők valós eredmények.
– A napokban volt Ján Kuciak újságíró halálának második évfordulója. Ennek a gyilkosságnak a következményei uralták a leginkább a szlovákiai politikát az elmúlt két évben. Fény derült arra, milyen szoros a kapcsolat a politikai elit és a maffia között. Ennek alapján mely pártokkal hajlandóak együttműködni, ha bejutnak a parlamentbe?
– Természetes partnereink a kormányváltó jobboldali pártok. Kizártuk viszont az együttműködést a Smerrel, a Szlovák Nemzeti Párttal, valamint a szélsőségesekkel, a neonácikkal, akik a magyarságra is veszélyt jelentenek.
– A visegrádi négyek között erős kötelék alakult ki az utóbbi években. Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország számos uniós vitában közös álláspontot fogalmaz meg, így erősebbé válik az érdekérvényesítési képességük. Véleménye szerint ez akkor is így maradhat-e, ha a mostani választások nyomán egészen más összetételű kormány alakul meg Pozsonyban?
– Ennek egyik záloga lehet a magyar részvétel a következő kormányban, ezért is lényeges, hogy az Összefogás bejut-e a parlamentbe. Számunkra is kiemelten fontos, hogy a V4-es együttműködés pezsgő maradjon. Ami jó a magyar–szlovák államközi kapcsolatoknak, az általában jó a magyar–szlovák helyi kapcsolatoknak is.
